Cu Chi alagutak

Erre is jártam már és ebben a posztban írtam is az alagutakról. Most nem buszos túrára mentünk.

A séma

Ahogy említettem, eredetileg nem is volt az útitervben. Azonban Saigon első napján szinte mindent sikerült megnézni, amit terveztünk. Ehhez hozzátartozik, hogy a saját szokásos tempómnál egy kicsit erősebb ütemben haladunk (kb. 10 nap három hét helyett), így nincs oly sok időnk csak úgy lazulni. Így viszont megnyílt hirtelen a lehetőség egy kb fél napos kirándulásra.

Mivel nem volt megszervezve, már előző este próbáltunk valami autós megoldást találni, de nem voltak túl szerencsés ajánlatok. De azért nem tűnt lehetetlennek. Az útvonalterv: hotel - Cu Chi - reptér. 

Reggelre sem javult sokat a helyzet. Időnk volt elég, mert kb. 6 óra útra volt kb. 7-8 óránk. Végül egy rendes taxissal állapodtunk meg úgy, ahogy. Őrá még visszatérek.

Az úton ütemesen haladtunk. Majd hirtelen megálltunk. WC. Közben a sofőr szerzett egy (pontosabban három) "menüt": tapioka főzve kókuszlében; cukornád lé duriánnal és zöld tea. Aztán kiderült, hogy ki is fizette.

Végül megérkeztünk. Belépő, kísérő, túravezető a kis spontán csoporthoz. 

Felújítások

A helyszín ugyanaz, mint régen. A túra kicsit más. Persze az alaptörténet nem változott, de építettek pár "turistásított" alagutacskát. Hála társaságomnak most fotók is jönnek a le- és felfelé vezető utamról (lásd a poszt végén).

Más részeket is felújítottak, a túrából pedig kimaradt pár sztori. A lényeg azért átjött.

Sofőr

Az arc ment a sávok között, mint a golyó. Hihetetlen rutinnal szúrta ki a lehetőségeket és szlalomozta végig az utat. Itt valamiért a jobbra tartás nem divat, a teherautók is a belső sávban cammognak. A motorosok pedig inkább jobbra, de nekik sokszor van motoros sáv is. Viszont ott autóval is lehet menni. Az arcnak volt valami speciális dallam dudája. Nem sokat pihent. Viszont a motorosok többsége ettől még inkább jobbra húzódott. Az üres kanyargós úton tán nem volt oly otthonos, de visszafelé ismét elemében érezte magát a főútra visszatérve.

A fizetéskor az egyébként lelkesen lépkedő taxióra már sokat mutatott. Azonban ő ennél egy kicsit kevesebbet kért (plusz ott volt még a fentiekben említett meghívás is). Végül nem éreztük átverve magunkat. A sietségének köszönhetően a reptér előtti kajáldák egyikében meg is tudunk szép nyugodtan ebédelni.

Repülés

A VietJet járatával indultunk tovább Da Lat-ba.

Lefelé 1,

2

3

4

felfelé 1

2

Egy barátságos csapda az amerikaiaknak

Egy parancsnoki lejárat

És egy "ex-katonai" csoport (tán helyiek?) és a látogatók egymásra találása

Nőnapra ...

Két érdekes felvételt is készítettem ma, kimondottan nőnapra (mindegyik hanggal érdekes)

Íme egy video a piacról. Nőnapi ünneplés a nehéz nap végén:

És egy igen kellemes előadás a város egyik művészeti bemutató üzletének kertjéből:

Mindenkinek, akit érint: Boldog Nőnapot!

Ho Chi Minh (Saigon) :-o

Megdöbbentő a különbség.

Bár hét éve épp ellenkező irányban utaztam végig Vietnamon (Hanoiból Saigon felé), a reptértől a városig vezető kb.10 km-t lassan (30+ perc) megtéve megdöbbentő különbség látszik: az út mentén modern üzletek, bevásárló központok, maga az út kidíszítve (a kínai új év, ami itt is új év, díszítései vannak még mindenfelé). A forgalom nagy, de ütemesen zajlik (már este hét felé jár az idő).

A szálloda azon a környéken van, ahol annak idején is laktam (belváros, szinte minden érdekesség elérhető gyalogosan). Nem is nagyon ismerek rá a környékre. A felújítások mellett az építkezések miatti elterelések, lezárások is nehezítik a tisztán látásomat.

A városháza régi épülete az ország zászlajával - mögötte az új világ egy darabja

Ho Chi Minh szobra, amint a jövő felé mutat (vajon ilyesmit képzelt el? - ami persze értelmetlen kérdés, de ...)

A városra két napot terveztünk. Az esti érkezés után a közeli piac környéke és a vacsora fért még a nap végére. Másnap reggel a főbb látnivalókat vesszük sorba: Ben Thanh piac, Városháza, Operaház, Rex Hotel és Caravelle Hotel, Főposta, Notre Dame Katedrális (Saigon).

Az Operaház

Közben persze találkozunk a jelenlegi államvallás szimbólumaival is.

A parti őrség egy szép képen

Erről a plakátról valahogy, a pap és a szerzetes okán tán, de az 1984 (Orwell) jutott eszembe

"Nyakkendőmnek három sarka, büszkén kötöm a nyakamba"

Az valahai déli elnöki palota (ma Újraegyesítés/Függetlenségi Palota) és a Háború Következményei Múzeum következik a programunkba.

Megújult kiállítás egy része a háborús múzeumban

Egy rövid kávészünet a helyi "Starbucksban", amit Highland Caffee néven ismernek és szintén sokat változott hét év alatt: eltűntek az ételek és maradt az italok és desszertek kínálata.

Szép látvány

Ezt követően a Jade Császár Pagoda következett: erről írják, hogy Buddhista, Taoista és minden mást is. Számomra is új élmény volt, de a mibenlétével kapcsolatban a látogatásom nem hozott tisztánlátást. A Wikipédia sem túl bő szavú.

Jade Emperor Pagoda - kívül és ...

... belül ...

... és újra kint.

Innen egy bátor húzással helyi buszjárattal indultunk a Skydeck felé egy kis kilátásért.

Buszon

A busz előtt és ...

... szemben.

Az épületbe beköltözött Heineken múzeum együtt látogatható (némi pluszért) a kilátóval. Nem hagyhattuk ki.

A regisztráció (ment self-care jelleggel), de a stáb nagyon manuálisan próbálkozott.

A kilátás

Maga az épület (az az izé ott fent egy heliport)

A vacsora alatt rájöttünk, hogy a tervezett programunkon gyakorlatilag túl vagyunk. Így másnapra az az ötletünk támadt, hogy korán elindulunk a reptérre, de a Cu Chi alagutak felé teszünk egy kitérőt.

A vacsora után még az éjszakai élet felé is elbandukoltunk: ismét kissé meglepő módon a thai lazasághoz közeli nyüzsgés fogadott minket: vajon Ho Chi Minh apó milyen képet vágna egy ilyen esti séta során?

Phnom Penh

Phnom Penh egy éve is utamba esett. Most viszont sikerült a tavaly kihagyott "Killing Fields" nevű helyre el tuk-tuk-ozni.

Nem egy felemelő hangulatú hely: sok embert öltek itt meg a legkülönbözőbb módszerekkel és helyeztek el tömegsírokba. Korábban maga a hely a kínai közösség temetője volt. Még most is van néhány sírmaradvány itt. 

A vörös khmerek azonban teherautókkal hordták ide az "ellenséget" és saját kedvükre végezték ki őket változatos módszerekkel (merthogy az ellenséggel ezt is meg lehet tenni - csak szólok).

A terület nem nagy. Van egy fa, amire állítólag zenét sugárzó hangszórót szereltek, hogy a környékbeliek ne hallják az áldozatok keltette hangokat. 

Maga a terület nem különösebben érdekes: zöld fű, sírhelyek, pár emléktábla, emléképület (a fenti  képek).

Persze az S-21 iskola-börtön is része volt a túránknak, de erről már korábban írtam.

Az utolsó napunkat a Királyi Palota és a Nemzeti Múzeum volt betervezve, illetve a repülő út Ho Chi Minh Citybe (Saigon).

Nem lehet az ember eléggé gondos és nem lehet megbízni az internet csodáiban sem. Vasárnap volt, de semmi különös. Mégis úgy jártunk, ahogy turista nemigen szeret járni. A  reggeli indulás szokásosan nehézkes volt. Bár a reggeli közben még egyszer meggoogliztam, hogy a palota és a múzeum nyitva vannak-e (igen), kiderült, hogy a palotát 11-14 között bezárják (ami googliból nem jött le),

Persze mi 11 előtt percekkel értünk oda: így ez kimaradt. Ilyen a turista élete. 

 A palota előtt épp fotózkodás volt, végzős diákok:

Belvárosi utcaképek (ha a palotától pár sarok eléggé belváros):

Motorkerékpár javító műhely

Faszén depo

Borbély

Az átlagos utcakép

Siem Reap

Siem Reap a város, mely Angkor Wat mellé épült. Turista város.

Idefelé autóval jöttünk, a Poi Pet határon átsétáltunk és a kambodzsai partnerünknél rendelt program részeként elautóztunk Siem Reapbe. Ez reggel 9-16-ig tartott. 

A szállodai medencében lemostuk magunkról az út porát, majd a helyi port gyűjtöttük egy városnézés-vacsora kirándulás során.

Reggel idegenvezető és autó jött értünk. Megnéztük Angkor nevezetesebb látnivalóit és kései ebédre a szállodai medence partján kerítettünk sort. Kellemes nap volt. Azonban délután 5 körül még egy program várt ránk: kihajóztunk  a Tonle Sap tóra. A tó, mely nagyobb, mint a Balaton az esős időszakban (április-november) magas vízállású, ilyenkor már jóval alacsonyabb (6 méter körüli különbség). 

A tavon egyszer jártam 2006-ban. Nagy a különbség: akkor rengetegen megpróbáltak koldulni (most alig néhányan). A kikötő felé az út gyenge minőségű volt, mellette nagyon szegény falvakkal. Most jó minőségű út, sok épület, kisebb szegénység (több jele van a jólétnek).

A kikötő környékén nagy építkezés: kínai beruházók. Üzletközpont (majd ezen keresztül lehet a kikötőbe jutni)-. Arról nem vagyok meggyőződve, hogy a kínai "segítség" vagy "befektetés" a helyiek életét sokban javítani fogja, de majd meglátjuk. 

A tavon kihajóztunk az úszó faluhoz (állítólag kb. 3000 ember él ott). Kicsit jobban el van turistásodva a dolog, mint régen, de azért még érdekes. 

A kirándulás, mely titokzatosan került a következő reggelről erre a délutánra (szerintem az idegenvezető optimalizált vmit magának) a tó feletti naplementével ért véget: ez reggel biztos kimaradt volna ;-) .

A helyzet annyiban változott, hogy így reggel egyből Phnom Penhbe indulunk. Az is egy hosszabb autózás lesz, viszont így lesz ott egy kis plusz időnk.

Néhány érdekes fotó e napunkról:

"Tumb rider"

Esküvő (igazi), a pár Angkor Watot használta háttérnek

Helyi látogatók (jól megfér a tradicionális és a mai divat egy ernyő alatt)

Angkor Wat 

"Ilyen az élet" - időtlen bölcsessége egy felújított fej tekintetében

Művész inspiratív környezetben (bár inkább a potenciális vevők vonzották ide - valószínűleg)

Naplemente a tavon