Buszozunk
Pontosabban metró (a Koroglu állomásra) és helyi buszok. A metró olyan mint Budapesten (az orosz kocsikkal). Fényképezni tilos, az őr törölteti velem a képet.
A cél Yanar Dag (217-es busz a végállomásig), ahol természetes módon tör fel a földből a gáz és ég el a talaj felett. Egyszer olcsón OK. Fél óra busszal, egy-egy út 20 kepik (1 Manat=100 kepik, ~60 Ft).
Utunk az épülő új stadion mellett megy el, erre kapta meg a foci EB részesedést a város. Tovább haladva a néhol 2x4 sávos útakon olajkutak egymás hegyén-hátán. Aztán lakótelepek azeri stílusban: 10+ szintes épületek a tradicionális (ilyenek az óváros épületei is) homokkő színben és
az újabbak nemzeti motívumokkal díszítve. A régebbiek amolyan ismert szocreál stílusuak.
Az út mentén a város tiszta és tágas útjai szűkebbekre cserélődnek és kis boltok és műhelyek ázsiából ismert képét veszik fel. A mezők sok helyen homokosak, amit a mai erős szél felkap és láthatóan illetve érezhetően hord minden felé.
A visszautat újabb buszozás (185-ös, a metrótól szintén a végállomásig) követi a Tűz templomba. Szépen felújított hely, egyszer ez is OK.
A metróval csak félútig mentünk vissza (N. Nerimanov állomás) és kis keresés után megtaláltuk a Heydar Aliyev Kulturális Központot (névadó a szovjet idők utáni szabad ország első elnöke - sokmindent róla neveztek el).
Modern épület, benne kiállítások (a névadó életéről, elnöki autók (Csajka, Zil, Merci), az ország kultúrájáról és alkalmi témákról).
Az alkalmi kiállítások egyike Tony Cragg kiállítása.
Mint minden modern dolog itt, ez is hatalmas ápolt területen van és monumentális - sok ember szorgoskodik a rendbentartásával.
Visszafelé még utunkba esik a Főpályaudvar és Heydar Aliyev Hall, előtte a szobrával.
Vacsora a helyi gyorsétteremben: Al Chicken (amolyan KFC - a képen lent a főpályaudvar melletti KFC, ami állítólag a világon a legnagyobb).
Újabb fárasztó nap és még beesik telefonhívás, emailek, no meg a blogírás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése