(Ez a poszt a repülőjegy vásárlás és az elindulás között állt össze olyanná, amilyen lett.)
Január 16. Az élet tele van rossz döntésekkel.
Vettem egy jegyet Bangkokba. Már a tudat, hogy öt hét múlva repülök adott egy adag nyugalmat.
Újabb öt hét lesz távol innen. Addig meg szépen elrendezem az elrendezni valóimat.
Nem tipikus turizmus lesz. De talán az is.
Elindultam.
Nem volt könnyű az utolsó két nap. Megelőzendő a 4+ éves mobil esetleges tönkremenetelét, rendeltem egy másikat. Február 3-ra. A kiszállítás befagyott február 1-vel. Az online bolt viszonylag elérhetetlen volt. Egy magát humánnak valló chat volt az egyetlen élő kapcsolat. Ő is csak elektronikusan tudott a cégen belül kommunikálni (abból, hogy semmi nem történt utána, arra következtettem, hogy ő sem tudott érdemben).
A keddi indulás előtti napon vettem egy mobilt. A fenti céggel pedig majd még elleszünk egy darabig.
Nem okos dolog indulás előtt mobilt cserélni. Csakhogy ez lesz (lett) a fényképezőgép is erre az útra. Szóval kellett valami megoldás.
A banki applikációk nem költöznek, az eSim váltás este nem működik, csak reggel. A szolgáltató információi nagyvonalúak, a hibaüzenetek félrevezetőek. Az ügyintézők tehetetlenek.
Az egyik bankba be kell sétálni, mert a valami nem működik. Besétálva sem. Az alternatív valami sem. Ki kell várni. Itt is csak elektronikus úton lehet a háttérrel kommunikálni.
Vajon mi lenne, ha én meg csak "Most mutasd meg" szabályok szerint lennék hajlandó a szolgáltatókkal kommunikálni?
De azért sikerült (klasszikus, de kissé agresszív kommunikációval - nesze neked asszertív). Nem túl sok kompromisszummal.
Jó lesz ezt (is) kipihenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése