2026. november 11., szerda

Melaka

Itt is voltam már párszor. Turista város. De hangulatos. 

Délután értünk ide, kicsit esett, de azért elindultunk. Nekem volt egy hosszabb hívásom, az útitársam közben múzeumban volt.

Persze azért van mindig új a nap alatt, itt most ezeket említem meg. A régebben is látott helyekért klikk a linkre fentebb.

Kampung Kling mecset

Ebben a mecsetben most be lehetett jutni az imaterembe is és ott önkéntesekkel érdekes beszélgetésünk volt. Nagyon kedves hölgyek voltak.   


 
Cheng Hoon Teng Templom
 
Volt a közelben egy kínai templom is, ahol a Taoizmus, a Konfucianizmus és a Buddhizmus kapott helyet - egy fedél alatt: 


 
Szultáni Palota 
 
A valamikori szultáni palotában kialakított múzeumba először jutottam be: 


 
A hall 

 
Szulán hálószobája
 

Malaka-szoros Mecset (Straits of Malacca Mosque) 

Egy kis autókázással elértük a város külső részén levő "vizi" mecsetet.



A látogatási időt ki kellett várni, úgyhogy megkóstoltuk a helyi duriánt. Nem emlékszem, hogy Majaziában a durián ennyire sokfelé árusított termék lett volna korábban. Most mindenesetre számos helyen lehet vele találkozni. Több, mint 200 fajta terem az országban és eléggé változatos (nem épp olcsó) áron kínálják. Sajnos a minőség sem állandó, vigyázni kell, hol és mit veszel meg.   

 
Többféle durián egy árusnál 

2026. november 9., hétfő

Johor Bahru

 

Utoljára 1998-ban voltam ebben a városban. Nem lehet ráismerni. Ennek két oka is lehet: vagy az én emlékeim halványodtak el (hm ... biztos ez is faktor), vagy a város változott meg (ami biztos, hogy erős faktor).

Szóval amit itt megnéztünk, az abszolút új élmény volt. Egyet leszámítva, de az legyen a poszt végén - amúgy is oda illik.

A határátlépés ment ütemesen. Metróval indultunk a szállásról és egy busz vitt át minket Szingapúrból Malajziába. Ezekben az országokban (Szingapúr, Malajzia, Thaiföld) mostanában már elektronikusan kell kitölteni a Landing Card-ot (belépő kártya) max 72 órával az érkezés előtt. Szingapúrban az útlevél és ez az elektronikus információ egy automata kapun találkozott velem (kép) és az ujjlenyomatommal aztán már mehettem is be az országba. 

Kifelé a szingapúri oldalon leszállás és a beléptetéshez hasonlóan teljesen automatizált kapun kilépés jött, majd busz a maláj oldalra. Ott sorban állás és opto-manuális információ párosítás után lehetett tovább haladni. Innen már gyalogosan elérhető volt az autókölcsönző (aki jó pár napja kérte, hogy vegyük fel az autót korábban, mert ünnepi vasárnap után szabad napja lenne, de minket ki kell szolgálnia - megoldottuk). A kocsit pedig az épületnél hagyva megnéztük a várost.

Eső 

Kicsit esett. Aztán alig, majd nagyon. Az első pár órában ehhez igazodtunk. 

Ősi kínai templom (Johor Ancient Temple) 

Az autós hely mellett volt egyből. A város egyik legrégebbi épülete.


Indiai üvegborítású templom (Arulmigu Sri Rajakaliamman Glass Temple)

Hatalmas építkezésen kűzdöttük át magunkat és a tócsákat is át kellett valahogy hidalni, majd fizettünk belépőt. Mindezt azért, hogy megcsodálhassuk a teljes egészében üvegmozaikokkal díszített hindu templomot. Az egyetlen ilyet az országban ...

 

 

 

  

  

Nagymecset, Johor Állami Mecset (Sultan Abu Bakar Mosque)

Az épületbe csak igaz hitűeket engednek be, így maradt a külső nekünk.

 

 

Régi hangulatú kínai stílusú utcácska (Heritage Walk)

 

 

  

Referencia

Malajzia számos szultánságból kreált állam. Ide is jutott egy referenciapont, amiről aztán olvastam, hogy a Maláj félsziget 0-s kilométer pontja.

 

Szállás

Ritkán szoktam szállásokról írni, de itt már 29-28 éve kétszer megfordultam. Az épület és a szobák szinte változatlanok, kicsit lepukkantabbak talán. Az élet az épületben igencsak visszafogott - annak idején nagy volt itt a nyüzsgés. Sajnos zuhogott, amikor megérkeztünk, de reggel szép idő volt, így készült pár kép. Ennyi teret engedtem a nosztalgiának. 



 

2026. november 8., vasárnap

Szingapúr

 

Itt már jártam párszor életemben, de van a városnak a jó időn és a pálmafákon túl egy kellemes hangulata, ami miatt érdemes ide időnként visszatérni. 

Az érkezésünk kis késéssel rendben volt. A szállás is jó helyen volt és egy rövid esti séta után jól esett ágyban aludni. Még két éjszaka kicsit felébredős volt a jetlagtől, de egyébként minden haladt a maga útján.

Indiai barátomtól elválva nyakunkba vettük a várost. Mivel mindketten jártunk már itt, olyan helyeket néztünk meg, amik inkább újdonságok.

Red Dot Design Múzeum

Itt már majdnem jártam 2008-ban.  A majdnem annak szól, hogy közben egy új épületbe költözött a múzeum és persze frissült a legújabb díjazott termékekkel. Köztük pár magyar is (meg lehet keresni a cikkeket, amik magyar portálokon írnak erről ezekben a napokban :-) ).

Lau Pa Sat 

Egy régi vasvázas csarnok, ami piacból lett ételudvar. Sok ázsiai ajánlattal. :-) Mondhatnám, h budapesti Vásárcsarnok jellegű, de nem mondom - annyira nem gáz :-O

Haji Lane 

Egy kis utca festett falakkal és sok turistával. Hangulatos hely, egy kávéra jól jött. 


Orchard Road 

Aki gazdag az itt talál puccos bevásárló központokat klasszikus és modern stílusban is. No meg vannak kedvezőbb árfekvésűek is. Bár még november eleje van, de már tolják a Xmas promóciókat. Show and business must go on. 


Little India

2019-ben itt volt a szállásunk (ami azóta már bezárt). Akkor is nagyon ki volt dekorálva a Divali nevű indiai (hindu) ünnepre tekintettel. Most is. Vasárnap hatalmas tömeg volt pár helyen az utcákon. Jó volt ide visszajönni és kicsit nézelődni.  

 

Muscat St. Arab St. és környéke 

Ez is ismerős környék, de szintén meg van a maga kellemes hangulata, itt épp zenével. Itt is körülnéztünk.

 

Kínai negyed

Egy másik hangulatos negyed. Itt volt egy érdekes beszélgetésem egy krisztusi módszerrel (kézrátétel) gyógyítást ajánló dél-afrikai hölggyel, aki itt él már 15 éve. A gyógyítást kihagytam, de maga a beszélgetés rendben volt.

  

Elfér itt is egy hindu templom 



 
No meg egy Buddhista is 10.000 kisebb-nagyobb Budha alakkal, szépen sorban megszámozva 

 
A szingapúri parlament épülete 

 
Egy művészfotó :-)
 
Szingapúr elég zsúfolt város, mivel nem nagyon lehet egy szigeten terjeszkedni. Viszont nagyon sok a zöld: lentebb egy park részlet és két "zöld" épület. Így is lehet.




Innen a szállás felé még a nemzetköziség oltárán ettünk egy mexikói stílusú étteremben. 

Ennyi fért bele két napba. Jó volt újra ebben a városban tölteni egy kis időt.

 

2026. november 7., szombat

Nyaralás - a tél felé közeledve

 

Ennek az útnak két része lesz. Az első fele egy túra lesz Szingapúr-Malájzia útvonalon, majd érkezés Bangkokba. Ott vár ránk még egy koncert (Sek Loso, 30). A második rész pedig Pattaya, alapvetően pihenési céllal. 

A terv térképen így néz ki: 


A Turkish Airlines lett a légitársaság (az iráni események kockázata így kezelve és árban sem volt különbség). Az pedig csak egy mellékes érdekesség, hogy először repültem az Airbus 350-es gépével. Szép, modern gép, elég kényelmes is. Az ülés hármas középső ülése szabadon maradt, így útitársammal kényelmesen elfértünk. 

Az első reggeli után Szingapúrban találkoztam egy régi kedves ismerőssel, akivel 10 éve Indiában, 7 éve pedig itt, Szingapúrban már volt közös programunk. Egy kávé mellett megbeszéltük életünk és a világ dolgait :-)

A beszélgetés után pedig nyakunkba vettük a várost. De erről majd a következő posztban.

 

2026. július 13., hétfő

Ami majdnem kimaradt ...


Örménységek

Nehéz megfogalmazni, hogy milyen sajátos vonásokkal találkoztam itt, de néhányat megpróbálok összeszedni:

Az egyik érdekesség - a szállásokon többségében az árban foglalt - reggeli. Nem is annyira a menü (rendre: sajtok, tojás így-úgy, paradicsom, uborka, tejföl, méz, lekvár, kenyér és valami sütemény, esetleg gyümölcs), hanem az, hogy számos helyen ezt 9-11 között szolgálják fel. 


Reggeli 2 főre (a tükörtojás ekkor még csak úton volt) 

Ha már étkezés, akkor essen szó az ivásról is. Nagyon szimpatikus - különösen a melegben - az, hogy az ország tele van ivókutakkal. Még számos kisebb település utcáján, terein is találni friss vizet. Ezt Magyarországon is lehetne terjeszteni.

A másik szimpatikus jelenség, hogy a kis településeken is vannak új/felújított kisboltok illetve gyógyszertárak (látszik az épületen, feliraton). Bizonyosan nem a bevételek adtak lehetőséget a fejlesztésekre. Azonban ezek a szolgáltatások segíthetik a népesség megtartását.  

Azt nem tudom, hogy a népesség megtartáshoz van-e köze, de az ország tele van kávéautomatával és az ezekre utaló feliratokkal. A kávézók viszont leginkább Jerevánban koncentrálódnak, ott viszont bőven van belőlük. Kellett egy kis idő, hogy a hasonló feliratok - messziről - ne keltsenek reményt.

 

Már tavaly is feltűnt egy másik országban, hogy a modern kor megváltoztatta a módot, ahogy régi hagyományaink szerinti hőseinkre emlékezhetünk. Itt például a házakra festve jelennek meg arcok. Utána olvasva egy kicsit viszont kiderült, hogy a szokás spontán alakult ki és sok helyi és országos politikai vitát eredményez az épületek, közterek felújítása során (lefessék vagy maradjanak). 

 

Fekete a jellemző divatszín. Minél inkább vidék, annál inkább fekete ruhában jelennek meg a helyiek, különösen az idősebbek. Ez nem csak az utca sajátja, de a piacok ruhakínálata is követi. Szintén érdekesség, hogy felnőttek szinte soha nincsenek rövid nadrágban (kivéve persze a turistákat). 

 

Vannak viszont viszonylag spontán művészi megnyilvánulások. Például ez a festett kő egy lépcsősor mentén bújt meg a hasonló kövekből kialakított támfalacska tetején: 

Ez pedig egy ház külső burkolatának kialakítása:

 

Rengeteg a romos épület: ezek elhagyott épületek, melyek a kisebb boltoktól a lakóházakon keresztül kereskedelmi és - akár hatalmas - ipari létesítményekig terjednek. Többségük lezárt területeken van, 

A jelenség  oka alapvetően a szovjet éra uráni gazdasági összeomlás, az ország elszigeteltsége, a nagyon szennyező ipari tevékenység leállítása, a gazdasági nehézségek miatti migráció (értsd: a lakosság eltávozása az országból, ami egymillió főre tehető) és az északi területeken egy jelentős földrengés 1988-ban (amire persze a szovjet építészet épületei nem voltak felkészülve). 

Szebb időket látott elhagyott szállodai épületegyüttes a Sevan tó mellett (számos ilyen épület van: a szovjet éra után nem hozták jöttek a turisták(at))   


 
Alaverdi - a szovjet időkben felfuttatott rézbánya és ércfeldolgozó lepukkant maradványai (a nagy mennyiségben kibocsátott kénvegyületek miatt végleg bezárták) 

 

 Pedig ilyen kabinok szállították a magaslaton levő településről a dolgozókat a létesítménybe  

Feliratok 

Mint említettem van örmény abc. Mondhatnám, hogy az az, ami biztos. A latin (angol, esetleg más nyelv) és az orosz inkább opcionális. Az érthető, hogy a régebbi feliratok a helyi és orosz nyelven vannak, de nehezebben érthető, hogy a latin betűk olyan helyeken is hiányoznak, ahol a csak ezeket olvasni képes vendégek is sűrűn megfordulhatnak. Szállások nevei, éttermek elnevezése és sok más apró felirat nélkülözi a nemzetköziséget. 


Egy mix (a cirill betűket nem ismerőknek: БЫК=BIK, azaz BIKA) 

Turista, mondd, mit tehetsz ... 

Ezen a ponton viszont elgondolkodtató, hogy ha turizmusra is hajtanak (és volt vidéken, ahol a házigazdánk ezt jelölte meg az egyetlen piaci jellegű bevételforrásnak), akkor miért nem támogatják ezt feliratokkal, képzéssel, stb. 

A három kaukázusi ország történelme súlyos kérdéseket indukál. Nehéz a szovjet örökség súlya is. Eltöltve ezekben az országokban némi időt, értékelve mindazt, ami szép és jó és megértve valamennyire a történelmi nehézségeket, csak azt látom megoldásnak, ami Európában egy ideje jobb napokat hozott el: a kooperációt (lehetőleg szovjet jellegű segítség nélkül).   

Közlekedés 

A közlekedés nem túl zavaros. Inkább a régi (orosz) és az új kocsik közötti teljesítménykülönbség miatt alakulnak ki nagy sebességkülönbségek és sajátos előzési szokások. 

Kapaszkodó és előző sáv használata például úgy alakul, hogy a lefelé forgalom simán átlép a záróvonalon és előz míg a felfelé igyekvőknek nem árt erre a manőverre türelemmel reagálni és a belső (előző) sáv használata előtt alaposan körülnézni. Meg lehet szokni és vannak előnyei is - a szabályok azonban nem jelentenek itt védelmet. 

Azt említettem, hogy az utak kátyúkkal gazdagon ékesítettek. Akár új aszfaltozások során is vannak furán meghagyott régi "betétek" vagy amolyan "lépcsők" - nem tudni miért. De nem árt a jelöletlen fekvő rendőrökre sem figyelni (bár a felfüggesztés koppanása végül úgyis jelzi őket). Teljesen lehetetlen helyeken, sokszor sebesség korlátozás nélkül elő-előfordul egy-egy. 

Ha már sebességkorlátozás: ugyan nincs belőle túl sok, de annál több sebességmérő kamera van. A Waze jelzi őket szépen előre és a helyiek is figyelnek rájuk.

Meg kell még említeni a fényjelzéssel ellátott hatósági (leginkább rendőrségi) járműveket. Úgy tűnik, hogy a fényhíd (piros-kék színekkel) attól kezdve, hogy felkerül a járműre, kikapcsolhatatlan. Állandóan működő fényhíddal járnak-kelnek és parkolnak is. 

Ha tényleg dolguk akad és sietnek, akkor adnak hozzá hangjelzést is. Ha pedig meg akarnak állítani, akkor jön a hangszórón keresztüli ordibálás. Ami persze hatásos, de egy külföldi számára épp nem könnyen értelmezhető. De legalább nekem nem ordibáltak ... :-) 

A digitális reklám az igazi 

Jereván belvárosában estére több ilyen digitális hirdetés is mozgott az utcákon.

 


MIR

A "mir" orosz szó és "béke" illetve "világ" jelentése is van. Már amikor van béke illetve valamire a világ(on) is jó. 

De igazából itt egy harmadik jelentése miatt kerül elő. A Visa, MasterCard és más logók társaságában számos helyen ott van ez is:

 


A VTB orosz állami bank, aktív itt a környéken is és a MIR kártyáját, ami az orosz fizetési rendszer neve, itt is elfogad(j/t)ák. A szankciók miatt ez állítólag részlegessé vált, de úgy tűnik, hogy a matricák ezt nem követték (vagy az üzletpolitika a szankciókat). Sosem tudjuk meg biztosra.

Egy kis "szakma" 

Mármint villamosipar. A villanyórák itt számos esetben szebb (a képen) és kevésbé szép szekrényekben vannak elhelyezve a villanyoszlopokon. Könnyebb a leolvasás és talán nehezebb az áram szabálytalan vételezése (lopása) is.

Emberek

Van egy olyan privát zóna, amin belül a helyiek kedves emberek. De ezt a zónát külföldiként igen nehéz megközelíteni, esetleg oda bekerülni. Körbeutazva az országot - néhány kivételtől eltekintve - igencsak tartózkodóan viselkedtek a helyiek. Ezzel nem is lenne semmi probléma, de kicsit fura amikor a szolgáltatások esetében is ez a stílus az uralkodó. Betévedsz egy boltba, kávézóba, stb., köszönsz a magad módján (leginkább angolul, hogy "hello"), vársz vmi visszajelzést, de csak a semmibe meredő tekintetet látod, esetleg vmi morgást hallasz. Aztán próbálkozol: alapvetően önkiszolgálással, de ha kérni kell, akkor angol, orosz, vmi ... Semmibe meredő tekintet. Nehéz. 

Ami igazán zavaró, hogy ezt a "semmibe meredő tekintet" dolgot a pincérek is eljátsszák. Vannak persze olyanok, akik a végén legalább egy felolvasással visszaigazolják a rendelést, de ritka. 

És voltak, akik szépen angolul ajánlottak éppen ételt vagy adtak információt. De ez még ritkább.

Turista, mondd, mit tehetsz ...