A tó kb 1900 m magasságon van. A tó körül két éjszakát töltünk, különböző helyeken. Az első éjszaka nagy vihar volt, reggel minden nedves, de a nap ismét süt.
Mivel itt nincs reggeli, kis autózás után Sevan város főterén (?) állunk meg egy pékség előtt. Veszünk pár friss péksüteményt és a közeli kisboltban innivalót. Az eladók sokszor kifejezéstelen arccal szolgálnak ki. Nincs nagy igény a kommunikációra, nincs sürgölődés a kiszolgálás érdekében. Eleinte egyedi jelenségnek tűnt, de pár nap után az a benyomásom, hogy ez valami kulturális jelenség.
A térről sokat elmondanak a fotók:
A téren a fő alak
A körforgalom a tér mellett
Egy lakóház, előtte a kis sárga a pékségünk és mögötte a kisbolt
Lakóház, előtte a tér közepén levő játszótér részlete
Noratus temető
Rövid autózás után értünk ide. A temető a X-XVII századi díszes keresztet ábrázoló sírköveiről híresült el. Ezek a kövek halottak, templomok és más fontos helyek egyedileg készített díszes, keresztet és geometrikus illetve természetközeli dekorációt kombináló "azonosítói". Angol átiratban (mivel az örmény nyelvnek is saját "abc"-je van) Khachkar szóval illetik őket. Részletesebb leírás magyarul nem nagyon van, itt az angol wiki oldal érhető el.
Hosszában elhelyezett sírkövek
A híres Khachkars (mind nyugati irányba van elhelyezve (a nap pedig nem innen sütött délelőtt)
Utalás a szakmára szintén része a Khachkaroknak
A modern élet részeként is megmaradtak a temetkezési szokások
Hayravank kolostor
Egy magaslaton a tóparthoz közel áll a IX. századi épület.
Kereszt és kard (Cross and Sword) szoborcsoport
Az útról jól látható, 5 méteres szobrok. Gondoltam, hogy majd az interneten megkeressük a magyarázatot rájuk. Nem sokat találni: bár világhírű szobrászművész műveként tartják számon, információ alig-alig. Leginkább az örmény szabadságharc (1988-1993) emlékének tűnik, amit egy magánszemély finanszírozott.
Továbbindulva hirtelen felindulásból megállunk egy kávé reményében egy hotelnél, ami a parton van. Neve csak helyi karakterekkel olvasható. Más helyekkel is előfordul. Kicsi a világ, mert lassan kiderül, hogy ebben a hotelben van a lefoglalt szobánk. De először a program. Az pedig lassan ebédért kiállt és így itt kóstoljuk meg a főtt búzát (esetleg más gabonát) tartalmazó joghurt levest és egy másik hasonló alapanyagból készült ételt. Sajátos. A főpincér viszont jól beszél angolul és kommunikatív is.
A szobasor
Egy kis sellő és egy hattyú - mindkettő szobor
Charlie G. Khachadourian, örmény-amerikai művész alkotása
Sevanavank kolostor
A tőba nyúló félszigeten egy dombon van. Inkább két templom épület (ami megmaradt), mint kolostor (rendre a monastry szót használják ezekre a helyekre).
A jobb oldali fehér épület az Írók háza a szovjet korszakból, ami még ma is használatban van.
Az eddigiekhez képest nagy tömeg, a parkoló körül kis üzletek minden turista dologgal, kissé lejjebb, a tópart. Amolyan "békebeli" hangulattal.
Visszaindulunk a városba. Van egy "bevásárló utca" és egy teaház a tervünkben. A bevásárló utca inkább a hazai kisvárosi boltokat idézi. Némi időzés után el is indulunk a MI által ajánlott teaházba.
Bohem Studio Teaház
Eléggé kiszámíthatatlan volt, hogy ténylegesen mit ajánlhat ez a hely (ami a város szélén egy nem túl megbecsült emlékműhöz közel volt), de kellemes meglepetés ért minket. A boltot egy fiatal arc vitte, a zongoránál egy idősebb arc játszott. Eleinte kicsit nehezen ment a kommunikáció, de az angol nyert és rendeltünk teát meg vmi süteményt, a srác pedig a szokásos kifejezéstelen arccal fel is jegyezte. Aztán a zongorás arcot örömmel üdvözölte egy még idősebb hölgy. Mama-apa-fia konfigurációnak tűnt. Az apa bal lába helyett protézis. Jól beszélt angolul és szabadkozott a zongorázás miatt, de megnyugtattuk, hogy mi élvezzük. Aztán beszélgettünk az apával, majd a fia is csatlakozott - immár kicsit nyitottabban. Tán először fordult elő ez helyiekkel.
Így kellemes időtöltés lett a teázásból.
