Szingapúr - Sentosa sziget

Sentosa amolyan Margit-sziget +++ (, mint sziget és Margitsziget, mint a főváros egy része - szépen, jól magyarul).

Amolyan. Ez is nagyon kiépült és a növekvő számú attrakció mellett komoly bevásárló központ nyílt  rajta. Ez kicsit kiábrándító.

Külön rejtvényfejtés megérteni, hogy egy vagy pár nap Sentosa programot miként célszerű megszervezni. Mivel Szingapúrhoz hasonlóan itt sem olcsó semmi, érdemes egy kicsit megnézni a lehetőségeket és megtervezni a programot. A tervezés első lépése, hogy a szigetre jutást eldöntsük, majd a programokat kiválasszuk (ehhez vannak brosúrák és online is (túl) sok info). Ebből kell okosnak lenni. 

Célszerű Sentosa FUN Pass-t váltani, mellyel a borsos árakból mi kb. 24%-ot spóroltunk (Mastercard kártyával): ez részben a szigetre átjutást és a belépőket oldotta meg. Az átjutáshoz a városból le kell utazni a Harbourfront metro megállóhoz és az étel-ital is külön költség. Ez van. 

Mi az Akváriumot és a Pillangó házat választottuk a kabinos libegő (átjutás a szigetre kombinálva a Faber Mount állomással) mellé. Ezen felül a XIX-XX. századi Siloso erődöt néztük meg - ingyen (semmi nincs ingyen).

Sentosa belépő képe a kabinból

A város és a part

Ahonnan a kabinok indulnak, mögöttük a Mount Faber, alatta pláza

A kikötő egy részének látképe

Hogy "születik" a pillangó (miután a gubóból kibújnak, szárítkoznak az első repülés előtt):

Egy másik:

Nem pillangók, de itt voltak:

A középpontban:

A sok FUN között az ÁLMOK TENGERE

Ami a legjobb volt, az Akvárium:

Egy hosszú nap vége:

Mintha síelni menne az ember - csak a hőmérséklet nem stimmel

A kabinok másik állomása a Faber hegy megálló a fő szigeten -állítólag szép kilátással és egy parkkal. Ott vannak ezek a csengők, a boldogság csengői (Bells of Happiness).

Nem akarom a Sentosa élményt lehúzni, de eltitkolni sem fogom azt, ami ezen a napon eszembe jutott. Voltam én már itt gyerekkel is és nem volt rossz élmény (21 éve). De az a mennyiségű információ, amit ésszerű tervezéshez, döntésekhez fel kell dolgozni és az a mennyiségű információ, ami a sziget felé és a szigeten éri az embert hatalmas. Gyerekkel a rengeteg csábító(nak tűnő) ajánlat egy kommunikációs és/vagy gazdasági tragédia lehet, ami végül az egész napot alááshatja. Egyszerűen bele lehet fáradni és nehezen találtam azokat a nem kereskedelmileg motivált helyeket, ahol tényleg meg lehet élni, fel lehet dolgozni az élményeket - azonnal ott a nyomás a következőre ... Ehhez még hozzájöhet a selfizés (gyerekkel pedig az ő fotózásának) a kényszere, ami szintén nem az élmények megéléséről szól. 

Mottónak jó lehetne: "A kevesebb sokszor több."