Ez nem az én napom volt. Reggeli után sorra vettük a két tervezett programot. Mindkettő a szállásunkhoz képest 10 km-n belül volt, így nem is költöztünk másik szállásra (Colombo óta először).
Anuradhapura
Ismét ajánlom a Wikipédiát részletekért, mivel ez is világörökségi helyszín, érdemes mélyebben utána olvasni. Itt jegyet venni nem volt gond, a három ellenőrző szelvényt is gyorsan elvette két "jegyszedő" őr - sajnos anélkül, hogy bármi infót megosztott volna arról, hogy miért is?
Az érdekes helyszínek szét vannak szóródva egy hol sűrűbben, hol ritkábban beépített területen. A sematikus térkép és a kitett információs táblák (+google maps) ellenére is igen körülményes volt megtalálni néhány helyszínt. A "személyzet" pedig vagy a jegyet ellenőrzi (tulajdonképpen véletlenszerűen) vagy valamit épp el akarnak adni.
Az utolsónak szánt, térképen feltüntetett helyszínen pedig közlik, hogy külön jegy kell, mert nem tartozik az alapjegy hatókörébe. Mosdókkal is kicsit hadilábon álltak néhány részen.
Polonnaruwa ehhez képest egy jól szervezett szolgáltatás volt - hasonló árért.
Persze a látnivalók itt is szépek és érdekesek, de nem volt valahogy jó az alaphangulat.
Van egy további kellemetlenség is. Sri Lankán a buddhista templomok falain belül már cipő nélkül kell(ene) lenni (Thaiföldön ez általában a kövezett, takarított, általában fedett részekre vonatkozik). Ami nem is lenne gond, ha nem homok vagy kő lenne a terület jó részén, mely azon túl, hogy engem a cipőben rendkívül idegesít, igencsak forró lesz a tűző nap alatt. Szóval nem igazán kellemes.
Mindemellett szép helyeket láttunk:
Mihintale
Mihintale a Buddhizus helyi elterjedésének kiindulópontja: a történet szerint itt találkozott Mahinda buddhista szerzetes és az akkori király és ennek eredménye lett a buddhizmus követése a szigeten. Részletes történet a Wikipédián található (angolul).
Itt is voltak lépcsők és az egész területen mezítláb kellett volna mozogni. A kövek nagyon forrók lettek délutánra és miután egy vöröshangya csapat megtámadta a jobb lábamat (vagy az ő olvasatukban - valószínűleg - a jobb lábam az ő területüket), amit csípésekkel honoráltak, valahogy elegem lett ezekből a dolgokból.
Így kimaradt a területet övező három magasabb pont megmászása. Legalább lesz miért vissza jönni :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése