Örménységek
Nehéz megfogalmazni, hogy milyen sajátos vonásokkal találkoztam itt, de néhányat megpróbálok összeszedni:
Az egyik érdekesség - a szállásokon többségében az árban foglalt - reggeli. Nem is annyira a menü (rendre: sajtok, tojás így-úgy, paradicsom, uborka, tejföl, méz, lekvár, kenyér és valami sütemény, esetleg gyümölcs), hanem az, hogy számos helyen ezt 9-11 között szolgálják fel.
Ha már étkezés, akkor essen szó az ivásról is. Nagyon szimpatikus - különösen a melegben - az, hogy az ország tele van ivókutakkal. Még számos kisebb település utcáján, terein is találni friss vizet. Ezt Magyarországon is lehetne terjeszteni.
A másik szimpatikus jelenség, hogy a kis településeken is vannak új/felújított kisboltok illetve gyógyszertárak (látszik az épületen, feliraton). Bizonyosan nem a bevételek adtak lehetőséget a fejlesztésekre. Azonban ezek a szolgáltatások segíthetik a népesség megtartását.
Azt nem tudom, hogy a népesség megtartáshoz van-e köze, de az ország tele van kávéautomatával és az ezekre utaló feliratokkal. A kávézók viszont leginkább Jerevánban koncentrálódnak, ott viszont bőven van belőlük. Kellett egy kis idő, hogy a hasonló feliratok - messziről - ne keltsenek reményt.
Már tavaly is feltűnt egy másik országban, hogy a modern kor megváltoztatta a módot, ahogy régi hagyományaink szerinti hőseinkre emlékezhetünk. Itt például a házakra festve jelennek meg arcok. Utána olvasva egy kicsit viszont kiderült, hogy a szokás spontán alakult ki és sok helyi és országos politikai vitát eredményez az épületek, közterek felújítása során (lefessék vagy maradjanak).
Fekete a jellemző divatszín. Minél inkább vidék, annál inkább fekete ruhában jelennek meg a helyiek, különösen az idősebbek. Ez nem csak az utca sajátja, de a piacok ruhakínálata is követi. Szintén érdekesség, hogy felnőttek szinte soha nincsenek rövid nadrágban (kivéve persze a turistákat).
Vannak viszont viszonylag spontán művészi megnyilvánulások. Például ez a festett kő egy lépcsősor mentén bújt meg a hasonló kövekből kialakított támfalacska tetején:
Ez pedig egy ház külső burkolatának kialakítása:
Rengeteg a romos épület: ezek elhagyott épületek, melyek a kisebb boltoktól a lakóházakon keresztül kereskedelmi és - akár hatalmas - ipari létesítményekig terjednek. Többségük lezárt területeken van,
A jelenség oka alapvetően a szovjet éra uráni gazdasági összeomlás, az ország elszigeteltsége, a nagyon szennyező ipari tevékenység leállítása, a gazdasági nehézségek miatti migráció (értsd: a lakosság eltávozása az országból, ami egymillió főre tehető) és az északi területeken egy jelentős földrengés 1988-ban (amire persze a szovjet építészet épületei nem voltak felkészülve).
Szebb időket látott elhagyott szállodai épületegyüttes a Sevan tó mellett (számos ilyen épület van: a szovjet éra után nem hozták jöttek a turisták(at))
.JPG)
Pedig ilyen kabinok szállították a magaslaton levő településről a dolgozókat a létesítménybe
Feliratok
Mint említettem van örmény abc. Mondhatnám, hogy az az, ami biztos. A latin (angol, esetleg más nyelv) és az orosz inkább opcionális. Az érthető, hogy a régebbi feliratok a helyi és orosz nyelven vannak, de nehezebben érthető, hogy a latin betűk olyan helyeken is hiányoznak, ahol a csak ezeket olvasni képes vendégek is sűrűn megfordulhatnak. Szállások nevei, éttermek elnevezése és sok más apró felirat nélkülözi a nemzetköziséget.
Egy mix (a cirill betűket nem ismerőknek: БЫК=BIK, azaz BIKA)
Turista, mondd, mit tehetsz ...
Ezen a ponton viszont elgondolkodtató, hogy ha turizmusra is hajtanak (és volt vidéken, ahol a házigazdánk ezt jelölte meg az egyetlen piaci jellegű bevételforrásnak), akkor miért nem támogatják ezt feliratokkal, képzéssel, stb.
A három kaukázusi ország történelme súlyos kérdéseket indukál. Nehéz a szovjet örökség súlya is. Eltöltve ezekben az országokban némi időt, értékelve mindazt, ami szép és jó és megértve valamennyire a történelmi nehézségeket, csak azt látom megoldásnak, ami Európában egy ideje jobb napokat hozott el: a kooperációt (lehetőleg szovjet jellegű segítség nélkül).
Közlekedés
A közlekedés nem túl zavaros. Inkább a régi (orosz) és az új kocsik közötti teljesítménykülönbség miatt alakulnak ki nagy sebességkülönbségek és sajátos előzési szokások.
Kapaszkodó és előző sáv használata például úgy alakul, hogy a lefelé forgalom simán átlép a záróvonalon és előz míg a felfelé igyekvőknek nem árt erre a manőverre türelemmel reagálni és a belső (előző) sáv használata előtt alaposan körülnézni. Meg lehet szokni és vannak előnyei is - a szabályok azonban nem jelentenek itt védelmet.
Azt említettem, hogy az utak kátyúkkal gazdagon ékesítettek. Akár új aszfaltozások során is vannak furán meghagyott régi "betétek" vagy amolyan "lépcsők" - nem tudni miért. De nem árt a jelöletlen fekvő rendőrökre sem figyelni (bár a felfüggesztés koppanása végül úgyis jelzi őket). Teljesen lehetetlen helyeken, sokszor sebesség korlátozás nélkül elő-előfordul egy-egy.
Ha már sebességkorlátozás: ugyan nincs belőle túl sok, de annál több sebességmérő kamera van. A Waze jelzi őket szépen előre és a helyiek is figyelnek rájuk.
Meg kell még említeni a fényjelzéssel ellátott hatósági (leginkább rendőrségi) járműveket. Úgy tűnik, hogy a fényhíd (piros-kék színekkel) attól kezdve, hogy felkerül a járműre, kikapcsolhatatlan. Állandóan működő fényhíddal járnak-kelnek és parkolnak is.
Ha tényleg dolguk akad és sietnek, akkor adnak hozzá hangjelzést is. Ha pedig meg akarnak állítani, akkor jön a hangszórón keresztüli ordibálás. Ami persze hatásos, de egy külföldi számára épp nem könnyen értelmezhető. De legalább nekem nem ordibáltak ... :-)
A digitális reklám az igazi
Jereván belvárosában estére több ilyen digitális hirdetés is mozgott az utcákon.
MIR
A "mir" orosz szó és "béke" illetve "világ" jelentése is van. Már amikor van béke illetve valamire a világ(on) is jó.
De igazából itt egy harmadik jelentése miatt kerül elő. A Visa, MasterCard és más logók társaságában számos helyen ott van ez is:
A VTB orosz állami bank, aktív itt a környéken is és a MIR kártyáját, ami az orosz fizetési rendszer neve, itt is elfogad(j/t)ák. A szankciók miatt ez állítólag részlegessé vált, de úgy tűnik, hogy a matricák ezt nem követték (vagy az üzletpolitika a szankciókat). Sosem tudjuk meg biztosra.
Egy kis "szakma"
Mármint villamosipar. A villanyórák itt számos esetben szebb (a képen) és kevésbé szép szekrényekben vannak elhelyezve a villanyoszlopokon. Könnyebb a leolvasás és talán nehezebb az áram szabálytalan vételezése (lopása) is.
Emberek
Van egy olyan privát zóna, amin belül a helyiek kedves emberek. De ezt a zónát külföldiként igen nehéz megközelíteni, esetleg oda bekerülni. Körbeutazva az országot - néhány kivételtől eltekintve - igencsak tartózkodóan viselkedtek a helyiek. Ezzel nem is lenne semmi probléma, de kicsit fura amikor a szolgáltatások esetében is ez a stílus az uralkodó. Betévedsz egy boltba, kávézóba, stb., köszönsz a magad módján (leginkább angolul, hogy "hello"), vársz vmi visszajelzést, de csak a semmibe meredő tekintetet látod, esetleg vmi morgást hallasz. Aztán próbálkozol: alapvetően önkiszolgálással, de ha kérni kell, akkor angol, orosz, vmi ... Semmibe meredő tekintet. Nehéz.
Ami igazán zavaró, hogy ezt a "semmibe meredő tekintet" dolgot a pincérek is eljátsszák. Vannak persze olyanok, akik a végén legalább egy felolvasással visszaigazolják a rendelést, de ritka.
És voltak, akik szépen angolul ajánlottak éppen ételt vagy adtak információt. De ez még ritkább.
Turista, mondd, mit tehetsz ...
.JPG)
