Ajánló

Két dolgot szeretnék itt ajánlani.

Az egyik az utitársam blogja, mely más szemszögből mutatja be utunkat sok-sok részlettel és képpel.

A másik indiai barátunk által ajánlott könyv, amit már olvasok, de még nem fejeztem be. A címe Sapiens. Az ember története érdekes megvilágításban. Meglepő módon magyarul is megjelent.

Emberek

Indiában az emberek nagyon sokszínűen öltözködnek és ideális hely érdekes fotókat készíteni. Azonban nem midnenki örül a fotózkodásnak ... Szóval ez is egy bonyolultabb dolog, amivel foglalkozni kell(ene) - ahogy erről már írtam néhány sort az Egyebek 1-ben (a végén).

Ebben a bejegyzésben megosztok pár fotót az, amik az utazásunk alatt készületek (nem fizettem értük). Szóval amolyan alkalom szülte képek ...

Egy kis spontán beszélgetés után ...

A szülőnek pózolva (én csak lekaptam mellesleg)

Egy mosoly a messziről jötteknek

Kis pózolás (a fotós tuk-tukban)

Kis pózolás (a fotós tuk-tukban)

Fürdés a feketeségben és pózolás szabadon 

Osztálykirándulás - szikh templom előtt

Üzletsor előtt - talán az üzlet reményében?

Keresd a kalapácsot! (munkásnő)

Egy másik osztálykirándulás

És egy harmadik ...

Motorosok szelfihez pózolnak

Profi fotósok amatőr képen

Hídon híddal a háttérben

Az óratoronynál - Udaipur

Ami Indiában mindennapos, nekünk kicsit szokatlan - séta kézenfogva

Pihenés - Mumbai-i taxis

Mumbai (Bombay) 2.

Utolsó nap nehezen indul, az F1 éjjel kettő után ért véget :-(

A szobareggeli és pakolás után elindulunk körülnézni a környéken: itt van a Terminus (ide érkeztünk a vonattal, de akkor nem foglalkoztunk az épülettel, mellette a Posta főépülete. Megnézzük őket kívül-belül, mindkettő az angol időkből származik.

Mumbai régi részéről az újabb felé indulunk taxival. Mumbai régi részén nincs sem motoros, sem kerékpáros riksa (ki vannak tiltva, mondjuk így is van elég forgalom).

Az észak-déli forgalmat egy Sea Link nevű híddal gyosítják: tekintettel a város szigetekből illetve félszigetekből kialakított szerkezetére, ez jó megoldás. Maga az híd kétszer négy sávos és fizetős. A fő áthidalása hasonlít a Megyeri híd szerkezetére. (A TripAdvisor szerint ez #1 látványossága a városnak, szépen éjszakára kivilágítva. Azonban este - direkt erre indulva a reptérre - kiderül, hogy a kivilágítás szünetel. Feltehetően védelmi megfontolások miatt.)

Első célunk a Mount Mary Basilica, egy katolikus templom kissé északra a Sea Linktől. Innen kis sétával a tengerparti Bandra Forthoz megyünk. Inkább egy parkosított domb, elvileg jó kilátással a Sea Linkre és a városra. Elvileg, mert a pára és a szmog együtt ezt az élményt meggátolja.

Az erődöt még a portugálok kezdték építeni, aztán persze jöttek az angolok. Néhány faldarabon kívül semmi. A park pedig leginkább a hindu és muszlim vallás nyilvános szexuális megnyilvánulások tiltására vonatkozó szabályainak nyilvános megszegéséhez ad teret.

Az utolsó előre eltervezett célunk a Shree hindu templom (TripAdvisor #2). A legnagyobb hindu ünnepen nem vagyunk egyedül a környéken. Beállunk a sorba. Leadjuk a fényképezőket, cipőt. És kivárjuk a sorsunkat. Az emberek hosszú tömött (ez itt szó szerint értendő) sorban járulnak a kis oltár elé, ajándékokkal, pénzzel. Előbbiek amolyan csere tárgyak: az oltár előtt három arc elveszi ezeket (virág, kókuszdió, virágfüzér sokszor kis műanyag kosárkában - a templom körüli bazárok gazdag kínálatából), majd némi gyors átrendezés után vissza ad valamit az adakozónak. Mindez oly gyorsan zajlik, hogy a megfontoltabb haladású indiai projektekhez szokott szem el sem hiszi, hogy így is lehet.

A pénz viszont kis réseken eltűnik :-( És az adakozó is, hiszen hátulról már nyomul a következő csapat. 

Jó tanács: nem a Diwali ünnep a legjobb időpontja itt az elmélyült szemlélődésnek, de élménynek viszont érdekes. Különösen, hogy az oltártól magunk is kis sárga ponttal távozunk a homlokunkon.

Kávé, kis is séta a környéken. Változatos: toronyházak jobb-rosszabb állapotban vagy épp építés alatt (jó sok), míg az út másik oldalán amolyan nyomortelep (ennek is vannak fokozatai). Ez a párosítás az egész környéket jellemzi és a taxiból látszik, hogy az új városrészek többségére is jellemző. Itt-ott látunk rendezettebb részeket sok kerítéssel, ráccsal, őrrel (sok helyen az ATM-ket is őrzik).

Visszaindulunk a régi Mumbaiba. Még nézelődünk, vacsorázunk (ismét finom minden) és a szálláson még van mód lezuhanyozni e repülőút előtt. 

A taxival a reptér felé átszeljük a várost és a Sea Linket. Maga a reptér új és szép, 2015-ben az Év reptere volt. 

Tengerpart

Kell még írni egy pár szót a tengerpartról. A városban több helyen van parti sáv: ezek is változatosak. Hol sziklák, hol homok. Van sétány (több kilométeres is) és van nyomortelep (tengeri kilátással).

A fő sétányon sok fiatal (este nagyon sok) és a Diwali ünnepre tekintettel állandó petárdázással és tüzijátékkal telik az idő - ezt a taxiból is élvezzük.

Maga a víz barna (feltehetően nem természetes okokból) és az illata sem az a tipikus sós tengerparti... Kár.

Egyebek 3.

Smartphone

Erről a kérdésről ismét kell írnom pár sort. A helyi indiai SIM-nek köszönhető, hogy állandóan volt elérhető internet kapcsolat (feltéve, hogy volt térerő), de volt off-line térkép is.

Így ez lett az első utazás, aminek a részletei sokszor napközben álltak össze (Google map, TripAdvisor).

Ugyanakkor igyekeztem arra is ügyelni, hogy ne a kütyük képernyőjén keresztül lássam csak mindazt, ami körülvesz.

Taxi, riksa

Mindkettő esetében előfordult, hogy minden igyekezetünk ellenére olyan sofőrhöz szálltunk be, akinek - állítása (gesztusai) ellenére - halvány fogalma sem volt uticélunk hollétéről. Maradt megoldásnak két lehetőség: kiszállni vagy elnavigálni (mi az utóbbit tettük).

Gesztusok

A fej mozgás. Bulgáriában pont ellentétes a bólogatás és a fejrázás jelentése, mint Európa többi országában.

Indiai nehezebb eset: van egy olyan jobbra-balra fej billegetés, ami inkább a mi fejrázásunkhoz hasonlít, de itt inkább "igen"-t jelent. Nem derült ki, hogy pontosan melyik gesztus jelent "nem"-et, de talán ez itt is hasonló, mint más ázsiai országokban: nem mondanak nemet, de ettől még nem fog semmi történni :-(

Egy válasz, amivel nyugalmat lelhetsz ...

- Where are you from?

(Ez egy alapkérdés, minden nepper ezzel kezdi)

- Hungary .... (ha nagyon értelmetlen arcot látsz, folytathatod) ..., Europe.

- What are you looking for?

(Ez a második alapkérdés: szinte bármilyen válaszra előáll egy megoldással: ha hely, akkor elvisz; ha turizmus, akkor turista irodát ajánl a közelben; ha kaja v pia, akkor étterem vagy vmi itató, stb.) 

- Freedom.

 (Hosszú kisérletezés eredményne ez a szó: nincs rá mit ajánlani; elsőre nem is mindig értik, amikor meg igen, akkor csönd, zavart mosoly és mehetsz tovább nyugodtan). 

Freedom - tulajdonképpen őszinte válasz ;-)

Villamosmérnököknek

Udaipur, a városban - no komment

Közlekedésmérnököknek

Udaipur, a városban - kátyúzás jellegű munka

Vissza Mumbaiba

A reggel "Bed tea"-vel kezdődik (ébresztés 8 előtt és hozzák a teát - gyakorlatilag az ágyba). Bár jobban esne még aludni, ez a helyi vendégszeretet.

Aztán reggeli, kis séta a parton, csomagolás és indulunk vissza Mumbaiba.

Indiai barátunktól a Gateway of India környékén - erre az útra végleg - búcsút veszünk. Köszönöm a társaságát ezúton is!

A szálláson lepakolunk és kávézni indulunk egy kicsit turistásabbnak vélt környékre.

Café Coffee Day újabb érdekességével találkozunk: vendégeiknek Kindle olvasókat tartanak, melyeken - amíg a kávézóban vannak - előre letöltött könyveket olvashatnak (angolul). Érdekes ötlet.

Egy kis Diwali hangulat az utcán

Kis mászkálás után meg is leljük, amit keresünk.

Útközben ismét feltünnek a gyarmati múltat idéző jobb vagy rosszabb állapotban lévő épületek. Veszünk ezt-azt és estére megvacsorázunk a szálloda mellett már bevált étteremben. Most sem csalódunk.

Blog, net, F1. Közben még lecsúszik két mangó :-)

Egy kis tengerpart

A reggelit a szobába hozzák (nem kell étterem így). A nagy hátizsákok a szálláson maradnak. Rövid taxizás az India Gateway-hez, itt találkozunk újra indiai barátunkkal és innen indul a komp a Mumbaitól délre kinézett tengerpartra.

Önmagában a Gateway of India  egy diadalívszerű építmény, V. György angol király 1911. évi látogatására emlékeztet, no meg arra, hogy ezen keresztül távozott az utolsó angol megszálló katonai egység 1948-ban (India 1947 óta független ország). A háttérben a Taj Mahal Palace szálló díszes épülete virít. A közelben még a Királyi Yacht Klub szintén szép épülete.

Mi azért itt találkozunk, mert innen indul a komp Mandwaba, ahonnan rövid riksázás után egy tengerparti kis szállásra hajtatunk (Awas Beach).

Megesszük a guavát és a sárkánygyümölcsöt. Finomak :-)

Fürdünk a tengerben. A víz nagyon kellemes, de a környék eléggé koszos, a homok sötét színű, a víz alatt itt-ott sziklák, kövek, tán korall maradékok.

Barátunk mesél a - hosszú - hétvége ünnepéről: a Diwali az egyik legjelentősebb hindu - jellemzően családi - ünnep, ajándékozással, sok fénnyel, tűzijátékkal és rengeteg petárdázással. A fény ünnepe, mivel Rama visszatérését ünneplik 14 éves számüzetéséből és a fény segíti útját. Mi is ünneplünk, boldog Diwalit kívánunk a velünk beszélgetőknek és ők is nekünk.

A szálláson kapunk ebédet, vacsorát (persze nem ingyen), amolyan szocialista stílusú "all you can eat" formában: a kaja finom, rengeteg és nagyon igyekeznek a kedvünkre tenni.

Estére vendégünk érkezik rövid időre: utitársam egy volt indiai kollégája családdal. Rengeteget utaztak egy rövid látogatásért. Kapunk Diwali ajándékokat (apróságok, édesség). Mókás volt volt kollégák üdvözletét tőle hallani és Indiában elbeszélgetni otthoni emberekről ;-). Kicsi a világ.

A késő esti F1 időmérő előtt még elsörözgetünk.

Mumbai (Bombay) 1.

Megérkeztünk kis késéssel a központi pályaudvarra. Gyalog 500-600 méter a szálloda - kicsit lepukkant környék :-(

A pályaudvar

A szobát megkapjuk, bár reggel 8 alig múlt el. :-) Kis pihenés, aztán elindulunk körülnézni.

Elsétáltunk sok régi épület mellett. Szinte mind a gyarmati időket idézi. Állapotuk változatos, környezetük még inkább. A teljesség igénye nélkül: 

Város Háza

Bombay Fellebbviteli Bíróság

Krikettpálya - kell az a városban

Egyetem

Egy hosszabb séta a tengerparton (és kis szmog mögött a város újabb részei)

Bazár (ez itt is túl nyüzsgő, de veszünk sárkány gyümölcsöt és rózsaszín guavát). 

Megnézzük a Fashion Streetet, ami nagyjából egy otthoni piac divatáru "részlege" tíz-húszszoros hosszon át. Mellette mindkét oldalon krikett pályák (itt is) és rajtuk folyik a játék.

Taxik, mint Londonban (ebben a városrészben nincs tuk-tuk)

Estére a szállásunk körül keresünk éttermet - sikeresen. Kicsit drágább, mint a streetfood, de nagyon finom minden, amit rendelünk.

Ellora barlangtemplomok és ....

Második napon az Ellora Caves barlangtemplomokhoz indulunk. Ez kevesebb, mint egy óra autózás.

A templomok egy nagyobb területen 1-34 számozással vannak sorba rendezve. Az első csoport buddhista, a második hindi (Síva templomok), az utolsó csoportban pedig a Jain vallás barlangokban kialakított templomai vannak hindi és buddhista motívumok keverékével.

Bejárjuk a terepet. Maguk a templomok, monostorok a sziklába vannak belevésve (látszik egy-két felbehagyott esetben a munkamódszer is). Vannak nagyon szép templomok, de bennük inkább szobrok és kőfaragások, festés nincs (ha volt is, mára - kevés kivételével - eltűnt a falakról).

Kicsit rövid az időnk, mert a franciák este repülnek (nekünk sokkal később megy a vonatunk).

A második megállónk a Daulatabad Fort. Ez egy vár a hegy csúcsán nagy területű külső falakkal körbevett területtel. Kb 28 emeletnyi emelkedés. Szép kilátás. Maga az épület nem túl érdekes.

Utolsó közös állomásunk a helyi "Taj Mahal", Bibi Ka Maqbara. Húsz évvel az eredeti után épült és amolyan kicsinyített, egyszerűsített másolat. A sírra itt pénzt (érmék és bankjegyek) illetve a QR kódos belépőjegyet dobálnak - érdekes szokás :-o

Búcsút veszünk alkalmi francia utitársainktól és a városi bazárnál kiszállunk a kocsiból (a franciák mennek az arccal a szállásra, majd a reptérre).

Mi megnézzük a bazárt és vica-versa (egyedül vagyunk a hosszú bazársoron külföldiek). Az érdeklődő tekinteteken és kis mosolyokon túl nincs semmi nyomulás. 

Festékpor - készülődés a Diwali ünnepre

Eszünk amolyan streetfood ebédet, fügét majd a kedvenc helyi kávézóban megpihenünk.

Kifelé egy szlovén párba botlunk, röviden megbeszéljük a tapasztalatainkat (ők már másodszor járnak Indiában).

A bazársoron rengeteg hölgy volt - valószínűleg ide vannak elrejtve a nők :-)

Estére visszamegyünk a szállodába. Az épület alatt "bár". A legrosszabb szocialista bár is különb volt .... A sör (Elephant by Carlsberg, 650 ml) azonban jól esik a hosszú nap után.

A szállodában felajánlják a felfrissülést: azaz egy szobát estére megfürödni, átöltözni az éjszakai vonat indulása előtt. Ez nagyon jó ötlet.

Riksával megyünk az állomásra. A vonattal is minden OK, bár aludni elég nehéz, inkább csak felületesen lehet (ez is több, mint a semmi :-)