2025. augusztus 25., hétfő

Las Vegas


Nem sok izgalmas van 4+ órás úton a sivatagban. Nekünk azért sikerült két élménnyel is gazdagodni: az egyik egy hatalmas eső volt útközben - ami itt inkább ritkaság.

A másik a Peggy Sue's 50's Dinner, ami egy 50-es éveket idéző étkező hely, kb félúton. Méltán megérdemli a jó hírét. Itt ebédeltünk meg. 

 
 
A hely maga 

A leves és ... 

 
... a főétel (Teriyaki csirke - menüben) 

Délutánra értünk a városba. A szálláson a medence épp átépítés alatt, de legalább a parkolóért így nem kellett fizetni (kompenzáció). 

A délutánt egyikünk itt időző családtagjaival töltöttük (az ő szállásukon volt medence). Aztán besétáltunk a Stripre. Hol a kinti hőségben nézelődtünk, hol az épületeken belül tűrtük a hűvöset. 

 
Las Vegas Sphere (épp koncertre érkezik a tömeg) 




Másnap volt a kirándulás a Grand Canyon West-be (lásd külön posztban). 

Az utolsó nap  mosással és szálloda váltással kezdődött. Délután ismét elvesztettünk egy társat, aki innen repült haza. 

Persze azért így is akadtak látnivalók:

   

Az utolsó éjszakát a Luxorban töltöttük

 

A Szfinx vigyázott ránk 

 
Ilyen egy piramis belül (Ne használd fel történelem érettségin!) 

 
Sport bár a piramisban (fogadni is lehet)

 
Casino minden mennyiségben 

 
Recepció (nem reptér) - 4000+ szoba az épületben
 
 
A filmekben is használt Las Vegas jelzés a városban

 
A filmekben is használt Las Vegas jelzés - persze itt sem voltunk egyedül 
 
 
Lustáknak (a Luxor épületében is lehet fotózni)  

 

A Mandalay Bay szálloda (semmi köze a névadó városhoz, csak kellett egy egzotikus keleti hangzású név) - a szomszéd épület

  

 A F1 paddock épülete 

  

 Sűrített Amerika (ez persze bizonyos értelemben az egész városra is igaz, nem csak a képen látható épületekre)

 

2025. augusztus 24., vasárnap

Grand Canyon Nyugat

 

Ez egy indián törzs területe vagy kezelésében lévő terület. Mivel maga a Grand Canyon 4+ óra Las Vegastól, jó ötletnek tűnt ezen a közelebbi, 2+ órára eső helyen megnézni a kanyont. Útközben így még a Hoover Dam (gát) is útba esett, ami szintén látványos építmény.

A mai napra csapatunk egy kis családi találkozó okán 5 fősre bővült. Így indultunk neki a várt élményeknek. 

A Hoover gát 1931-35 között épült és a Colorado folyón termel energiát. A közelében 2008-ban volt egy építkezés, amit lefényképeztem.

 

 
Ilyen (is) volt (2008) ...
 
 
... és ilyen lett (lásd balra a hidat)
 
 
Fel is lehet rá sétálni ...

 
... és rácsodálkozni a gátra
 

A víztározó felé pedig ilyen a látvány
 

A Grand Canyon West sokat ígért (All Access Included) a 100+ dolláros belépőért. Skywalk, Guano Point, Zip line. Bennfoglalt bolti és étkezési kupon 10-10 dollár értékben. Az egyes helyszínek között pedig shuttle busz (20 percenként).

Az oda vezető úton elkapott minket egy zápor. Amióta Los Angelesből eljöttünk, ez a második zápor. A felhők megmaradtak valamennyire az érkezésünkkor is, de ez nem volt gond, mivel így 40 fok alatt volt a hőmérséklet (aminek az autón mért csúcsértéke 47 fok is volt errefelé). 

Már a buszoknál arról beszéltek, hogy a Zip line zárva lesz, mivel az időjárás ... A Skywalk felé indultunk, de gyorsan kiderült, hogy az is zárva van, mivel az időjárás ... A kávézó is zárva volt ott, de az talán nem az időjárás miatt. Az túlárazott ajándékbolt volt az egyetlen opció vagy tovább buszozni.

Végül hosszú várakozás után (egy internetes piros időjárási jelzés megszűnése után), kegyesen megnyitották a Skywalkot. Előtte érdeklődtünk, hogy lehet-e visszatérítést kapni, ha az a "miden", ami a jegyben benne foglaltatik, közelít a semmihez: természetesen erre nincs mód. 

Szóval Skywalk. Innen volt szép kilátás.

 

 
Itt sem voltunk egyedül 

 
Lelátás (a Skywalk üveg lapjain kerestül) 

 
Kilátás a Skywalkról 

 
Kilátás a Skywalk melletti részről 

 A sziklák között a mélyben kanyarog a sziklákat kimosó Coloradó folyó.

Az igazán szép látvány a Guano Pointról volt. A neve - nekem rémlett ez a jelentése - az ürülékről, történetesen egy barlangban talált denevér élőhelyen bányászott ürülékéről kapta a nevét (gondolom trágyának használták fel).  

 


 
Innen a folyót is látni lehetett 

 
Ez a szerkezet volt a drótkötélpálya egyik végén - ezen a pályán szállították a munkásokat és a guanót  a kanyon két oldala között.

 

Ebben szegény indiánok szétáztak volna egy hasonló eső esetén - de a látogatóknak jó imitáció 

A látogatásunk végére rendesen eleredt az eső. Némi szerencsével és az eső egy kis szünetében épp eljutottunk az autónkhoz a parkolóba. Irány vissza Las Vegasba. Útközben a hosszúra nyúlt nap és a bezárt büfék miatt egy est-ebédre is sor került: újabb hamburger, de akkor már szinte mindegy volt.

Minden utazásnak vannak szörnyű élményei. Semmi gondom az indiánok jogaival, területeivel, stb., de ez a csomagárazott Grand Canyon West ár-érték arányban messze a legrosszabb élményem volt az USA-ban. Ami különös volt, hogy az általában kedves és mosolygós dolgozók itt leginkább öntelt hatalmaskodó bunkóként viselkedtek - látszólag ok nélkül. A pénzünkből jó sokat meg is fizettek (valahogy): külön biztonságiak, terelő-segítő emberek, jegyellenőrök mindenhol, drága és profi fotósok és a portékájuk. Az ajándékboltok és a kávézók (amik nem voltak nyitva) túlárazottak, a 10-10 dollárok pedig - utólag felragasztott jelzések szerint - minimum 20 dollár elköltése esetén működnek - ételre csak étteremben (azt épp nem tudtuk, h volt-e nyitva). 

Erről ennyit.

 

2025. augusztus 22., péntek

Los Angeles - két nap

 

Az első nap a Hollywood bulváron indult, ahol a csillagok is vannak. Már jó sok van. Sok nevet soha nem is hallottam.

 

 
Egy "személyes" ismerős 

 
A Dolby Theater (valahai Kodak Theater), a díjátadók helyszíne 

Mickey egér és Pók ember is üdvözölt minket. Mások barátságosabban vagy erőszakosabban kínáltak szolgáltatásokat: leginkább buszos túrát a hírességek házaihoz. Persze ezeket mi nélkülöztük. 

A következő helyszín a Griffith obszervatórium volt, ahonnan az egész környékre nagyon szép a kilátás. Maga az obszervatórium belső tere is látványos és egy kisebb kiállítás is ingyenes. 

 
Maga az obszervatórium 

 
Innen ez is szépen látszik 

 
A város 

 
És tényleg forog a föld 

 
Az inga felett 

Ebéd után Santa Monica következett egy sétával, fürdéssel és naplementével. Hosszú nap volt.  

 

 Széles homokos part a Santa Monica Pierrel

 
Pier 
 
 
A tenger

A második nap kicsit lazábban alakult. Nyugodt reggeli után pár boltot néztünk meg a társaság tagjainak érdeklődését kielégítve. Egy kora délutáni kávét követően ismét fürdés következett a Venice Beachen, ami az előző napi partszakasz folytatása. 

A kései ebédre egy kis mexikói étteremben került sor a parttól nem messze. Aztán kivettük a részünket a Los Angelest átszelő autópályák pulzáló dugójából, meglátogattunk egy outletet és szépen ránk is sötétedett. 

Los Angeles ezzel el is búcsúzott tőlünk, mivel másnap reggel már csak egy reptéri fuvar vár ránk. A társaságunk egyik tagja - személyes érdeklődéstől hajtva - Vancouverbe repül, majd pár nap múlva onnan indul Magyarországra. Mi hárman pedig bérelt autót váltunk és indulunk Las Vegasba. 

 

2025. augusztus 21., csütörtök

Sequoia Nemzeti Park

 

A reggeli után 2 óra vezetést követően értük el az első megállót a nemzeti parkban. Itt is erős fenyőillat fogadott minket.

Ez a park a Giant Sequoia (Óriás mamutfenyő) fáiról híresült el. Itt van a legnagyobb (tőrzstérfogatú) fa - ezt néztük meg először. Persze a könyékén sok másik hasonló fa található. 

 

A legnagyobb fa 

 

 A 11 méteres átmérőjű törzse 

 

Egy iker mamutfenyő 

 

 Más fák is vannak  

 

Az erdőtüzek részei a természeti folyamatoknak. A mamutfenyők jól viselik őket és ez segíti a hosszű életüket.  

 

Vannak itt hatalmas kövek is 

A második megállónk a Moro Rock, kb 20 emelet magasra kellett fellépcsőzni, de a kilátás nagyon megérte.

 


A nap egy közel négy órás utazással ért véget Los Angelesbe tartva.