Megerkeztem

Hosszu ut volt. Kedd reggel mar feludulesnek tunt az Auckland-Melbourne ut - csak harom es fel ora plussz a beszallas kiszallas. Elotte volt ket, egyenkent 12+ oras etap. A Budpest-Londont nem is emlitem. Az ember ulessel erintkezo fele valami furcsa zsibbadtsagba burkolodzik. Remelem majd elmulik. Mindenesetre ilyen hosszu repules mar nincs a programban.

Van megegy mellektermeke a hosszu oraknak. Kiprobaltam a Sudoku nevu jatekot (ingyen a szemelyi szorakoztato akarmin, konnyutol az extraig - mindegyik szint ment, de idotoltesnek kivalo, kulonosen, hogy a nehezebbek a faradtsag novekedesevel egyre tovabb tartanak, igy viszik az idot. Gondolom ez akkor is mukodik, ha nem repulon ul az ember, de erre esetemben meg nem volt pelda es szukseg sem. Vajon akik nem repules kozben jatszak, azok ... Ezt inkabb hagyjuk.)

Kihuztam estig ebren, csavarogva Melbourne-ben. Igy konnyebb atallni, +10 ora az idokulonbseg. Sokat valtozott a varos az emlult 10-15 evben.


Bekerultem az amerikai nyilvantartasba (foto, mutato ujjakrol ujlenyomat). Ez el is vitte a ketoras megallas felet. Vegulis keves embernek sokaig tart sok ember (le)kezelese. Mintegy mellektermekkent viszont megtudtam, hogy az amerikai vizumom teljesen rendben van. (Ugyanis arra a kis idore beleptunk az USA teruletere, keszult rola statisztika - es mas szinu a nyomtatvany, ha van vizumod es mas akkor, ha vizummentesen lepsz be az USA teruletere - csak megjegyzem, hogy ez a tranzitot jelentette itt es nem valami vizummentesseget.) Erdekes modon a kezipoggyaszok ujra rontgenezese ott elmaradt - talan az nem is fontos.


Ilyen egy napfelkelte Uj-Zeland felett ...