Miként lehet egy utazáson két órát túlélni?
Az első történetben nincs életveszély (a másodikba abból is jutott egy kicsi).
Bérelt autó felvétele
A foglalás szerint reggel 09:00 volt bérelt autó felvétele. Előző nap kaptunk What'sUp-n egy kérdést, hogy mikor megyünk érte. A 09:00-09:30 válaszomra jött egy 09:30. Ott voltunk időben. A hely egy elhagyottnak tűnő udvar, benne a sarokban egy iroda, rajta tábla a cég nevével. Egy autó (más mint a foglalt) az udvaron. Koszos. Az iroda nyitva, de sehol senki.
Vártunk. Megjött egy arc és kért még fél órát. Leültünk az irodában és elvoltunk az interneten. Idővel megjött és nekiállt a papírmunkának. A helyi jogosítvány, amihez az útlevél és a jogosítvány másolata kellett tulajdonképpen egy ideiglenes Sri Lanka Autóklub tagság (volt az asztalon egy ilyen, de más nevére kiállítva). Az enyém sajnos (?) nem készült el (40 USD), de majd küldi What'sUp-n és majd nyomtassam ki (mert nagyon kell(het)). Arra jutottam, hogy ezzel valószínűleg a biztosítás díját olcsósíthatják.
Bérleti szerződés nyomtatvány. Kitölti, közben jönnek az infók: a letétet nem tudja hitelkártyán érvényesíteni (az összeget lefoglalni), csak leemelni, de visszaadni majd csak helyi pénzben tudja a hitelkártyára. OK, legyen készpénz, USD.
A bérleti díjat fizethetem kártyával, de az +4%. No ez már kicsit sok volt - a foglaláskor ezek az infók valahogy kimaradtak. Lealkudtam 16 USD-t az árból és fizettem USD-vel. Voltak még menet közben briliáns ötletei, de ezeket most nem is részletezem.
Végül még elment fél óra az Android Autó és a telefonom össze-(nem)hangolásával (az autó software nincs frissítve).
Két óra késés összesen.
Elakadás
A szafarira indulva a goggle maps vitt minket a tök sötétben. Az előző esti beton utakon haladtunk, az esti-éjszakai vihar miatt nagy tócsákon át. Időnként a védőlemez újra visszahajlott (már megismertem a zaját) és ilyenkor egy kis tolatás ideig-órági rendezte a helyzetet. Egy ponton egy földútra fordultam és a google maps szerint itt 900 m után lesz majd egy rendes út. Az egész táv kb 6 km volt a Cafe Culture-ig.
A földút egész jó volt, az autó kényelmesen elfért, az eső zuhogott, de lassan haladtunk. Volt az út mentén pár gömbszerű kupac, ami lehetett épp szétszórt kókuszdió héj (nem az volt). Aztán hirtelen a fényszóró fényében feltűnt velünk szemben az úton egy elefánt. Nagy elefánt. Mivel Thaiföldön lett már a vakus elefánt fotózásnak halálos áldozata, gyorsan lekapcsoltam minden fényt kocsiban és a kocsin is. Ez csökkentette a veszélyt, hogy esetleg az elefánt átgázol az őt zavaró fényen, azonban így az sem volt követhető a sötétben, zuhogó esőben, hogy merre tart vagy mi történik. A sötétben vártunk. Megoldódott a kupacok kérdése is (elefánt ürülék volt).
Aztán a bal oldalon zajt hallottunk. Az elefánt, aki ügyes egyébként a kis helyen való manőverezésben, elment a kocsi mellett és folytatta az útját a földúton. Kicsit még vártunk a fényekkel és az indulással, majd elindultunk előre. Az elefánt miatt az még is érthetőnek tűnt, hogy pár bokor az útra lógott, hiszen letaposhatta vagy próbált enni belőle, Két ilyen akadály után viszont nagy gödör jött az út közepén. Azon átmenni nem lehetett. Tolatás. De itt a bokrok miatt is igen szűk volt az út, mellette pedig árok vagy gödör és még mindig tök sötét.
A kocsi bal oldala lecsúszott az útról a sárba. Beragadtunk.
What'sUp a sofőrnek, hogy van egy kis problémánk ... pozíció megosztás. Mivel a szafari jeeppel van, volt esély, hogy az arc segít. Egy bő negyed óra múlva meg is érkezett oda, ahova mi is igyekeztünk a földúton. De nem találta az utat. Közben kicsit kivilágosodott és ez eső is majdnem elállt. Elsétáltam a jeephez egy olyan helyen, ahol egy kis ér folyt (a google maps szerint ez volt az út).
Egyeztettünk, és az arc a másik irányból (ahonnan mi is) be is jött. Dróttal, ami volt nála próbálta a két kocsit összekötni és minket kihúzni, de a drót nem volt ehhez elég erős. Aztán hívott egy arcot, aki előkerült egy kötéllel. Ez meg igen rövid volt, a két kocsi között kb egy méter lehetett. De két kisebb nekirugaszkodással és pár másik helyi arc közreműködésével visszakerültünk az útra. Volt egy kisebb telek, az segített a megfordulásban. Innen már ismerős volt az út és együtt el is mentünk a Cafe Culture-höz.
A szafari két óra késéssel meg is kezdődött. No meg az eső is ismét eleredt és így is maradt ...
Később bejelentettem a google-nek, hogy az az út nem is út.
Ugyan a kocsi és mi is megúsztuk az elefánt-beragadás problémát, de a kocsi alatti vissza-vissza hajló védőlemezzel kezdeni kellett valamit. Mivel hosszú út állt még előttünk aznap, valamilyen időhatékony megoldást kerestünk. Az volt a feltételezés, hogy fel lehetne kötni, csak hozzá kellene férni. Erre egy gumis műhely emelője pont jó lehetne. Útitársam a szakadt drót egy darabját el is tette az autónkba.
Meg is álltunk egy nagyobb gumisnál. Kuncsaft nem volt, asszony a pult mögött, egy arc a gumik között. "Do you speak English?" nem hozott pozitív eredményt. Maradt a Activity, abból is - rajzeszközök híján - a mutogatás. Elmutogattam, hogy mi kb a probléma. Az arc megértette, megnézte és nagyon kedvesen "Service" szóval gondolta a problémát letudni.
Ekkor került elő a drótdarab és még egy kis mutogatás, aztán húzta az arc az emelőt, a kartonpapírt és szépen megoldotta a problémát. Mi meg fizettünk, bár nem akart pénzt kérni.
