Mtskheta és Tbilisi

Bőséges reggeli, ma vodka nélkül. Bár lehet, hogy chacha volt - ami a mi törköly pálinkánk helyi megfelelője. De hosszú nap vezetett el ehhez az ismerethez. 

Utunk a grúz kereszténység gyökereihez vezetett egy fél órás autózással, Mtskhetába. 

Svetitskhoveli Cathedral

A 4.-ik század óta van itt templom épület, a jelenlegi a 11. és 14. században alakult ki. A második legnagyobb templom az országban 

A kapu, az óratorony és a védőfal

Samtavro Monastry

Egy tényleges kolostor, nagyon hangulatos templommal, melyben rengeteg helyi hívő volt és kevés turista. 

Kápolna adoménygyűjtő apácával

Jvari Monastry 

Egy hegy tetején lévő templom gyönyörű kilátással (a szó minden értelmében). 

Kilátás Mtskhetára

Vissza Tbilisibe 

A városban még megnéztük a parlament épületét és egy kávézás és kis vásárlás és mászkálás után kerestünk helyet vacsorázni. De nem jött be semmi útközben. 

Este már késő volt és a szokásos éttermünkben nem volt üres kinti (Covid biztosnak hitt) asztal. Így jutottunk el a Chacha time modern egységbe. Kiültünk és rendeltünk. Nick, a pincér nagyon jó arc volt, jól beszélt angolul, jó volt a humán intefésze és még azt is elmagyarázta, hogy mi az a chacha a grúz kultúrában - amellett, hogy egyetemen menedzsernek készül tanulni. 

A chacha, amiről a hely a nevét is kapta nem más, mint törköly pálinka. Nincs semmi új a nap alatt.

Egy napozó gyík e szép napról

Tbilisi

Reggeli a szálláson. Bőségesebb, mint a tegnapi felettébb bőséges. Meglepetés vodkával :-o Házi vodka. Ma úgysem autózunk. 

Helyette várost néztünk:

Liberty Square (Szabadság tér) 

A tér a város puccos központja egy aranyozott Szt György szoborral a közepén. Itt áll a régi városháza is. A régi épületek általában vagy nagyon elhanyagoltak vagy nagyon modern módon lettek felújítva. Sok esetben moder üzletek kapnak bennük helyet és a régi városrészben is sok a modern épület. Ez sokat elvesz a város eredetileg hangulatosnak tűnő régi utcáinak varázsából. Remélem majd javítanak még ezen... 

Szt. György közelebbről (aki nem névadó, azonban védőszent)

Narikala Fortress (Narikala erőd) 

Egy kis hegymászás. Nagyon szép kilátás van az erőd romjaiból a városra. Itt egy templom az egyetlen épp épület. Nem messze a hegyen még ott van Georgia Anyja szobor, ami egy kicsit fura... Nagy és fémes fényű messziről. Közelről nem láttam. 

Az erőd a templommal a hegy tetején

Kilátás az erődből

St George Church (Szt György templom) 

Az ország Szt Györgyhöz köti sorsát. Így ez a templom egyben az egyház itteni központja is. Kívülről igen felújított, azonban a belső eléggé eredeti freskókkal van tele. 

Bridge of Peace (Béke hidja) 

Modern gyalogos híd, tetővel. Sok turista attrakciót ajánlgató helyi arccal. Másfelé is sokan ajánlgatnak szolgáltatásokat. Itt is hiányoznak a turisták. 

Holy Trinity Cathedral (Szt Háromság katedrális) 

Hatalmas épület (Grúzia legnagyobb temploma) , kívülről nagyon látványos, belül viszont meglepően visszafogottan dekorált. Nagyon megéri a fél órás sétát a nyüzsgőbb zónából. 

A különálló óratorony (ahogy szinte minden templom esetében)

Pipes of Nothing (Semmi csövei - elnevezés tőlem) 

Pár éve még csak építették. Most kívülről ugyan késznek tűnik, de a bejáratra lerakódott por alapján épp semmire sem használják és munka sem folyik benne. :-o

A "csövek", mögöttük az Elnöki palota

Presidential Palace (Elnöki palota) 

Érdekessége a Berlini parlament (Reichstag) kupolájához hasonló kupola. Vagy fordítva? 

Metekhi St Virgin Church (Metekhi Szt Szűz templom) 

Egy kisebb templom közel a Mtkvari (Kura) folyóhoz egy magaslaton. Szép hely egy Szt György szoborral. 

Aluljáró kiállítás 

Ilyesmi több helyen is van az egyébként jellegtelen gyalogos aluljárókban. Talán igényesebb graffitinak lehetne leírni ezeket az alkotásokat. Némelyik igen szép vagy éppen szellemes. 

Délután egy kávé a helyi "Starbucksban", amit itt Coffesta néven lehet meglelni. Bár semmi komoly gond nem volt (második főzésre azt kaptuk, amit fizettünk), de nem ajánlom őket: van elég más kedves kávézó a városban. 

