A
Vegul ismet gyonyoru napos idoben indulunk el Paraguayba, de a helyi buszok utvonalai miatt megis az eromu lesz az elso program.
Bekerulunk a kovetkezo latogato csoportba (1977-2010 kozott 7000+ magyar jart itt a 15+ millio latogatobol).
Az eromu brazil-paraguayi fele-fele tulajdon, 1973-tol epult. Mindenen igy osztoznak. A 10-10 turbina adja Paraguay elektromos energia szuksegletenek 90, Brazilianak 20 %-at.
A duzzasztott vizet (kb 3-4 Balaton feluletu) idonkent leengedik, ha tul sok. Szerencsere most is mukodik a tulfolyo (az ev 10%-ban van erre szukseg), ami latvanyosan zuditja at felesleges vizet tobb tizmillio liter/masodperc sebesseggel.
A bevezeto film erdekes. Buszken emliti a zold energiat, a termeszet vedelmet, az oktatasban tett erofesziteseket, stb. A buszon az idegenvezeto is jol nyomja. Maga a gat pedig monumentalis, a vilag het modern csodajanak egyike. A busszal athajtunk magan a gaton is (majd 8 km hosszu a duzzasztogat, az energetikai resz maga is 2 km), erintjuk igy a paraguayi oldalt is.
Hosszu utca, arusok, arusok es meg arusok. Leterunk a fo utvonalrol. Arusok, boltok, buszmegallo, informacio. Vegul elindulunk vissza a hatar fele es egy modern bevasarlokozpontban ebedelunk vegre - vmi helyi "muanyag" kajat.
Visszamegyunk Braziliaba, "kipecsetelunk" Paraguaybol, besetalunk Braziliaba, hiszen onnan "ki sem jottunk".
Sajnos Paraguayrol nincs semmivel tobb elmenyem, mint eddig - bar ma ketszer is jartam a foldjen.
Lehetett volna a brazil vizeses vagy a kozeli madarpark a program, de hat ezuttal rossz dontest hoztam. Sajnos eletemben nem eloszor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése