Leslie's tour: Szingapúr

Szingapúr belvárosi része, különösen a Marina öböl sokat változott az elmúlt 11 évben, amikor utoljára jártam itt.

Buszpályaudvar Melaka - a "kapu"

Melakából a buszunk szépen, időben elérte a Maláj - Szingapúr határt. Aztán itt álltunk egy órát a kilépésre és újabb fél órát a belépésre várva.

A busz

Kicsit növelte a határon töltött időt, hogy útitársam nem jelentette be a Magyarországról magával hozott 1 üveg bort, amit a határon a röntgennel kiszúrtak. Bár büntetést - tekintettel az első szingapúri utazására - nem kellett fizetnie, vámot igen. Minden üveg italra kell fizetni. Ezt én is benéztem volna. Persze ennek az "ügynek" az akkurátus adminisztrációja miatt a buszunk tovább állt (nem várt ránk), de a sofőr megkért vmi buszos embert, hogy intézzen nekünk valamit, ha végzünk. Így végül el is jutottunk oda, ahova eredetileg el kellett volna jutni, bár majd' 3 óra késéssel.

Ami a határt illeti tágabb értelemben: péntek délután volt, hatalmas forgalommal. A buszok, melyeket a várakozás során volt alkalmam eleget nézni, három nagy csoportra oszthatók (mennyiségi sorrendben): vendégmunkások buszai (egy társaság viszi őket, cégnevek a buszokon, irdatlan mennyiségű ember - malájok mennek Szingapúrba dolgozni, majd vissza), menetrend szerintiek (ezek lehetnek helyi járatok Johor Bahru (Malajzia) és Szingapúr között és távolságiak, mint a mienk) és minden más busz. A határ szingapúri oldalán még nagyobb sor várt a maláj irányba. Én még ennyi robogót sorban állni nem láttam. Legalább 1 km hosszon, bár a vége pontosan nem látszott. Jó volt túl lenni ezen.

Az már csak egy külön meglepetés volt, amikor a térképen megnéztem, hogy a két híd közül melyiken haladtunk át a két ország között: a városin - amit ne ismertem meg annak ellenére, hogy 20+ éve itt többször is átmentem a két ország között. Lehet ezt a korra fogni, de számomra inkább a környék kiépítettsége volt a zavaró tényező.

Johor Bahru a határhídról nézve - 21 éve nem volt itt semmi ilyesmi

A szállásunk Little India szélén volt. Indiai barátunk már várt ránk (kicsit korábbra volt a közös vacsora megbeszélve, így nagyjából a mi buszos és az ő szokásos késéseinkkel majdnem egyszerre értünk oda) a közeli étterembe.

A Deewalira dekorálva nappal ...

... és este

A vacsora vega kaja (finom szószszerűség) volt sajtos naan-nal, ami nekem nagyon bejön. Beszélgettünk, aztán a De(epa)wali ünnepére kidekorált utcákon át visszamentünk a szállásra.

Szingapúrban három teljes napot töltöttünk. Ebből két nap a tágabb belvárosban telt, míg a harmadik nap Sentosa szigetére látogattunk.

Szingapúrban nagyon sok napot el lehet(ne) tölteni. Nem feltétlenül azért, mert a városi lét oly nagyon kellemes: ez is csak egy nagyváros. Azonban Szingapúr nagyon sokat tud ajánlani a legkülönfélébb érdeklődésű embereknek.

Sultán mecset

és a belső tere

Mi a városban megnéztünk az Arab utcát és a környék maláj jellegű részeit, Little Indiát, Chinatownt és a klasszikus belvárost és a Marina öblöt. Mindenhol vannak történelmi léptékű épületek, számos múzeum, kiállítás, galéria. Ami nekünk nem volt a fókuszban, de számos helyre el lehet menni: parkok, erdők, állatkertek, nemzeti parkok. Gyerekekkel (vagy gyerekes érdeklődéssel) vidám és csúszda parkokból is van jó pár.

Raffles hotel - főbejárat (a legtradicionálisabb és puccosabb)

Raffles hotel - belső udvar

Victoria Koncert terem és Színház

Merlion (Oroszlán fej és hal test) - a város jelképe

Fullerton Hotel (egy másik ikonikus épület)

Ázsiai civilizáció múzeuma

Cavenagh híd (a legrégebbi híd a még létező hidak közül a városban)

A város egyre inkább igyekszik megőrizni pár száz éves történelme maradványait. A szállodában a tetű lassú hidraulikus liftet a portás a vonatkozó műemlékvédelmi törvénnyel magyarázza: nem lehet nagyobb változtatásokat végrehajtani az épületen. A városban is szaporodnak az olyan kínai üzlet-lakás (a földszinten az üzlet-raktár v műhely, az emeleten a család lakhelye) és mása gyarmati épületek, melyek szépen felújított állapotban várják a turistákat (is).

Orchard Road (bevásárló utca)

Szingapúr a vásárlás városa. Az egész város tele van plázákkal. Az Orchard road már akkor is bevásárló zarándokhely volt, amikor a pláza szó még a mai értelmében nem is létezett.

"Egyszer volt, hol nem volt" - azonban a dekoráció így egész évre "aktuális"

Leugrottak vásárolni (biztos nem gyufáért)

A metró vezető állásának helyéről ez látszik (nem véletlenül került az M4 annyiba: már Szingapúrt is utolértük :-) )

Gardens at the Bay (Öböl menti kert)

A tengerparton kialakított park és a "fák" (amik tulajdonképpen függőleges virágos kertek vagy ládák). De látványosak.

Rengeteg a modern felhőkarcoló és szaporodnak.

Konferencia központ, öt épület - a szökőkút neve magáért beszél

Ezek közül az egyik leglátványosabb a Marina Bay Sands Hotel három épületének együttese, melyet a legfelső szinteken egy kilátó-medence (utóbbi csak szálló vendégeknek) fog össze. Innen nagyon szép a kilátás a városra és a tengerre is.