Negombo felé

 

Negombo Colombótól kicsit északra van a tengerparton. Tulajdonképpen túránk utolsó állomása (még lesz egy éjszakánk Colombóban). Ha esetleg fürödni támadna kedvünk ...

A reggeli után igyekeztünk elindulni, mivel kb 4 órás út állt előttünk (kb 180 km).  Két részletben le is tudtuk. Igen nagy szerencsével sikerült egy olyan "café"-nál megállni, ahol rendes kávé volt és nagyon kedves személyzet.

A szállásra érve még gyorsan beadtunk mosásba annyi ruhát, hogy az út végéig elég legyen. Aztán elindultunk a környéket megnézni. Mivel a Negombo Dutch Fort (Holland erőd) kb 2 km-re volt, elmentünk addig. Ez itt nem egy tényleges erőd, hanem egy torony (ez maradt az erődből), közeli, épp zárt anglikán templom, a helyi működő börtön, a valamikori erőd szebb napokat látott gyepe (ma fiatalok sportoltak ott) és egy halpiac illetve halszárító.

 

 Katolikus templom útközben, ami nyitva volt, épp asszonyok énekeltek (imádkoztak?) bent

 A torony

 

 A börtön a kerítés mögött

 

Háttérben a halpiac, előtte száradó halak

Útitársam ötlete folytán a szép (-nek ígérkező) tengerparton indultunk vissza a szállás felé.

Erről a sétáról lesz itt pár képpár némi magyarázattal:

 A tengerpart ...

 

... és egy 30 fokos fordulat után egy újabb kép ugyanonnan

Halszárítás a parton, halászcsónakkal ...

 ... és 60 fokos fordulat után egy újabb kép ugyanonnan

Ezeket a képpárokat csak azért tettem ide, mert nem szeretnék túl idealizált képet festeni az országról. Ez itt továbbra is Ázsia, annak minden számomra kedves és nem annyira kedves jellemzőjével.

A szálláson megpihenve elindultunk pénzt váltani és vacsorázni. Útközben még szembe jött pár érdekesség:

 

 

A katolikus templomban valamilyen szertartás volt és sokan a templomkertben ültek vagy álltak, a szertartás alaposan ki volt hangosítva kifelé is

 

 

A közeli hindu templom sem akart lemaradni a versenyben és már-már fájón hangosan szóltak a hangszóróiból az esti esemény hangjai, amihez viszont igen kevesen csatlakoztak

 

 

Talán mert éppen a "téren" játszottak?

Este még blog írás volt, lassan be kellene érni a valós időbe ;-)

A reggelt én pihenősre vettem, írtam blogot. A mosás délre lett megbeszélve és kész is lett addigra.

Ezt követően elindultunk Colomboba leadni az autót és elfoglalni az utolsó szállásunkat. 

Anuradhapura és Mihintale

 

Ez nem az én napom volt. Reggeli után sorra vettük a két tervezett programot. Mindkettő a szállásunkhoz képest 10 km-n belül volt, így nem is költöztünk másik szállásra (Colombo óta először).

Anuradhapura

Ismét ajánlom a Wikipédiát részletekért, mivel ez is világörökségi helyszín, érdemes mélyebben utána olvasni. Itt jegyet venni nem volt gond, a három ellenőrző szelvényt is gyorsan elvette két "jegyszedő" őr - sajnos anélkül, hogy bármi infót megosztott volna arról, hogy miért is? 

Az érdekes helyszínek szét vannak szóródva egy hol sűrűbben, hol ritkábban beépített területen. A sematikus térkép és a kitett információs táblák (+google maps) ellenére is igen körülményes volt megtalálni néhány helyszínt. A "személyzet" pedig vagy a jegyet ellenőrzi (tulajdonképpen véletlenszerűen) vagy valamit épp el akarnak adni. 

Az utolsónak szánt, térképen feltüntetett helyszínen pedig közlik, hogy külön jegy kell, mert nem tartozik az alapjegy hatókörébe. Mosdókkal is kicsit hadilábon álltak néhány részen. 

Polonnaruwa ehhez képest egy jól szervezett szolgáltatás volt - hasonló árért.

Persze a látnivalók itt is szépek és érdekesek, de nem volt valahogy jó az alaphangulat. 

Van egy további kellemetlenség is. Sri Lankán a buddhista templomok falain belül már cipő nélkül kell(ene) lenni (Thaiföldön ez általában a kövezett, takarított, általában fedett részekre vonatkozik). Ami nem is lenne gond, ha nem homok vagy kő lenne a terület jó részén, mely azon túl, hogy engem a cipőben rendkívül idegesít, igencsak forró lesz a tűző nap alatt. Szóval nem igazán kellemes. 

Mindemellett szép helyeket láttunk:

Mihintale

Mihintale a Buddhizus helyi elterjedésének kiindulópontja: a történet szerint itt találkozott Mahinda buddhista szerzetes és az akkori király és ennek eredménye lett a buddhizmus követése a szigeten. Részletes történet a Wikipédián található (angolul). 

Itt is voltak lépcsők és az egész területen mezítláb kellett volna mozogni. A kövek nagyon forrók lettek délutánra és miután egy vöröshangya csapat megtámadta a jobb lábamat (vagy az ő olvasatukban - valószínűleg - a jobb lábam az ő területüket), amit csípésekkel honoráltak, valahogy elegem lett ezekből a dolgokból. 

Így kimaradt a területet övező három magasabb pont megmászása. Legalább lesz miért vissza jönni :-)

Vissza is indultunk a szállásra, útközben még ettünk egy korai vacsorát.

 

Anuradhapura felé

 

A mai nap is egy kis túrával kezdődik.

Pidurangala Rock 

Az egyik előző napi fényképen már látható volt ez a szintén kb 200 m magas szikla. Itt csak egy kis romos építmény van egy fekvő Buddha szoborral. Az út jórészt lépcsős, de a vége egy kis sziklamászást is magában foglal. 

Felmentünk ide is:

 

 

Valamikor itt kis szobák lehettek

 

 

A tegnapi túránk helye innen nézve 

A szikláról lemászva ittunk egy kókuszlevet (nem volt mangó juice). Az egyik majom felvitte a fára az előző vendég által az asztalon hagyott üres kókuszdiót és felettem elkezdte kienni a kókuszt belőle. Az volt az érzésem, hogy az érdekmúlás kókuszdió hullással fog járni. Így egy másik asztalhoz át is ültem. Szerencsémre. Pár perc múlva a súlyos dió (héj a burkolatban) nagy robajjal ért földet kb ott, ahol ültem. Veszélyes üzem az utazás.

Még egy kévázás a Baristában és indulás a következő helyszínre. 

Dambulla Királyi Barlang Templom és az Arany templom

(Royal Cave Temple and Golden Temple)

Igazából ez két külön intézmény. Külön parkolóval, de össze is vannak kapcsolva. Az elsőhöz jegyet is kell venni, ami persze egy harmadik helyen van (le-fel ismét).

A nagy Buddha szobor épp felújítás alatt. 

A Barlang templom a helyiek számára is vonzó célpont, sok a zarándok(nak tűnő ember).

Maga a templom egy fehér épület mögött több teremből áll és szépen rendben van tartva. 

 

 

 

 

 

 

Ettünk egy kis mangót és elautóztunk a következő szállásunkra.

 

Sigiriya felé

Polonnaruwa ősi városa

Polonnaruwa világörökségi helyszín, a Sri Lanka második fővárosa. A Wikipédia nálam jobb leírással szolgáhat róla. A szálláshoz közel van az a hatalmas terület, melyen az ősi város építményei (azok maradványai) megnézhetők. A jegy vásárláshoz a google nem eléggé ismeri a helyi turizmus szervezését, de némi kűzdelemmel hozzájutottunk a jegyünkhöz és egy kis múzeumban némi bevezetést kaptunk a várható látványosságokról.  

Maga a terület jól szervezett és autóval vagy kerékpárral is jól bejárható. De itt is érdekesebbek a képek:

 

A túra végén Sigiriya-ba igyekeztünk, mivel ott délutánra még terveztünk egy programot. A faluba érkezve megláttam egy Barista (Sri Lanka saját "starbucks"-a) kávézót, amit nem lehetett kihagyni (több napja nem volt rendes kávézó). Bár már láttuk ezt máshol, itt volt az első alkalom, hogy bementünk. Kb másfél óra vezetés után jól esett egy rendes kávé.

Sigiriya Lion Rock (Oroszlán Szikla) 

Állítólag a szikláról szép a naplemente, így nagyjából erre hajtottunk. Sajnos ismét sok lépcső állt előttünk: 1200 lépcső, kb 200 m szint. Jó lesz az izomlázat ledolgozni. De a látvány sok mindent megér:

 

Útban a sziklára

 

 

A cél ennek a teteje 

 

 

Ismét lépcsők

 

 

Erre majd holnap megyünk fel

 

 

 

Kilátás 

 

 

 

Fent is vannak ősi építmények romjai 

 

 

Medence is

  

 Immár leereszkedve

Vacsora, blog, alvás. Hosszú napunk volt.