Ella felé

 

Reggel 6:00-ra volt a Yala Nemzeti Parkba szervezett fél napos safari megbeszélve emailben. Bár a foglaláskor a kitöltendő oldalon sok kérdésre választ kellett adni, amit még emailben is pontosíttattak, az előző nap kaptam egy újabb email-t a "délutáni" szafarival és a begyűjtési hellyel kapcsolatban, ami eredetileg - a fenti időpontból is sejthetően - inkább reggeli (délelőtti) volt. Közben a Wats'up-on is jelentkezett egy arc, a leendő szafari jeep sofőrje, hogy jelezze, hogy 5:30-ra vár bennünket a megbeszélt (emailezett) találkozási pontnál, a Cafe Culture-nél.

A sofőrnek visszaigazoltam az időpontot és elküldtem az egészet képernyőmentéssel az email feladójának, hogy megnyugodjon. De ez már csak előző este a szállásról történt. Ahol esett. Esett szinte egész éjjel. Vagy inkább szakadt az eső. Nem volt jó előérzetem.

Ébresztő 4:45-kor, szedelőzködés és fél óra utazás a Cafe Culture-ig. A sofőr reggel is ránk írt, hogy megyünk, ugye? Igen, de az eső? Akkor menjünk 6-ra, addigra jobb lesz a helyzet. 

Elindultunk. A google kijelölte az utat, minden ment rendben. Aztán lett egy kis turbulencia, amiről majd még írok, de itt most legyen annyi elég, hogy 2 óra késéssel indultunk a szafarira. Bár ebben az időben volt némi esőcsend, amire elindultunk, ismét esett. Rendesen esett.

Ülsz egy terepjáró alvázra fabrikált emelt utastérben személyautókból származó üléseken, feletted tető, oldalt semmi (vagy leengedett vászon) és esik be az eső. Az út a park bejáratánál földúttá alakul, amin másfél sávon rodeóznak az úthibákat kerülgetve a megveszekedett sofőrök. 2-3 órán át. Az eső pedig esik, hol jobban, hol még jobban. Te meg ázol. 

Időnként megállunk vagy másik autót elengedni vagy rácsodálkozni egy-egy nálunk is jobban elázott állatra. Amit láttunk: majmok, őzek, marhák, bikák, elefánt két kicsinyével, pávák, jó párféle madár, leginkább gázló madarak, vadtyúk, és a vizet élevező krokodil, bölény (vagy vmi hasonló). A legérdekesebb egy nyulat épp megfogó és a közeli faágon pihenő (vagy a nyúl halálára váró?) sas volt. Volt egy pár fél ember magasságú termesz hangya vár (a hangyák a kocsiból ebben az esőben nem voltak azonosíthatóak). 

 

A sas és a karmai között a zsákmánya 

 

 

Őzek és jobb oldalon egy termeszvár

 

 

Árván, vízben

 

 

Madarak

 

Elefántok

 

 

Bivalyok (vagy valami ilyesmi)

Az út mentén

 

Ez a kép jól szimbolizálja az ember érzéseit egy ilyen szép időben letudott szafari túra végén

A kocsink a kávézónál várt minket száraz ruhákkal, amik el is kellettek, mert minden átázott rajtunk. Reggeli (ami inkább ebéd volt) a kávézóban. Kávé.

Innen indultunk északra Ella felé. Az úton csak egy megálló volt tervezve, a Diyaluma vízesés. Itt épp pár percre elállt az eső, így rövid időre elsétáltunk az autótól. De aztán ismét nekikezdett. 

 

 

Közelebbről

 

 

 

Messzebbről

 

 

A vízesés a majmokat is érdekelte (vagy inkább a kaja, amit tőlünk reméltek)

Így a szállásra mentünk Ellában és kipakoltunk. És még mindig esett. Az intenzitás változó volt, de az eső állandó.   

Volt egy kis szabadidő, aztán még szakadó esőben esőkabátban, kölcsön esernyővel, papucsban, mezítláb elmentünk az első meleg kaját ajánló étteremig. A vacsora végére elállt az eső és így megnéztük Ella főútcáján a turista üzleteket. Aztán az újra eleredő esőben visszasiettünk a szállásra. Nem akartunk több vizes holmit.

Azt még megoldottuk volna, ha az Ellában tervezett programok átcsúsznak a következő napra, de azt már nehéz kezelni, hogy ez a nap is igencsak esősnek ígérkezik. De ez majd holnap kiderül ...

 Ma útközben ezen a helyen egy ilyen lepénnyel vigasztalódtunk:

 

 

Még egy vízesés a nap végére 

 

Yala felé

 

Útitársam nagyon vágyott a tengeri fürdőzésre. Meg is néztünk két szebb tengerpartot: Unawatuna illetve Jungle (Dzsungel) fedőnév alatt. Ezek Galle-hoz közel voltak. Az elsőn fürödtünk, ittunk egy mangó levet. A másodikat csak megnéztük. 

 

 

Ahol fürödtünk

 

 

 

Ahol nem fürödtünk

 

Ami csak úgy az út mellett volt  

Szép partszakaszok, sok szolgáltatással és rengeteg orosz vendéggel.

Ezt követően Sri Lanka legdélebbi pontjára mentünk el, ami történetesen a Dondra világítótoronynak is otthont ad - tulajdonképpen ez a látványosság ott. A torony maga szép, szépen fel is van újítva, azonban be- vagy felmenni nem lehet, a környéke pedig ázsiai. De legalább nincs belépődíj.

  

 A torony

 

  A tenger a toronynál

A mai programunk utolsó érdekessége egy blowhole (ami nagyjából egy sziklák közötti lyuk, melyből a tengervíz időnként a magasba tör - nem hiszem, hogy van rá jó magyar kifejezés). Ezt éppen Hummanaya Blow Hole névvel illették. 

 

 A magasba törő tengervíz (vártunk ezekre a pillanatokra)

  

A tenger ezen a környéken

Ezt követően a lefoglalt szállásunkra mentünk. Ránk sötétedett. Elég korán sötétedik itt (18:20-18:30 között). Az út közben egysávos lett (összesen), többnyire beton, időnként földút. A környék leginkább tök sötét. Az eső zuhog. Az egyik nagy tócsa után a kocsi fura hangot ad, mintha húzna valamit magával a talajon. A kapu zárva. Életnek nyoma sem sok. Aztán mozgás és egy idősebb arc nyitja a kaput. Mintha várná az érkezésünket. Angol alig, Nekünk meg valami vacsora is kellene. 

Végül What'sUp-n is jön egy hívás (a főnök) és még egy fiatalabb arc is előkerül, aki kaját ajánl. Curry-rice chicken (currys csirke rizzsel) meg egy-egy sör. Végül még egy arc előkerült a sörökkel és kaja alkatrészekkel és nekiálltak főzni. Egy óra alatt lett kaja: rizs, sült-főtt krumpli, valami zöldbabhoz hasonlító zöldség szószban, curry szósz és két nagy csirkecomb, csipsz. Nem éheztünk.  

A kocsi alatt látszik, hogy az alvázat védő műanyag lemez(féle) egy része visszahajlott és húzzuk a földön. Tolatás segít, de félő, hogy ezzel még gond lesz, ha a menetszél vagy egy újabb tócsa belekap. Erre az estére dobjuk a problémát. 

Kelés reggel 04:45-kor, mivel szafarira megyünk a Yala Nemzeti Parkba. Így kifizetünk mindent és kérjük, hogy majd 5 körül engedjenek ki. 

Az úton pedig szembe jött egy dupla szivárvány (meg egy szabálytalan motoros a végképp rossz oldalon:

 

Galle felé

 

Reggeli után felvettük a bérelt autót. Ez nem ment teljesen egyszerűen, de erről majd külön. Végül kb 2 óra késéssel indultunk el. A forgalom kezelhető volt, a tank szinte üres. Tankolás.

A mai napra három programot terveztünk:

Maszk múzeum

A múzeum egy tradicionális maszkokat készítő mester múzeuma kis műhellyel, gyors múzeumi idegenvezetéssel és egy nagyobb ajándékbolttal. A maszkok hosszabb-rövidebb jelenetek előadásához készültek és világi és szimbolikus figurákat ábrázoltak. Egy fiatal hölgy mesélt röviden pár jelenetről, melyek a helyi népi kultúra részeként kitöltötték ezeket az előadásokat. 

Teknős keltető

Egy kis terület számos medencével, amiben kisebb-nagyobb teknősöket tartanak születésük után. A nagyszámú hím utódokat rövid idő után a tengerbe engedik, így szaporítva 5-6 faj. A nőstényeket a szaporítás miatt tovább tartják maguknál. 

 

 Néhány naposan 

 

Nagyobbacskán 

Számos sérült állatot is a medencékben tartanak, mivel a természetben hamar kimúlnának. 

A mi megállónk egy ajánlott hely volt, de útközben láttunk számos más hasonló helyet ajánló feliratot. Itt vaskosabb belépő is volt, gondolom a költségekre. Hogy mennyire üzlet az egész, azt nehéz megállapítani. 

A helyi szakember mindenesetre szépen végigkísért minket és megosztott jó pár információt a különböző fajtákról. 

Összességében mind a két hely érdekes volt. Közben eleredt az eső is, mi pedig a ma esti szállásunkra tartottunk. Közben megejtettünk egy tengerparti megállót a szépen hullámzó vizet megnézendő. 

 A szállásról gyalog indultunk a nap utolsó programjára.

 Galle Erőd 

2+ km séta után az elég nagy területű erődben szintén kaptunk egy kis esőt, de ez nem gátolt abban, hogy bejárjuk és vacsorázzunk is ott. Közben persze besötétedett. A reggel elvesztett két óra hiányzott.

 

 

 

Végül gazdag, de fárasztó nap lett ez is, ami egy kis esti munkával zárult.

 

A helyieknek pedig egy kis diszkóval a diszkóbuszból

Colombo

 

A repülő út sima volt, időben érkeztem, lengyel barátom várt már a csomagkiadónál (kb 1 órával előbb érkezett). Gyors pénzváltás után hívott Über-t és a reptéri káoszban meg is találtuk az autót. 

Sima út volt befelé. Itt a "rossz oldalon" vezetnek, de így este tizenegy körül normális volt a forgalom menete. Szállás, szoba, alvás. 

 

 

Az első benyomás 

Másnap a reggeli után nyakunkba vettük a várost. Párás, meleg, többségében napos idő volt, délután egy enyhe rövid esővel.

A szállásunk a látnivalók közepén volt, mi ma észak felé indultunk és tettünk egy nagy sétát.

Az első a történelmi jellegű városrész (Fort néven), ami részben felújított épületeket jelent (egyébként nem épp' ép épületek között), többségük kormányzati célokat szolgál manapság. Érdekes egyveleg. Mindezt az egyik oldalon a ma is működő kikötő, a másikon pedig modern toronyházak veszik körbe - nagyjából. 

Sok munka lesz ebből igazán szép városképet kialakítani. 

 

 

Kormányzati épület

 

 

Egy ikonikus régi épület

 

 

Kikötő kapu

 

 

Egy másik jellemző épület

 

 

Óratorony

 

 

Az üzleti negyed

 

 

Egy mecset (Sri Lanka jellemző gyümölcsének, a gránátalmának a színvilágával) 

 

 

Férfi imaterem

 

 

Férfi imaterem (új szárny)

 

 

A régi városháza, ma múzeum

 

 

Gőzhajtású teherautó

 

 

Gőzhajtású gépezet

 

 

Városháza, bírósági terem

 

 

Nagybani piac

 

 

 XVII. sz., holland épület

 

 

Egy anglikán templom

 

 

Kornis (itt is)

Gangaramaya Park

Nem vagyunk sokan feltűnő turisták a környéken.  A helyiek többségében kedvesen mosolyognak és persze vannak barátaink is. Elég sokan, jobbnál jobb ötletekkel és ajánlatokkal. A város megszámlálhatatlan épp kezdődő vagy befejeződő fesztivál otthona, ahova egy rövid fuvarral oda is visznek. Volt, aki az ilyen nepperektől védett meg minket (bár az igazi védelmet az Ő elhajtásával értük el). Ebből a szempontból az indiai túránk emlékei elevenedtek meg bennem. Útitársamba eleinte több megértés (empátia vagy valami ilyen megfoghatatlan érzés) szorult, de aztán lassan elillantak, látva, hogy "barátaink" segítsége nélkül is jól elvagyunk .... 

Délután egy kávéra betértünk egy bevásárló központba a tengerparton. A TAG Heuer óra reklámok jelezték a színvonalat. Ismét egy kicsit indiai emlék: a szegénység és velejárói és a gazdagság és velejárói szépen megférnek egymáshoz közel itt Ázsiában (Fülöp-szigetek volt a másik ilyen szélsőséges hely). 

Valahogy az esti vacsorának nem adódott ki semmi az utunk mentén, így végül egy KFC-ben kötöttünk ki. Ez rendben is volt (eléggé éhesek is voltunk hozzá).

Az este a nap kipihenésével és némi munkával telt. Így a poszt is egy szakmai fotóval zárul: