Ushguli

A hosszú alvást még egy kis alvás követte. Nem annyira az álmosság okán, mint a zuhogó eső miatt. Végül dél körül elállt az eső és elindultunk megnézni a települést és a környékét. Ushguli az egyik legmagasabban fekvő európai település. Gyakorlatilag három részből áll.

A szállásunk az esti napsütésben

Főleg a tornyai jellegzetesek, melyek minden régi ház mellett megtalálhatóak. A tornyok védelmi célokat szolgáltak itt és számos más környékbeli területen: alul az állatok, feljebb a lakók és az értékeik. Nehéz elhinni, hogy érdemes volt ezeket megépíteni rengeteg munkával, de létük az igazolás, hogy évszázadokkal ezelőtt itt így gondolták az emberek. 

Végig jártuk a három részt. 

Szebb napokat látott épületek - talán még lesznek szebb napjaik

Mindenhol őrült sár, srácok kínálgatnak lovaglási lehetőséget lóról, sok háznál szállás, kávézó, kaja. 

A srác a lovon

Az egyik lovas sráctól megtudtuk, hogy van helyi iskola, általános és gimnázium, ő épp 11.-be készül. Nagyon szépen beszélt angolul. 

Az iskola (általános + gimnázium)

Egy lakatlan ház melletti tornyon a valaha itt éltek emlékezete

Egy eredeti toronyba vezető vasajtó

Be is ültünk egy kávéra, ami itt törökös vagy nescafe lehet, esetleg presszó kávé. Végül egy zöldség levessel kezdtünk, ami nagyon finom volt. Kaptunk kóstolót a ház fehér borából, ami viszont elég is volt. Befejezésül egy nagy lengyel társaságot sikerült becsábítani a kávézóba pár szavas viccelődéssel. 

Esik, de nagyon (előttünk előző napi utunk egy szakasza)

A délutáni esőt egy eresz alatt sikerült kihúzni. 

A vacsoránk ebben az étteremben jött felénk

Vacsorára sült pisztráng jött szembe zöldségekkel. Ott egy ukrán (orosz) arc rajzolgatott szépen egy reMarkable kütyün - olyan, mint egy kindle, de tollal lehet rajta dolgozni. Megmutatta mire jó és a rajzait is.

A település valószínűleg sokkal több turistára van kalibrálva, mint amennyi most ide eljön. A környéken vannak havas hegyek, gleccserek és rengeteg zöld: erdő és mező is. Ezek a régi házak a tornyokkal is nagyon szépek. Sajnos sok hozzáépítés, korszerűsítés és a modern kor vezetékei rontanak a látványon. 

Holnap a háziak adnak reggelit (ez ma az alvás okán kimaradt) és utána indulunk Tbilisibe azon az úton, amin eredetileg ide jöttünk volna. Ez lesz a második és utolsó hosszú utazós napunk itt.

A hely kicsit Új-Zéland, kicsit Dél-Franciaország, kicsit Ausztria - de persze leginkább Georgia (avagy Grúzia). 

Egy szép régi híd

Egy nem olyan szép új híd - a dilatációs hézagok kicsit túlzóan nagyok :-O

Ha kisüt a nap és kitisztul kicsit az idő ...