Vacsora a tegnap bevált étteremben, persze most már kicsit visszafogottabban. 

"Ничего" (e: nyicsivo, semmi - oroszul) 

Ennyivel intézte el a házi bácsi a szállás előtt a szűk utcán parkoló kocsink kilincsének tövébe tuszkolt, grúz nyelven teleírt jegyzetlap üzenetét. A papírt pedig alaposan összegyűrte és bár le nem nyelte, de kidobta. Remélem sosem tudjuk meg mi állt rajta. 

Vajon mennyi szöveg lenne már valami?

(Másnap reggel aztán azért kiderült, hogy kicsit előrébb álltunk, mint kellett volna... Hátrébb álltunk. Így egy kocsival kevesebb tud parkolni, de ez valakinek bizonyára nagy boldogság - nekünk mindegy.) 

Ez szembe jött a régi városrészben. Amiért érdekes volt látni, az ebben a cikkben van.

Még egy templom (Sioni Cathedral)

Úton Tbilisibe

Kiadós reggeli a szálláson. Tényleg kiadós: többféle sütött, melegített dolog, zöldségek, kevés édesség. Finom ízek. 

Újabb 30 km földút és útépítés majd akármilyen út és egy kis autópálya és egy kis autópálya építés (ez utóbbi kínai cégekkel - bizonyára jó kis kínai hitelből). Majd 10 óra...

A messzi markoló mögött ott az út ... 

Az akármilyen út

És ami a fejünk felett volt éppen (itt a sziklaomlás tábla nem vicc)

Közben 2150 méterről 450 méterre ereszkedtünk és letoltunk 390 kilométert. Fárasztó út volt. Most nem én vezettem, de talán ez rosszabb. Az út rázós volt, így olvasni sem lehetett. A Kaukázust elhagyva nagyjából sík területre érkeztünk, itt van Tbilisi. Itt is volt egy kis dugó, de a szállás gyorsan meglett.

A szállás tágas, kényelmes. Ajánlott az egyik arc itt egy éttermet és megfogadtuk a tanácsát. Jól tele ettük magunkat (+2-2 helyi sör).

Az úton még láttunk egy majdnem gleccsert (nem volt a nyomott hó teljesen eljegesedve) és sok szép hegyet, völgyet, folyót.

Majdnem gleccser

A kocsink amerikai abban az értelemben, hogy Fahrenheitben és mérföldben van minden kiírva (Grúzia metrikus norma szerint működik). Ennek oka - gondolom - a mindenféle import. Rengeteg jármű bal kormányos itt, ami bizonyára szintén import miatt van így, míg a forgalom jobbos. Kicsit fura, de élhető.

A közlekedésben az úton (akár az autópályán) bóklászó állatok (tehenek, tehén csodák, birkák, disznók, szárnyasok, kutyák, stb) elég zavaróak (pedig a tehén itt nem szent állat). De legalább éber maradsz, hiszen sosem tudhatod....

A másik tragikus dolog a fekvő rendőr. Van fekete-sárga műanyag (amolyan EU konform és valószínűleg EU pénzből) beton (alig látható, de érezni biztos fogod), kötél (ami ki van feszítve és rendesen üt), félbe vágott fatörzs (aszfalton vagy a sártengerbe rejtve) és a negatív (azaz egy alig látható gödör). Ami táblás jelölést illeti: néhol van néhol nincs. Van ahol meg csak tábla van - fekvő rendőr nincs. Szóval sosem tudhatod.

Az EU konform fekvőrendőr

A tradicionális fekvőrendőr

Egyébként mindenki megy amerre a dolga viszi. Célra tartanak és igyekeznek a zavaró tényezőket - köztük téged is - kiküszöbölni. Baleset nincs túl sok (tán egyet láttunk), de nincs kizárva sem. Szóval amolyan kihívás itt menni: vagy az út hiányzik, vagy a közlekedési kultúra. Végülis minden nem lehet egyszerre 😀.

Ushguli

A hosszú alvást még egy kis alvás követte. Nem annyira az álmosság okán, mint a zuhogó eső miatt. Végül dél körül elállt az eső és elindultunk megnézni a települést és a környékét. Ushguli az egyik legmagasabban fekvő európai település. Gyakorlatilag három részből áll.

A szállásunk az esti napsütésben

Főleg a tornyai jellegzetesek, melyek minden régi ház mellett megtalálhatóak. A tornyok védelmi célokat szolgáltak itt és számos más környékbeli területen: alul az állatok, feljebb a lakók és az értékeik. Nehéz elhinni, hogy érdemes volt ezeket megépíteni rengeteg munkával, de létük az igazolás, hogy évszázadokkal ezelőtt itt így gondolták az emberek. 

Végig jártuk a három részt. 

Szebb napokat látott épületek - talán még lesznek szebb napjaik

Mindenhol őrült sár, srácok kínálgatnak lovaglási lehetőséget lóról, sok háznál szállás, kávézó, kaja. 

A srác a lovon

Az egyik lovas sráctól megtudtuk, hogy van helyi iskola, általános és gimnázium, ő épp 11.-be készül. Nagyon szépen beszélt angolul. 

Az iskola (általános + gimnázium)

Egy lakatlan ház melletti tornyon a valaha itt éltek emlékezete

Egy eredeti toronyba vezető vasajtó

Be is ültünk egy kávéra, ami itt törökös vagy nescafe lehet, esetleg presszó kávé. Végül egy zöldség levessel kezdtünk, ami nagyon finom volt. Kaptunk kóstolót a ház fehér borából, ami viszont elég is volt. Befejezésül egy nagy lengyel társaságot sikerült becsábítani a kávézóba pár szavas viccelődéssel. 

Esik, de nagyon (előttünk előző napi utunk egy szakasza)

A délutáni esőt egy eresz alatt sikerült kihúzni. 

A vacsoránk ebben az étteremben jött felénk

Vacsorára sült pisztráng jött szembe zöldségekkel. Ott egy ukrán (orosz) arc rajzolgatott szépen egy reMarkable kütyün - olyan, mint egy kindle, de tollal lehet rajta dolgozni. Megmutatta mire jó és a rajzait is.

A település valószínűleg sokkal több turistára van kalibrálva, mint amennyi most ide eljön. A környéken vannak havas hegyek, gleccserek és rengeteg zöld: erdő és mező is. Ezek a régi házak a tornyokkal is nagyon szépek. Sajnos sok hozzáépítés, korszerűsítés és a modern kor vezetékei rontanak a látványon. 

Holnap a háziak adnak reggelit (ez ma az alvás okán kimaradt) és utána indulunk Tbilisibe azon az úton, amin eredetileg ide jöttünk volna. Ez lesz a második és utolsó hosszú utazós napunk itt.

A hely kicsit Új-Zéland, kicsit Dél-Franciaország, kicsit Ausztria - de persze leginkább Georgia (avagy Grúzia). 

Egy szép régi híd

Egy nem olyan szép új híd - a dilatációs hézagok kicsit túlzóan nagyok :-O

Ha kisüt a nap és kitisztul kicsit az idő ...

Kutaisi reptér és egy kis autókázâs

Alig három órás út a Budapest-Kutaisi járat. Ez nagyjából behatárolta az alvásidőt is.

Helyi SIM és készpénz intézés után már vesszük is át a bérautót - tök sötétben a reptér parkolójában. Eredetileg egy Subaru Forestert foglaltam, mivel várhatók nehezebben járható útszakaszok illetve volt egy kedves kollégám, akinek ez volt az állom autója (nem sokáig - azt követően, hogy vett egyet) és gondoltam kipróbálom. Aztán irtak, hogy egy Subaru XV lesz. Az lett. Szép darab.

A srác, aki kihozta az autót a reptérre rendesen tette a dolgát, tudott angolul annyit, amennyit kellett. Szóval minden rendben volt.

Hajnali 5 körül járt a helyi idő (+2 óra Budapesthez képest). Kicsit nehezen indult a net (APN kellett neki és nem küldték ki - aztán egy magyar hippi arc segített, mivel neki korábbról megvolt). Lassan virradt.

Itt még csak magyar kátyúk és "indiai" tehenek vannak az úton

Hosszú út (*) volt előttünk a hegyekbe a terv szerint. Egy jó ötletnek tűnő módosítás miatt még hosszabb lett.

(*) Nem kell az út szót magyar kátyús utakra szűkíteni - most már tudjuk.

Bár az idő esőbe hajló volt, a természet gyönyörű és változatos

Leírhatatlan utakon jutottunk el Ushguliba. A jó ötlet Mestia útba ejtése volt. 

Mestia - napsütésben bizonyára szebb

Az ősi természethez ősi Zil is jár

Így viszont a két település közötti, sok helyen egy nyomos útépítés alatt álló szakasz volt a pálya. Nehezítésül felázva, esőben. Ehhez képes a gokartozâs gyerekjáték - ott nincs a pálya mellett szakadék (no meg szemben sem jönnek bátor helyiek).

Kalandot akartam, szóval nincs okom panaszra. A körülmények ellensúlyozták az álmosságomat.

Közben gyönyörű helyeken haladtunk és jutottunk fel 2150 méteres magasságba. Sajnos az eső végig esett, szemerkélt vagy tévedésből épp egy rövid időre nem esett minden gyönyörű zöldbe öltözött. 

Nagy nehezen megtaláltuk a szállást is - Google szerint nincs oda út. De van. 

Vacsora a szálláson: birka pörkölt, helyi tésztába sütött sajt, hús zöldségek. Nagyon finom és igen bőséges menü. Egy helyi sör. 

Aztán 12 óra alvás - behozandó a kimaradt éjszakát.