Egy két napos kirándulás az első Bakun kívüli programunk.
Yanar Dag
Baku környékén egy olyan hely, ahol a gáz a föld alól spontán tör fel és ég(etik). Előző utunkon még csak egy nézelődős hely volt, most - a belépő kifizetése után - parkoló, pénztár, kapu, ajándékboltok és kis kávézó várja a látogatókat. A tűz azonban még ugyanaz.
Tengerpart (Pirshagi Beach)
A tűztől a vízhez vezetett az utunk (ez utóbbi csakis a véletlenen múlt és megálltunk megnézni, hogy milyen helyen pihenne a nép, ha épp szezon lenne és nem fújna ezerrel (na jó, nem ezerrel, de kegyetlenül erősen) a szél.
Nehéz elképzelni, hogy ezek a kajibák tele vannak önfeledten fürdőző-napozó-szórakozó emberekkel. Azonban a kilométerek, melyek hasonló jobb-rosszabb kinézetű partszakaszt öleltek fel, azt sejtetik, hogy mégis előfordulhat ilyesmi. Mivel nem volt túl sok ember a szélárnyékban sem, nehéz kitalálni, hogy a szezon mikor lehet. A ChatGPT szerint épp most van :-O
Quba
Egy hegyi település. Az út jó része autópálya. A kb 150 km díja kb 2000 Ft. A forgalom szinte semmi (az M6 ehhez képest forgalmas még a déli részen is). A sebességhatár 110 km/h, kivéve a ki- és bevezető részeket, itt 70 vagy 90 a korlátozás.
Az autópálya végét követően kávézót kerestünk. Végül találtunk egyet és megállás után tűnt csak fel, hogy az már Quba, annak is valami központi része (a navigáció a város központját kissé tovább jelölte). Itt volt egy mozi és annak a kávézója. Angol kilőve, orosszal valami minimális kommunikáció még elment.
A parkolóval szemben lakóház, az érdekes, hogy sok erkélyen helyi zászló van (máshol is láttuk ezt a gyakorlatot)
A park egy bankkal kiegészítve
A mozi, ennek a kávézója volt a választásunk (más híján)
A mozi felett monumentális épületek: megnéztük őket.
Quba régió valamilyen központi épülete - épp nem szökő szökőkúttal
Heydar Aliyev Központ, Quba
Ide besétáltunk attól az érdeklődéstől hajtva, hogy mi lehet benne. Volt egy rendőr őr, aki azonnal hívott egy számot és meg is érkezett egy hölgy, aki azonnal körbe is vezetett minket: tanult angolsággal mesélt a négy szintes épület alsó szintjén elhelyezett, a névadó életét bemutató kiállításának fontosabb képeiről. Közben egy másik hölgy fényképen dokumentálta a látogatók és kísérőjük közös tevékenységét. Befejezésül beírhattunk a vendégkönyvbe illetve kötelezően a belépőket követő naplóba a rendőr előtti asztalon.
Nem árt figyelni, hogy hova lépsz be.
A következő megállónk a Vörös falu (Red Village) volt. Quba esetében ez az első érdekesség, amit a fél- vagy mesterséges intelligens kereső kiad. Egy korunkbeli felkapott zsidó településrészként említi. Azonban - bár a leírás pontos lehet - az épületeken kívül sok látnivalót ott nem találtunk. Azokat is csak kívülről.
Némi séta után leültünk a helyi három kis "kafe" közül az egyik teraszára - a helyi stílusnak megfelelően - teázni. A tea tényleg nagyon finom volt. A többi asztalnál inkább idősebb emberek iszogatták a teáikat, játszottak dominót vagy backgammont. Beszélni persze itt is azeri nyelven kellett volna, de némi orosz segítségével azért megértettük magunkat. Egy arc oda is szólt - inkább kedvesen oroszul -, hogy honnan valók vagyunk. Megmondtam neki. Aztán egy másik kafében meglátogattuk a mosdót (ami a miénk környékén sem volt) és tovább indultunk.
Közeli település, ahol a szállást foglaltuk. Késő délután értünk ide és egyből a szállásra mentünk. Kis idő után vacsora után néztünk. A közelben nem volt jónak tűnő hely (a google-n, ahol nincs is fent minden lehetőség), így autóval indultunk el az egyik irányba. Végül egy google-n jól kinéző hely felé tartva találtunk rá egy út menti táblákon hirdetett szép helyre. Vagy öten ácsorogtak az épület bejáratánál, a parkolóhoz közel, egy erdős terület előtt. Kérdéses volt, hogy mi lehet ott a kínálat, de végül elindultunk a pincér után, aki a fás rész felé ment. Egy másik hozott egy étlapot, amiből menet közben biztató kínálatot lehetett sejteni.
Angol, orosz szóba sem jöhetett. Maradt a google translate azeri-angol (a pincér ezt legalább készség szinten kezelte). Ebben a pavilonban végeztük a sétát és kaptuk meg a vacsoránkat:
Ez pedig a kilátásunk
Végül egy kétfős bárány tálat rendeltünk köretekkel és zöldségekkel. Nem maradtunk éhen. Talán ez volt az első igazán helyi étel, amit ettünk.
Most a szálláson kellemesen tele gyomorral írom le a történetet erről: ezért érdemes időnként a spontán ötleteknek is engedni. Azt persze sosem tudjuk meg, hogy a célul kitűzött étterem milyen lett volna. Valamit-valamiért.
Másnapra még volt pár elképzelésünk Qubaban.
Juma mecset
A vallás nincs túlságosan előtérben ebben az országban. Nincsenek óriási, meglátogatandó mecsetek. Valószínűleg ez a szovjet éra egyik következménye (1918-1920 között megélt rövid függetlenségnek a Szovjetunió vetett véget Azerbajdzsánban (is)). Az utcán vannak sokan, akik a muzulmán öltözködést követik, de legalább ennyien nem. A lakosság 90+ %-a azeri és muzulmán - a statisztikák szerint.
Mi meglátogattuk Quba első helyen listázott mecsetét. Az imám más látogatók után - egy idegenvezető-tolmács segítségével - velünk is megosztotta a Koránról pár gondolatát.
Maga az épület nem túl nagy, de szépen karbantartott.
Népirtási emlékmű - Quba Genocide Memorial Complex
Egy rövid látogatást terveztünk erre a folyó parti helyre. Azonban itt is a vendéglátás csapdájába estünk. Bár itt sem kell jegyet váltani, regisztrálni viszont igen. Annak viszont az a következménye, hogy a két fehér csúcs alatt épült múzeumot egy idegenvezető megmutatja nekünk.
A angol fordítónak tanult, covid előtt bakui recepciós arc jó fej volt, lehetett vele más érdekes dolgokról is beszélgetni. Megnéztük a kiállítást és a parkot. Innen még volt egy lejárat a nagyobb áradatot is látott folyómederhez (valószínűleg a tavaszi olvadások idején).
Nizami park
A park a nevét az 1200 körül élt Nizami Ganjavi perzsa költőről kapta, aki a környékbeli országokban nagy megbecsülésnek örvend.
A kis parkban más művészek szobrai, domborművek, szobrok, egy múzeum és vendéglátó helyek vannak.
Innen nem messze még találtunk egy üzemen kívüli, de számontartott hámámot (török fürdőt):
Este 6-kor volt a F1 időmérő. Az volt a tervünk, hogy még ez előtt visszaérünk Bakuba. És így is lett :-)
