Nápoly

A reptéren hagytuk az autót és két megállót helyi autóbusszal cammogva értünk be a városba. A forgalom nagy és lassú, a Vezúvról látott szmog kézzel fogható és a főbb utak mentén magas a zajterhelés. Nem jó érzés több napos kellemes környezet után belecsöppenni Nápoly forgatagába.

Sétánk az új kastélytól (Castel Nuovo, fenti kép) indult az óváros felé. Megnéztünk pár szép épületet (Királyi Palota, Szt Carlo opera, Bazilika (lenti kép), Umberto Galleria).

Umberto Galleria (belső):

A padozat egy részlete:

Programunkat a Museo Diocesano Napoli (Egyházi múzeum, sajnos az angol oldal itt sem az, aminek lennie kellene) meglátogatásával zártuk. Kis hezitálás volt, hogy kifizessük-e a belépőt. Végül olasz vendéglátónk unszolására (és némi diszkontot elérve) ráálltunk a látogatásra. Egy szép valamikori templom-kolostor együttesben találtuk magunkat egy kedves idegenvezetővel, aki számos magyar vonatkozású emléket mutatott meg nekünk. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

 Egy a sok szűk sikátor közül

A tőzsde épülete előtt

Katedrális

Capri

Kalandos reggel volt. Korán keltünk, hogy elérjük Salernoban a hajót (08:20 v 08:40, később már nincs). Kicsit gyanús volt, hogy nem kaptam egyértelmű utasítást, hogy hol parkoljak le az autóval ...

Kikötő részlet - Sorrento

Kis keveredés után olasz barátunk sem tudta kideríteni, hogy honnan megy a hajó. Az idő pedig múlt, elmúlt. Ott álltunk tanácstalanul egy építkezés és a parti őrség egy épülete határán.

Capri - kilátás a városból

A helyzetet az mentette meg, hogy egyikünk kigooglizta, hogy Sorrentóból vannak hajók kétóránként (az meg "csak" 70 km, másfél óra). Hát lenyomtuk, leparkoltunk Sorrentó kikötőjében és vettünk is jegyet. Az indulásig megmaradt egy órát pedig kávézással töltöttük.

Olasz barátunk mentségére szolgáljon, hogy előző nap az interneten próbált vmi hasznos információhoz jutni, de ott sem derült ki semmi. Én is nézegettem mobilon a hajókat, de az olasz oldalak sokszor csak anyanyelvűek (mégha ígérnek is vmit angolul) és rengeteg portál próbál eladni jegyeket (amolyan közvetítőként), amik között nehéz kideríteni az igazit. Szóval ezt megszívtuk, de szépen korrigáltunk és dél körül odaértünk Caprira.

A visszafelé tartó hajó előtt volt 6 órának, ami elégségesnek bizonyult a kikötő, siklóval Capri, kis buszozással Anacapri és onnan libegővel a Monte Solaro hegy csúcsának (589 m) és a kilátásnak a megtekintésére. Ami kimaradt, az a sziget körüli hajókázás, a híres Kék-barlang megtekintése. Legalább lesz miért visszamenni.

Kilátás a csúcsról

A sziget hangulatos kis utcákkal, kertekkel van tele. Megnéztünk pár épületet, templomot, sétáltunk. Az idő gyönyörű volt. A csúcsról visszatérőben azonban felhőbe kerültünk, ami elég hirtelen váltás volt és kicsit - szó szerint - beárnyékolta az ott létünket. De amire visszaértünk Capri városába (egy újabb buszozás után) ismét kiderült az idő.

A városban még megnéztük a főteret, a kanyargós Via Krupp utat (felette a villával) és Auguszto kertjét a déli oldalon, majd visszasétáltunk az északi oldalon levő kikötőbe.

A hajó visszavitt minket Sorrentóba (a kikötőből a város így nézett ki):

Estére némi tengeri herkentyű vacsorára vendéglátóink településére, Alta Villa-ba érkeztünk meg. A kiadós vacsora után kis csomagolás a másnapi hazainduláshoz.

Pompei és a Vezúv

A korai indulás (no meg a kései fekvés) miatt a második futásunk elmaradt és ez így is lesz a következő napokban is. Helyette napi kb. 12 km séta.

Pompei régi tervem volt. Kicsit sok a gadget árus és a nyomulás, de bent, bár sokan vannak, mégis elviselhető a tömeg (nyáron nem ilyen kevés a látogató).

A főbb látnivalókat megnéztük, de mindent végigjárni csak napok alatt lehetne. A kikötő felőli kapun jutunk be, a főtér gyorsan kitárul előttünk (lásd fent).

A töredékes épületek mellett nagy polcokon rengeteg korabeli, épen maradt edény és egyéb tárgyak.

Az épületek többsége a kitöréskor (isz 79-ben) 20 km-re fellövelt, majd lehulló föld és hamu magasságáig maradt többé-kevésbé épen, afelett a később érkező kiömlő láva letarolta azokat. Az embereket a lehulló köveken kívül a mérges gázok ölték meg.


A testek után visszamaradt üregeket gipsszel kiöntve kaptak a halottak helyzetéről alakzatokat.

















A különböző épületekben sok helyen komoly rekonstrukció folyik, így nem minden látogatható. Az aréna is jó állapotban maradt meg, hasonlóan az iparos lányok épületéhez, italméréshez.

Az utcák a mai városoknak megfelelően rendezettek, a fő utak kövekkel kirakottak és itt-ott a korai zebra (átkelés segítő, forgalmat lassító) látható.

A fürdő egy részlete

Az Amfiteatrum, ahol a Pink Floyd is játszott

Kora délután a Vezúvra vezet az utunk. Rövid vezetés után a szerpentin kb. 1000 m magasra visz, onnan kB 170 m szintet mászunk gyalog felfelé a kráter pereméig. Kisebb kipárolgásokon kívül nagy nyugalom. Utoljára 1944-ben volt komolyabb kitörés.

A kráter egy részlete ...

... és egy másik (nem könnyű krátert fotózni közleről :-(

Egy kis kipárolgás a föld gyomrából (ez volt az összes)

A kráterben látszanak különböző időszakok lerakódásai, de geológus képzettség nélkül nehéz ezeket értelmezni. Szép a kilátás is. A Nápoly feletti szmog is jól látható.

Látjuk holnapi uticélunk, Capri szigetét is (ott, középen a párában).

Valahol bal oldalon, az öböl partján Pompei.

Azonban a napnak meg nincs vége: hazafelé már esti szürkületben állunk meg Salerno városban, a parton.

Kis városnézést a tengerparti sétányon tett séta és hazaérve egy buffalo húsos vacsora zárja.

Amalfi, Ravello

A reggel egy tengerparti futásé volt: csapatunkból hárman is bevállaltuk.

A reggeli után elindulunk egy hosszú, part közeli szerpentinen Amalfiba, a sziklák tövében fekvő városkába.

Városnézés, kávézás, fotózás. A parthoz közeli főtéren áll egy templom, ezt megnéztük belülről is. Benne Szent András sírja.

Belső udvar a templom komplexumban.

 Egy rövid móló

A nap második részében a sziklákon fekvő Ravelloba néztünk körül.

A kis főtér mögött számos villa-kert kombo nyújt programot kis belépő fejében a látogatóknak (Villa Rufolo).

A régi épületek és ápolt kerteken túl a kilátás is szép (The Gardens of Villa Cimborne).

Este nehezen találtunk a szállásunk közelében vmi éttermet - a parton, ahol lakunk a szezon a jó idő ellenére már rég véget ért. Némi "ismerd meg a környéket" jellegű autókázás után egy kellemes pizzázóban, kedves pincérnőtől jutottunk betevő falathoz.

Paestum, Argopoli

Paestum: itt van a szállásunk. A tengertől 100-150 méterre egy
apartmanházban. Fűtés nincs. Internet sincs. Egyébként teljesen jó hely.

Térkép (a látogatott helyekkel)

Az idő szeles, de napos. Paestum mégsem a mi szállásunkról, hanem a
görög - római kori településről és azok romjairól híres. Első reggel el
is indulunk a romokhoz.

Épp egy turisztikai kiállítás van a közelben. Itt kezdünk. Olasz
tájegységeken kívül a fél világ jelen van. Erősen marketing esemény, de
legalább ingyenes.

Paestum romkertje sokkal érdekesebb. Sok épület alapjai megvannak jó
állapotban és három templom szinte teljes épségben. A képen lévő gödör
úszómedence volt.

A közeli pizzázóban ebéd és egy nem túl nagy, de látványos múzeum az
ásatásokon fellelt tárgyakkal.

Délután még megnéztük Agropoli városát. A tenger partjáról felsétálva a
sziklákra épült régi városrészt néztük meg és a kilátást az öbölre (lenti képek).

Kellemes kezdő program az első napon.