Alig három órás út a Budapest-Kutaisi járat. Ez nagyjából behatárolta az alvásidőt is.
Helyi SIM és készpénz intézés után már vesszük is át a bérautót - tök sötétben a reptér parkolójában. Eredetileg egy Subaru Forestert foglaltam, mivel várhatók nehezebben járható útszakaszok illetve volt egy kedves kollégám, akinek ez volt az állom autója (nem sokáig - azt követően, hogy vett egyet) és gondoltam kipróbálom. Aztán irtak, hogy egy Subaru XV lesz. Az lett. Szép darab.
A srác, aki kihozta az autót a reptérre rendesen tette a dolgát, tudott angolul annyit, amennyit kellett. Szóval minden rendben volt.
Hajnali 5 körül járt a helyi idő (+2 óra Budapesthez képest). Kicsit nehezen indult a net (APN kellett neki és nem küldték ki - aztán egy magyar hippi arc segített, mivel neki korábbról megvolt). Lassan virradt.
Itt még csak magyar kátyúk és "indiai" tehenek vannak az úton
Hosszú út (*) volt előttünk a hegyekbe a terv szerint. Egy jó ötletnek tűnő módosítás miatt még hosszabb lett.
(*) Nem kell az út szót magyar kátyús utakra szűkíteni - most már tudjuk.
Bár az idő esőbe hajló volt, a természet gyönyörű és változatos
Mestia - napsütésben bizonyára szebb
Az ősi természethez ősi Zil is jár
Így viszont a két település közötti, sok helyen egy nyomos útépítés alatt álló szakasz volt a pálya. Nehezítésül felázva, esőben. Ehhez képes a gokartozâs gyerekjáték - ott nincs a pálya mellett szakadék (no meg szemben sem jönnek bátor helyiek).
Kalandot akartam, szóval nincs okom panaszra. A körülmények ellensúlyozták az álmosságomat.
Közben gyönyörű helyeken haladtunk és jutottunk fel 2150 méteres magasságba. Sajnos az eső végig esett, szemerkélt vagy tévedésből épp egy rövid időre nem esett minden gyönyörű zöldbe öltözött.
Nagy nehezen megtaláltuk a szállást is - Google szerint nincs oda út. De van.
Vacsora a szálláson: birka pörkölt, helyi tésztába sütött sajt, hús zöldségek. Nagyon finom és igen bőséges menü. Egy helyi sör.
Aztán 12 óra alvás - behozandó a kimaradt éjszakát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése