Luang Prabang

13 év alatt sokat változott a város. A poros utak aszfaltot kaptak, az utak mentén számos helyen szép járdák. Az épületek felújítva, szinte mindegyik a szállás-étterem-masszázs-üzlet négyes valamelyikét foglalja magában. Az egykor sűrű sarló-kalapácsos piros zászlók igencsak megritkultak, mint ahogy a kék (kisdobos) és vörös (úttörő) nyakkendőkből is kevesebb "rohangál" az iskolai udvarokon.

Az egész belváros jó értelemben nyüzsög. Még elviselhető a turisták száma. Lehet, hogy még csak előszezon van itt is. A látnivalók is megújultan várják az érdeklődőket. 

A régi királyi palota most Nemzeti Múzeum gyanánt szolgál. Vele szemben egy magaslatról szép kilátás nyílik a városra. A 33 templomból a legérdekesebbeket látogattuk meg (és ami még az utunkba esett). 

A folyó parton sok kis étterem, ahol vacsorára mindig találni valami csábítót. 

A természet kedvelőinek három vízesés és a környékük erdejei teremtenek program lehetőséget. A folyón lehet hajókázni (erre nekünk már nem volt szükségünk). A környéken van még nemzeti park, elefánt rezervátum, barlang.

Három-négy napra biztos program. Mi ezekből válogattunk a magunk két teljes napjára egy csokorral. 

A szállásunk (Wisdom Hotel, jó ár-érték arány)

A folyópart is csak egy rövid séta innen

A Mekong a partról

Egy újabb slow boat (most csak a partról nézve)

A volt Palota, ma Nemzeti Múzeum (az utolsó királyok életvitele szerint berendezve)

Szerzetes, esernyő (ami itt napernyő) és mobil

Panoráma a Phousi hegy tetejéről (ez a városban van a palotával szemben)

Híd a Khan folyó felett (itt folyik bele a Mekongba)

Sztúpa a kis hegy tetején

Wat Mai udvarán

A fő szentélyben

És annak bejárati díszítése

Wat Mahathat

Bambusz híd a Khan folyó felett (fél évre építik, utána, az esős szezonra el kell bontani, mivel nem bírná a víztömeget)

A külföldiek itt fizetnek hídpénzt (ebből finanszírozzák az évenkénti újraépítést)

Haw Pha Bang (a palota területén, kívülről)

Haw Pha Bang (a palota udvaráról)

Utcarészlet (Sisavangvong út - amolyan fő utca)

Utcarészlet (Sisavangvong út - amolyan fő utca)

Utcarészlet (Sisavangvong út - amolyan fő utca)

Iskola udvara (már nincs mindenkin vörös nyakkendő és egyenruha)

Wat Xiengthong 1

Wat Xiengthong 2

Wat Xiengthong 3

Wat Xiengthong 4

Novíciusok délutáni pihenőn

A Kuang Si vízesés 30 km a várostól. A tuk-tuk (vagy vmi ilyesmi) vitt ki minket némi alkudozás után. Van itt egy medve rezervátum (próbálják a medvéket menteni).

A vízesés maga sok szintes, körbe lehet menni (egyik oldalon fel, a másikon le - vagy fordítva :-o ). Három helyen fürödni is lehet, de ezt mi kihagytuk a körbejárás kedvéért. A fotók magukért beszélnek:

A repülő előtti reggel még kimentünk a hajnali (napfelkelte) élelemgyűjtő szerzetesi körutat megnézni. A buddhista hagyomány szerint a szerzetesek mezítláb hajnalban élelemért körbejárják a környéket. Ehhez van egy adománygyűjtő edényük, melybe a környékbeli hívek rizst és esetleg egy kis feltétet tesznek.

Az élet szinte mindenhol meghaladta ezt az egy edény - kis rizs és valami koncepciót. Az adományok kiterjednek csomagolt vagy szállítható ételekre. Erről már írtam korábban is.

Azonban itt, Luang Prabangban, feltehetően az intenzív turizmus egészen eltorzította és személytelenné tette ezt az egész folyamatot:

Először is vannak a főtt rizs (ragadós rizs) árusok, akik előre kikészítik a leendő "híveknek", akik persze turisták, a kis piros műanyagszékeket és maguk a ragadós rizzsel teli edényeikkel az út túloldalán állítják fel árusító asztalaikat. Volt ilyesmi 13 éve is. De sokkal spontánabb módon. Ez a mai "műsor" már kicsit túl van tolva.

Az utca lezárva, az élelmesebb éttermek, kávézók a várakozó turistákat szolgálják ki valamivel.

Kínai turisták érkezése

Még nem kelt fel a nap

Lassan világosodik ... újabb szerzetes csoport érkezik. A 8 éves forma kis "szerzetes" nem bírta a terhet vagy vmi mást: kiállt a sorból és az addigi gyűjtött ragadós rizst a - szintén gondosan kikészített - kukába vágta. Aztán vissza a sorba és ment tovább. Biztos megvolt ennek az oka - és nem hiszem, hogy Ő bármi rosszat tett.  De az egész jelenlegi folyamat értelmén érdemes elgondolkodni.

Egy ritka, helyi hívő gyermekeivel (nem turista, saját adománnyal, saját szőnyegen - mindenki fotózza is őket)

Reggelihez készülődő szerzetesek a körút után az egyik közeli Watban:

Terítés

Chanting (szent szöveg kántálása)

Ebben a watban (Wat Nong Sikhounmuang) voltunk megnézni, hogy mi történik a körút után. A hívek (idézőjel nélkül, helyi emberek) ide hozták az igazi adományaikat (számos különböző ételt), amit fentebb reggelire ki is raktak maguknak a címzettek.

Az árusok közben összepakoltak. Holnap reggel majd jönnek újra. Show must go on.

Luang Prabang nagyon kellemes célpont egy pár napos kirándulásra akár Thaiföldről, akár Kambodzsából indulva. Ajánlom bátran, akár egy hosszabb útra is, mely Laosz további részeit is érinti (Vientiane, a mai főváros és számos nemzeti park vár még érdeklődőket).

Pak Beng

Slow Boat (lassú hajó - és ez elég jól leírja a valóságot) is lehetne a poszt címe. 

Chiang Rai és Luang Prabang (Laosz) között közlekedik a Mekong folyón (majdnem). Az út oly hosszú avagy a hajó annyira lassú, hogy egy éjszakára meg kell aludni: ez történik a hegyek közötti Pak Bengben. 

A "majdnem" egy Chiang Rai - Chiang Khong buszozással kezdődik (kb. 1,5-2 óra), majd a Friendship (Barátság) IV Mekong híd egyik oldalán kilépés, a másikon vízum ügyintézés (Visa on Arrival, 30 USD) és belépés. A kettő között újabb rövid buszozás. A laoszi oldalon újabb busz a kikötőbe. Aztán a hajó. 11-18 között első nap.

A folyón a hajó kerülgeti a sziklákat és a zátonyokat is (ezeket a kapitány ismeri, mi csak sejtjük). Az úri közönség fiatal amerikai-európai utazókból, helyiekből és idősebb turistákból áll. Az ülések buszokból kerülhettek ide. A helyiek miatt van néhány megálló útközben is.  Az angol fiatalok egy része rendesen beivott. A többiek kicsit. Mi (éppen) nem.

Választásunk volt az egész utat (a szállás nélkül) csomagba megvenni (egy nappal előbb) vagy magunk összerakni. A neten van minden pro és kontra. Végül vettünk egy csomagot. Utólag nézve ez nem biztos, hogy szükséges volt, de nyertünk vele egy kis plusz alvást. Hoztunk egy "rossz" döntést. 

Egyébként az átkelés e módjára én voltam kíváncsi már régóta és sokat tanultam az itteni viszonyokról. Repülővel más (volt - de erről majd a következő posztban lesz pár szó).

Magáról a hajó(k)ról az látszik, hogy teherhajóként ma is közlekedő társaikhoz hasonló karriert kezdtek, de busz ülések utólagos (néhol laza) beépítésével személyhajókká váltak. Szép V8-as vagy soros 6 hengeres erőgépeik a hátsó harmadban vannak, mögöttük csomagtér (régen személyzeti "kabin" (túlzó kifejezéssel), amögött konyhaként is szolgáló szabad fedélzet. A gépház előtt a teher tér (utaskabin). A kettő között egy kis büfé. Legelöl némi régi utastér és a kormány.

Pak Bengben foglaltunk szállást és ide könnyű volt a kikötőből feljutni, mivel a pár száz métert a szállásadó busszal letudta. Este kis nézelődés a láthatóan a turizmusra lassan ráhajtó településen, vacsora és pihenés. A környék ígér pár programot, amiket legközelebb biztos meg fogunk nézni - ezekhez viszont kell még egy éjszaka itt.

A második nap 9-kor indult tovább a hajó. 

Hasonló tempóban haladunk. Immár sok az ismerős arc: egy indiai, két lengyel, egy pár ausztrál fiú, argentinok, részeges és józan(abb) angolok, németek. 

Laosz Buddhista ország. Politikailag Kína és Vietnam mintájú (nagyjából) szocializmus (?) jellemzi - bizonyára ezért és a 30 USD-ért kell ide (még?) vízum.

Az első napi hajó hátulról előre nézve és ...

... elölről hátrafelé

Egy hasonló hajó

Pak Beng - érkezés 1.

Pak Beng - érkezés 2.

A második napi hajó hátulról előre nézve és ...

... elölről hátrafelé

A "gépház" (a háttérben a csomagokon nyugvó angolokkal)

A hajó, ahogy egy blogról sejthető volt, nem megy el a városig. Kb 8 km-re helyi fuvart kell bérelni monopol áron (helyi, akár 9 személyes tuk-tuk, amibe itt csak 6 embert (+csomagok) zsúfolnak.

Trekking

A trekking (hegyi túra) mindig egy élvezetes program északon (mármint Thaiföldön). Most sem hagyhattuk ki, mint ahogy 5 éve is voltunk. Mivel az igen jól sikerült, ugyanannál az irodánál foglaltam le az programot és - meglepetésre - ismét Wooth volt a vezetőnk. Bár a program lényegileg ugyanaz volt, sem az útvonal, sem a falu, ahol a kétnapos program éjszakáját töltöttük nem ugyanaz volt.

A trekking egy gyors hajóval kezdődött. A két asztrál és két francia útitársunkkal felhajóztunk a Kok folyón. Pár hídon kívül falusi házak és erdők voltak a parton és pár Buddha szobor.

A kiszállás után korai ebéd, majd a kb. 3 órás trekking következett. Részben mezőgazdasági területeken (kukorica, rizs, ananász, kávé), majd bambusz erdőn át (ahol voltak más fák is, pl: tikkfa) vezetett az utunk.  

A nap fénypontja egy vízesés volt, aminek a medencéjében hűsítő fürdőt lehetett venni (el is kellett, mert a vízeséshez érve már teljesen vizesek (izzadságban úszók) voltunk. 

Innen már csak 40 perc volt a szállásunkkal szolgáló falu. A falu alapvetően mezőgazdaságból él, mi vagyunk a kiegészítő jövedelem. A falu nem egy felkapott turista hely, ennek megfelelően eléggé autentikus. A betonozott út (a falun belül) szingapúri segélyszervezet önkénteseinek köszönhető. A falun kívül maradt a földút. Villany csak napelemről, ameddig épp kitart. Térerő ugyan volt (H+), de erre itt nem sok szükségünk volt.

Vacsorát a szállásunkként is szolgáló háznál készítettek a konyhában levő tűzhelynél (értsd: hely, ahol tüzet raknak) és korán lefeküdtünk. Angol jellegű WC és egy kis helyiségben magasról folyó víz (zuhany) segített az esti tisztálkodásban. A szobában szúnyogháló alatt voltak nem túl puha matracok, takarók. Az egész napos trekking megtette a hatását, jót lehetett aludni. Reggel a környező völgyekben megült a köd, a faluban lassan besütött a nap, ami segítette a ruhák gyors száradását. 

A reggeli után újabvb másfél óra az erdőben, majd az ebéd erdei elkészítése, elfogyasztása. Az utolsó etap már csak egy óra volt, jórészt lefelé. Végül a melegvizű forrásban vettünk üdítő fürdőt és visszavittek minket a városba. 

Az útitársakkal is szépen elvoltunk, jó hangulatú túra volt. Ismét csak köszönöet a Lanna Trekk cégnek és Woothnak, aki már másodszor volt a túravezetőm Chiang Raiból.

Termeszvár

Pók

Mérgező levelű növényt (érintésre bőrpírt okoz, de az intenzívebb kapcsolat veszélyes lehet)

Rizsföld

Készül az ebéd

Jó étvágyat!