Az első napok a jetlag és a sport égisze alatt teltek. Lassan átálltam.
Kellemes az idő, jó és olcsó a kaja. A szállás ugyan drágább a szokásosnál, mivel a város nagyjából tele van, de ismerős az épület kondival, nagy medencével, közeli tengerparttal.
Itt a durián szezon is, most sokfelé árulják.
Jól esik a pihenős élet, olvasás.
Amolyan önismereti kurzus ez egyelőre. Abban az értelemben különösen, hogy próbálom megérteni, hogy mi volt a nyomasztónak tűnő magyarországi napok mögött.
Látva a mértékkel adagolt híreket, nem nehéz persze rájönni, hogy mindent áthat az, ami az országban folyik. Innen nézve érdekes, onnan nézve nyomasztó. Ez van.
Töredékek
Kis szilánkos töredékek az itteni mindennapokból.
A két évvel ezelőtti posztom két ikonikus szereplője, a strandtenisz bajnok orosz srác és a "Good Morning" angol nem mutatkozott. Néhány más, látásból ismert arc fel-fel tűnik. Az egyik zöldség-gyümölcsös megkérdezte, hogy merre jártam, mert régen nem látott.
Közel 12 éve találkoztam egy lengyel arccal utoljára Lengyelországban (a thaiföldi lengyel haverom társaságában). Előtte Pattayán is összefutottunk, tán kétszer is. Egyik este rám köszönt az utcán. Elbeszélgettünk ott mindjárt a régi szép és a mostani nehéz időkről (vagy hát hol mennyire az: rákérdezett, hogy ha ők meg tudták csinálni, akkor mi miért nem - jó kérdés). Ami meglepett, hogy az arc 78 éves, minden nap letol kb 20 km-t kerékpáron. Fizikailag és szellemileg is jól tartja magát. Elfogadnám ezt 78 éves koromra.
Lengyel barátomnál egy estebédre megjelent a fenti arccal egy fiatalabb másik. Épp India felé tart meditációs elvonulásra. Mindjárt tartott is nekünk hetünknek egy 20 perces bevezető foglalkozást az ő meditációs világába. Tekintettel a nyelvtudásra (vagy annak hiányára) felváltva angol és lengyel nyelven. Jól csinálta.
Mennyivel jobb orosznak lenni? Elég fura kérdés ez manapság a nyugati oldalon felvetve. Nem is hiszem, hogy van rá jó válasz, kivéve egyet: Thaiföldre 90 napos vízummentes beutazás van orosz állampolgároknak. 30 napos az EU-soknak. Erről az a vicc jut eszembe, amikor kérdezik a szovjet iskolában a gyerekeket, hogy ki volt a legnagyobb jelentőségű ember, aki eddig élt? Szása jelentkezik és büszkén mondja, hogy Lenin. Majd a tanár dicsérő szavai után leülve annyit tesz hozzá: "Sajnálom Vienetu, az üzlet, az üzlet". Bizonyára sok összetevő vezet el az alábbi fotón látható kis csoportos összejövetelhez:
Mi látható a képen? (*)
Néhány alkalommal matek és fizika felkészülést is segítek közeli barátoknak - online, Magyarországra. Ez is elvisz valamennyi időt.
Ma sikerült 5 perces kilométerekkel lefutni a reggeli 7 km-s távot. Ez itt a meleg, párás időben elég jó eredmény az én esetemben.
(*) Középen ülő orosz gitáros-énekes és honfitársai a thai tengerparton egy spontán (mindennapos) kis koncerten. Sok kultúra megfér itt egymás mellett.
Azonban jóból is megárt a sok: tovább állok. Annak érdekében, hogy ne több hetes egy helyben döglés legyen ebből az utazásból, vettem egy jegyet Vientiánba, Laosz fővárosába.
Laoszban már kétszer megfordultam: még a blog előtti időkben, 2006-ban Luang Prabangban, majd ide tértem vissza 2019-ben (két posztot érdemes elolvasni). Mindkét alkalommal megvoltak az út szép részei, bár a szegénység némely aspektusát nehéz végignézni.
Eljött az idő, hogy az ország más részét is megnézzem. Ez lesz a holnapi indulás után a program.
