Úton Thakhek felé

 

Ez a város a fővárostól dél-keletre van Laoszban, közel a Thai határhoz. Majd valahol itt akarok visszamenni Thaiföldre.

A buszpályaudvar a városon kívül van. Oda taxival lehet eljutni.

Még előző este fotóztam ezt az eszközt és azon gondolkodtam, hogy mennyi realitása van ebben az országban az elektromos autózásnak.

Aztán megjelent egy BYD elektromos taxi. Szóval van.

 

A busz VIP1 kategóriába sorolt járat volt. Az indulási idő az internet és a helyi felirat szerint is 13:00. A valóságban 12:30. Aztán még jött öt jól megtermett angol fiatal és a már mozgó busz megállt őket is felvenni. Ők is eléggé meglepődtek a busz belső elrendezésén. Talán a leírásnál többet mond néhány fénykép.

  

A buszpályaudvar

 

 

Ezt még csak poénból készítettem

(mármint a Sleeping Bus értelmezéséhez)

 

 

A felszállás első pillanatai (cipő csak zacskóban).

 

 

Aztán kiderült, hogy mit jelent egy hely (azaz két fő egy helyen)

 

 

Így néztünk ki kívülről (itt még csak tervezett rövid megálló volt) 

 

A fekhelyek egy része tele volt áruval (az egyik például evőpálcikákkal)

Az út nem nagy távolság (330 km), de menetrend szerint is kb. 6 óra (a google sem adja alább, sőt).

Kopp.

Igen nagy koppanás volt, nem az az útviszonyok szerinti szokásos. Ez volt az a hang, amit nem biztató hallani. A busz lassan félre állt. Defekt?

A valóság persze ezt a feltételezést is felülírta:: Az út hossza is nagyobb lett (kb. 8 óra) és ehhez még hozzáadódott egy felfüggesztéshez tartozó légrugó elem cseréje (3 óra) - ez volt a szokatlan "kopp" - mivel kiszakadt a gumifala. Szóval a fekhely jól jött, ha elsőre kicsit fura is volt.

 

 

 Ez pedig a terven felüli megálló

 

 

Egy út menti telek

A buszon vegyesen voltak helyiek és turisták (német, francia, kínai, angol). 

A lerobbant busz körül a környékbeliek segítőkészen adtak elosztót a telefonok töltéséhez. Egész tűrhető térerő is volt a környéken és néhány bolt is. Végül az egyik háznál a "műanyag" ízesített tésztaleveshez a háziak adtak vizet, rizst és valami finom halas cuccot is.
Aztán menetkész lett a busz is.  

 

 

 

A vendéglátó ház terasza útitársakkal

A thakheki buszpályaudvar melletti vendégszoba minden várakozásomat alulmúlta. Amennyire fel tudom idézni, ettől csak egy szörnyűbb szállás volt az életemben. Persze amire kellett, arra épp jó volt. 

Mást nehéz lenne erről a napról elmondani. 

 

Vientián

 

A reggel két intenzív, de rövid esővel indult. Közben elkészült az előző poszt és próbáltam a napot megtervezni.

A városban maradt pár hely, amire érdemes volt sort keríteni. Szemerkélő esőben indultam el, de lassan javult az idő és délutánra a nap is kisütött.

Wat Si Saket templom

Ez a templom XIX. századi és van egy névrokona Bangkokban (nem véletlenül). 

Ho Phrakeo Museum

A jelenleg múzeumként használt valamikori templomi épületben volt az az smaragd Buddha alak, ami most Bangkokban a királyi palotában látható. A valamikor Lana királyságból került ide, majd innen tovább. Kicsi a világ. 

Pha That Luang sztúpa és templom

 

 

 

A sztúpa, Vientián jelképe is egyben

 

  

 

 

A mellette levő templomkertből két fotó 

 És pár dolog, ami még elém került:

 

 A miniszterelnöki hivatal

 

A parlament (nemzetgyűlés) épülete

Kilátás a Győzelmi emlékmű teraszáról

(ahova fel lehet lépcsőzni némi pénzért)

Laosz Kulturális Központ - éjszaka

 

Bangkok - Vientián

 

A kényelem kedvéért Bangkokban aludtam egy éjszakát, majd kora délután repültem Vientiánba.

Laosz rendes kommunista ország (persze amolyan ázsiai stílusban), ahová vízum kell magyar állampolgároknak. Lehet eVisa igénylést online intézni, kb 50 USD, pár nap alatt megjön emailben és több belépési ponton is használható. Más belépési pontokon van vízum kiadás érkezéskor is.  

Az út Bangkokba a szokásos: reptéri busz, Pink Floyd, vonat a városba.

Bangkok változik persze, de azért az ismerős környék ismerős marad. Bár Baiyoke torony a legmagasabb épület címről egy 2016-os és egy 2018-as épület miatt a harmadik helyre csúszott le a városban, de azért még elég magas. A forgalom pedig a szokásos.

A reggeli után még maradt némi idő, aztán a diszkont reptérről repültem Vientiánba. A taxis érezhetően rossz néven vette, hogy a taxióra esetleges pörgetése miatt előre szóltam.  Mivel nem beszélt angolul, azt is gondolhatnám, hogy a Google Translate fordítása volt pontatlan (vagy még inkább udvariatlan), de hát november végén az egyik kollégája kezdte elrontani a hangulato(ma)t. A taxióra viszont most pontosan ketyegett. A lelki sebeket pedig mindketten túléljük.

Az egyik portás a szállodában elég nehezen kommunikált (leginkább szabadult volna tőlem), végül a kollégája hívatta a taxit az ajtónállóval. Az meg mondott valamit a taxisnak a reptérről. A kettőből a másikról :-O Szerencsére pár száz méter után feltűnt, hogy talán nem a megfelelő irányba megyünk. Kis nyelvi kűzdelemmel sikerült kiigazítani a helyzetet. Nem lehetsz elég óvatos.

A repülés is ment szépen. Sorban állás alig volt. Legalábbis a helyi szokásokhoz képest szinte semmi. 

Maga a repülés kicsit rázós emelkedéssel kezdődött, de aztán szép leszállással ért véget.

Vientián reptere nem túl nagy, itt is ment minden szépen. Pénzváltás is meglepő pozitív fordulatot vett: a xe.com szerinti középárfolyamot (THB-LAK, azaz Thai bath - Lao kip) szépen túlkínálták a pénzváltók (ilyet sem látni sokszor, 580 helyett 650 helyi pénzt adtak 1 bathért, ami 10+%-os plusz). Az interneten ugyan van ennek némi nyoma, de okát hirtelen nem találtam. Bizonyára a szükség. Laoszt is fojtogatja a kínai állam hitelekben gazdag segítő keze.

 

A város első ránézésre tényleg nem túl érdekes. A központhoz közel van a szállás. Az - épp felújítás alatt levő - elnöki palota pár száz méter. A közelben van egy szökőkút, ami napközben nem, csak este szökik, akkor viszont szépen színesen. 

 

 

Az elnöki palotától osztott út vezet a Patuxai győzelmi emlékműhöz (ami a francia gyarmatosítás elleni harc emlékműve). Útközben különböző középületek. jellemzően a helyi nyelv mellett francia feliratokkal. A gyarmati múlt hozadéka. Kissé ambivalens.

 

Ezen a környéken vannak turisták is, ha nem is túl sokan. 

A várost délről és egy kanyar után nyugatról a Mekong folyó határolja, ami ezen a szakaszon egyúttal a Thai-Laoszi határ is. Szóval a vízhez semmi nincs közel (bár ennek lehet, hogy a változó vízállás (is?) az oka.

 

A part mentén vannak kiülős étkezőhelyek, vidámpark és piac is. 

 

Hogy mit tartogat még a város, arról majd a következő poszt fog beszámolni.

A szálloda nem szándékolt meglepetése annak a helyi fizetős csatornának a jelenléte a szobai TV-n, amelyik Laoszban a F1-t adja. Így az első futam élőben megvolt :-)

 

 

That Dam Stupa - ez is a közelben van egy kis körforgalommal körülvéve. 

Jobb helyen lenni - Pattaya

Az első napok a jetlag és a sport égisze alatt teltek. Lassan átálltam.

Kellemes az idő, jó és olcsó a kaja. A szállás ugyan drágább a szokásosnál, mivel a város nagyjából tele van, de ismerős az épület kondival, nagy medencével, közeli tengerparttal. 

Itt a durián szezon is, most sokfelé árulják.

Jól esik a pihenős élet, olvasás. 

Amolyan önismereti kurzus ez egyelőre. Abban az értelemben különösen, hogy próbálom megérteni, hogy mi volt a nyomasztónak tűnő magyarországi napok mögött. 

Látva a mértékkel adagolt híreket, nem nehéz persze rájönni, hogy mindent áthat az, ami az országban folyik. Innen nézve érdekes, onnan nézve nyomasztó. Ez van. 

Töredékek

Kis szilánkos töredékek az itteni mindennapokból.

A két évvel ezelőtti posztom két ikonikus szereplője, a strandtenisz bajnok orosz srác és a "Good Morning" angol nem mutatkozott. Néhány más, látásból ismert arc fel-fel tűnik. Az egyik zöldség-gyümölcsös megkérdezte, hogy merre jártam, mert régen nem látott.

Közel 12 éve találkoztam egy lengyel arccal utoljára Lengyelországban (a thaiföldi lengyel haverom társaságában). Előtte Pattayán is összefutottunk, tán kétszer is. Egyik este rám köszönt az utcán. Elbeszélgettünk ott mindjárt a régi szép és a mostani nehéz időkről (vagy hát hol mennyire az: rákérdezett, hogy ha ők meg tudták csinálni, akkor mi miért nem - jó kérdés). Ami meglepett, hogy az arc 78 éves, minden nap letol kb 20 km-t kerékpáron. Fizikailag és szellemileg is jól tartja magát. Elfogadnám ezt 78 éves koromra.

Lengyel barátomnál egy estebédre megjelent a fenti arccal egy fiatalabb másik. Épp India felé tart meditációs elvonulásra. Mindjárt tartott is nekünk hetünknek egy 20 perces bevezető foglalkozást az ő meditációs világába. Tekintettel a nyelvtudásra (vagy annak hiányára) felváltva angol és lengyel nyelven. Jól csinálta. 

Mennyivel jobb orosznak lenni? Elég fura kérdés ez manapság a nyugati oldalon felvetve. Nem is hiszem, hogy van rá jó válasz, kivéve egyet: Thaiföldre 90 napos vízummentes beutazás van orosz állampolgároknak. 30 napos az EU-soknak. Erről az a vicc jut eszembe, amikor kérdezik a szovjet iskolában a gyerekeket, hogy ki volt a legnagyobb jelentőségű ember, aki eddig élt? Szása jelentkezik és büszkén mondja, hogy Lenin. Majd a tanár dicsérő szavai után leülve annyit tesz hozzá: "Sajnálom Vienetu, az üzlet, az üzlet". Bizonyára sok összetevő vezet el az alábbi fotón látható kis csoportos összejövetelhez:

Mi látható a képen? (*)

 

Néhány alkalommal matek és fizika felkészülést is segítek közeli barátoknak - online, Magyarországra. Ez is elvisz valamennyi időt. 

Ma sikerült 5 perces kilométerekkel lefutni a reggeli 7 km-s távot. Ez itt a meleg, párás időben elég jó eredmény az én esetemben.

(*) Középen ülő orosz gitáros-énekes és honfitársai a thai tengerparton egy spontán (mindennapos) kis koncerten. Sok kultúra megfér itt egymás mellett.

Azonban jóból is megárt a sok: tovább állok. Annak érdekében, hogy ne több hetes egy helyben döglés legyen ebből az utazásból, vettem egy jegyet Vientiánba, Laosz fővárosába.

Laoszban már kétszer megfordultam: még a blog előtti időkben, 2006-ban Luang Prabangban, majd ide tértem vissza 2019-ben (két posztot érdemes elolvasni). Mindkét alkalommal megvoltak az út szép részei, bár a szegénység némely aspektusát nehéz végignézni.   

Eljött az idő, hogy az ország más részét is megnézzem. Ez lesz a holnapi indulás után a program.

Könyvajánló - nem csak coachoknak

 

Aki emberekkel találkozik, kommunikál, foglalkozik akármilyen módon (tehát nagyjából mindenki), az hasznosíthat gondolatokat ebből a könyvből. Talán arra is érdemes gondolni, hogy a privát életben is emberek vesznek körül (valamennyire) - mielőtt még nagyon üzleti könyvajánlónak tűnne ez a poszt.

Kicsit kézikönyv szagú, talán nem árt a coaching némi ismerete a (jobb) hasznosításához, de kellő nyitottsággal olvasva - szerintem - sokat el lehet belőle vinni.

Legalább kicsit kipróbálni a leírtakat. Aztán meglátod, hogy Neked miként működik.

Egy előnye még, hogy magyarul is megjelent.

Egy kis anatómia

 

Blankának ....

Kellemetlen fájdalom. Már pár hete megvan. Terhelésre (sportra) nem különösebben reagál, de felálláskor kellemetlen. Meg máskor is; többé-kevésbé.

Masszázs, triggerpontok, nyújtás. Javulás. Vagy mégse. 

Itt tart.

Részletek errefelé. Ha jól gondolom, hogy mi a helyzet, akkor a linken ez (is) le van írva. 

Bonyolult szerkezet az ember. Úgy tűnik, hogy a korral bonyolódik. Egy darabig.

Jó pap holtig tanul. Piriformis. Nehezen ment, de megtanultam ezt a szót is. 

 

Harmónia centrum ábrája.

Nem voltam jó helyen

 

(Ez a poszt a repülőjegy vásárlás és az elindulás között állt össze olyanná, amilyen lett.)

Január 16. Az élet tele van rossz döntésekkel.

Vettem egy jegyet Bangkokba. Már a tudat, hogy öt hét múlva repülök adott egy adag nyugalmat.

Újabb öt hét lesz távol innen. Addig meg szépen elrendezem az elrendezni valóimat.

Nem tipikus turizmus lesz. De talán az is. 

 

Elindultam. 

Nem volt könnyű az utolsó két nap. Megelőzendő a 4+ éves mobil esetleges tönkremenetelét, rendeltem egy másikat. Február 3-ra. A kiszállítás befagyott február 1-vel. Az online bolt viszonylag elérhetetlen volt. Egy magát humánnak valló chat volt az egyetlen élő kapcsolat. Ő is csak elektronikusan tudott a cégen belül kommunikálni (abból, hogy semmi nem történt utána, arra következtettem, hogy ő sem tudott  érdemben). 

A keddi indulás előtti napon vettem egy mobilt. A fenti céggel pedig majd még elleszünk egy darabig.

Nem okos dolog indulás előtt mobilt cserélni. Csakhogy ez lesz (lett) a fényképezőgép is erre az útra. Szóval kellett valami megoldás.

A banki applikációk nem költöznek, az eSim váltás este nem működik, csak reggel. A szolgáltató információi nagyvonalúak, a hibaüzenetek félrevezetőek. Az ügyintézők tehetetlenek. 

Az egyik bankba be kell sétálni, mert a valami nem működik. Besétálva sem. Az alternatív valami sem. Ki kell várni. Itt is csak elektronikus úton lehet a háttérrel kommunikálni. 

Vajon mi lenne, ha én meg csak "Most mutasd meg" szabályok szerint lennék hajlandó a szolgáltatókkal kommunikálni? 

De azért sikerült (klasszikus, de kissé agresszív kommunikációval - nesze neked asszertív). Nem túl sok kompromisszummal. 

Jó lesz ezt (is) kipihenni.