Gyumri

 

 

Örményország második legnagyobb városa, amolyan kulturális főváros. Város. De erről majd később.

A reggeli után várt ránk egy kolostor és egy vár(rom).

Odzun kolostor

Már a VII. században templom épült itt, amit aztán tovább bővítettek mai formájára. 

Lori erőd 

Tovább haladva ez a XI. századi erőd következett. Eléggé romos, sok épület nem áll, de vannak felújított részei (kapu, kis- és nagyfürdő, egy templom) és folynak most is felújítási munkák. Az erőd két folyó összefolyásánál található és így a folyóvölgyek (szurdokok) természetes védelmet adnak neki. Volt két híd is az erődfelé, ebből egy még látható a folyóvölgyben.  

 

 

A nagy fürdő 

 

 

Templom 

 

 

Templom belső 

 

 

Az erdő kapuja 

 

 

A fal dobszólót videózó hölgyekkel

 

Itt is van egy nagy szurdok 

 

 

Egy kőhíd a mélyben 

Gyumri

A városba megérkezve nőtt a forgalom és a vadulás az utakon. Érdekes, hogy a település határáig vezető jobb minőségű út borzalmasan kátyús, rázós minőségre váltott. Előfordult hasonló más település határánál is: ez talán a városi hatóságok és az állam által fenntartott közutak közötti különbség. Nem a legbiztatóbb érkezés.

A városban megtettünk egy kis távot, mielőtt a szállásra értünk volna. Eléggé lassú és agresszív a helyi stílus, ami nem jár gyors haladással. Mondtam, hogy város. Mindegy. Letettük az autót és elindultunk megnézni amit érdemes.

 

 

A város egyik tere 

 

 

Városháza 

 

 

A központi templom kívül és ... 

 

 

... belül 

 

 

Sétáló utca a régi városrészben 

 

 

Egy régi épület 

 

 

Másik jelentős templom kívül és ... 

 

 

... belül 

 

 

Egy másik régi épület 

 

 

Sétány, lakóházakkal  

A vacsora után pihenés. Reggel még várt ránk a városban egy program:

Fekete erőd 

Egy XIX. századi erőd, amit nemrég felújítottak és kulturális célokra alakítottak át. Nagyon látványos kívül-belül, de a város szélén van.  

 

 

Az erőd bejárata

 

 

A belső tér 

 

 

Az erőd hátoldala 

 

Örményország anyja szobor 

Az erdő mellett van egy szobor is. Az 1975-ben készült szobor a fővárosi hasonló mintájára készült. Hosszú lépcsősor vezet fel hozzá.   

 

 

 A szoborhoz vezető lépcsősor

 

Haghpat

 

Ismét egy kolostor a fő látnivaló, de hosszú nap vezetett el odáig. 

Goshavank kolostor

A reggeli után egy kis hegyi levegő egy közeli kolostornál. 

 

 

A kilátás innen is szép

Ijevan város

A városban van egy nagy piac, amolyan kirakodó vásár jellegű. Egyébként egy központ jellegű város bankokkal, intézményekkel. Nem sok más jellegzetességét tudnám említeni. Egy sétára, körülnézésre jó volt. 

 

 A piac épülete 

 

Standok 

 

 A város folyója  

 

Egy hivatali épület   

Tavush Rock Lake (Kötó)

Egy kis tó, melynek partján kis büfészerűség van. Helyi kávé, tea - mindegyik rendben van. Beszélni csak szépen, tagoltan oroszul tudunk, de kedves a néni és a fiú (valószínűleg az unokája). 

A hely nagyon hangulatos. Még egy intenzitásában változatos kis vízesés is ad valamit a hangulathoz.

 

 

Egy kis legelő a parkolóhelyünk mellett

 

Haghpat kolostor

Az írásos emlékek szerint a XI. században már több száz fős közösség élt itt. Több templom/kápolna épület van a komplexum megmaradt épületei között.  

 

A medencés szállás alig egy kilométer a  kolostortól. Kedves vendéglátónk bár csak oroszul tud velünk kommunikálni, nagyon kedves. Egy igazi vendéglátó, talán egyben az első is. A szállás is nagyon szép és szép helyen is van. 

Van mosógép (szárító gép nincs) és kérdéses, hogy reggelre - az esti viharral is kalkulálva - megszáradnak-e majd a ruháink, de mi reménykedünk. Ez utólag indokolatlannak tűnt, de az autóban szépen kiteregettük az éjszakai vihar miatt keveset száradó dolgainkat. 

 

Dilijan

 

A város kb 1200 m magasságban, hegyek között terül el. A megállónk célja itt a természet. 

Sevan botanikus kert 

Indulás után Sevan botanikus kertjében álltunk meg. Ez egy kisebb erdős terület sokféle kitáblázott fával. Nagyon kellem sétát lehet benne tenni. Azonban sem belépő, sem túl sok ember nincs. Összesen két embert láttunk a területen. 

Van egy kis üvegház is, de ott sincs sok élet. Leginkább palánták és pár meleget kedvelő pálma. Bizonyára valamikor szebb időket is látott - legalábbis a kialakítása erre utal. 

Dilijan felé még volt egy megállónk egy szuper szupermarketnél az út mentén. Mintha minden európai fogyasztási szokás ide összpontosult volna Sevan környékén. rengeteg ember, étkező helyek, szolgáltatások és a szupermarket. Persze a kávégép üzemen kívül - így azért megvolt a szokásos bája a helynek.

A tótól 700 métert ereszkedtünk és a kanyargós út mentén a fő szolgáltatás itt a főtt kukorica volt. A bódék pár száz méterenként követték egymást a kanyarokban és azonos design elemeket sorakoztattak fel. Fura volt ezt így látni.

Dilijan 

A körforgalomnál egy kis tó, pár csónakkal. A partján kedves kávézó nálunk szokásos kínálattal és sok fiatal dolgozóval. Mint kiderült alapítványi támogatással alakították ki, hogy a 14+ éves fiataloknak kínáljanak életszerű tapasztalatokat nyújtó alkalmi munkahelyet. 

 

 

A körforgalom 

 

 

A kis tó és a környék 

 

 A kávézó a tó felől, a (középső, emeleti asztalnál ültünk) 
 

A város maga egy központi körforgalomból kiágazó utak hálózata. Van pár régi városi építészetet felelevenítő épület, szovjet időket idéző - most félig használt, félig romosodó - épületekkel szegélyzett központ és számos szálloda és étterem. 

 

 

Egy régi stílusú épület 

 

 

Szabadtéri színpad 

 

 

A régi főtér a szokásos félromos épülettel 

 

 

Egy jobb állapotú épület 

 

 

Egy másik 

 

 

Lápcsősor oroszlánokkal

 

A szállásunk a városon kívül van. Ide sem siettünk volna, ha nincs egy nagyobb eső az előrejelzésekben, ami "időben" meg is érkezett. Így korán bejelentkeztünk, kivártuk, hogy a szoba kész legyen, az eső pedig elálljon. Aztán korai vacsora egy kellemes helyi étteremben és este F1 (volt megfelelő sportcsatorna a szállodai TV-n :-O ). 

 

 

A szállásunk. Sajnos a leginkább szocialista jellegű személyzettel 

 

 

Reggel, eső után