Ez fotós poszt. Pár érdekesebb fotó:
Ablak v szellőző
Ez az tajvani Emberek 2. Kimaradtak az első posztból ...
A pihenős napok azt is segítik, hogy az ember ráhangolódjon arra, ami Magyarországon várja. Ez nem feltétlenül örömteli, de része az utazásnak.
Egyelőre még csak ToDo listák vannak: itt megoldandó, Magyaroszágon megoldandó dolgokról, időpont egyeztetések, naptár, stb.
Próbálom a "megmurphysedett" eszközeim pótlását is megoldani. Jó lenne egy számítógép amire megérkezem.
Lett egy kis "karitatív" elfoglaltságom is: a volt munkahelyemen kicseréltek egy gépet és az évekkel ezelőtt azon megoldott távoli elérést és mentést kellett reprodukálni (amit a siker kapujában egy szolgáltatói router csere tett még nehezebbé - a router beállítások sehová sem voltak elmentve). Némi szívással, de sikerült mindent visszaállítani és működőképessé tenni. Meglepetésemre, mivel először nem is nagyon emlékeztem, hogy miként lettek összerakva ezek a dolgok anno.
A reggeli futások mennek szépen, javul az időeredmény is. A hőmérséklet viszont növekszik, amit nagyon lehet érezni is. A gyümölcsöket és helyi kajákat szépen sorban levadászom. A volt kollégákkal is vannak időnként szabad programjaink.
A városban járva-kelve látszik, hogy a covid szezon alatt, után sok dolog megújult (és újul most is). Rendezettebbé válnak az utcák, szebbé az utak, épületek. Nagyon hasonló a benyomásom, mint Bangkokban volt. Ez jót tesz a városnak. Persze megmaradnak a mozgó árusok, a kupis bárok, stb. A vendégek között felülreprezentáltak az oroszok (fura módon 90 napra maradhatnak érkezéstől - vízum nélkül, amíg az EU-sokra 30 nap vonatkozik) és a nyugati nyugdíjasok. Ez mondjuk nem feltétlenül előnyös.
A Walking Street is felébredt covid álmából. Valahogy frissebb és rendezettebb, mint korábban - jót tett neki a ráncfelvarrás. Az élet nyüzsög (mínusz a kínai sétáltatott turistacsoportok) - szóval van még hely.
A Thaiföldön nemrég legalizált cannabis árusítás is nagyban beindult. Egy csomó ilyen üzlet nyílt. Majd az idő eldönti, hogy a kereslet-kínálat mennyit tart el. No meg amit szabad, az talán nem is annyira kell :-O
Vannak rendezvények is: jet-ski világkupa futam, helyi windsurf bajnokság és azokat kísérő ingyenes műsorok, amikre csak úgy rá lehet találni.
Érdekes módon az utolsó napok itt mindig valahogy sűrűvé válnak. No meg jön az az érzés, hogy mennyi minden kimaradt, amire lett volna lehetőség. Az elutazás előtti napon 30 éve nem látott egyetemi (kollégiumi) ismerős érkezett Thaiföldre (aki egyébként éppen Svájcban dolgozik és costa ricai, beszél magyarul és lengyelül is. Ami persze egy szép iszogatós estét jelentett azonnal.
Még a Fülöp-szigeteken merült fel kérdésként, hogy lehet-e (legálisan) gyümölcsöt bevinni az országba innen? Ennek is utánanéztem: magánforgalomban fogyasztható növényi részeket lehet bevinni 5 kg-ig. Fő szabályként. A mellékszabályokat nem néztem és úgyis az élet alakítja. Jó ezt tudni.
Amikor ez a poszt megjelenik, akkor épp repülök majd Európa felé. A mínuszokba.
Volt még a gépemen pár érlelődő poszt előkészítve. Még idén igyekszem majd valahogy a nyomukra jutni (az SSD felélesztésével vagy a memóriáméval) és kitenni, hogy az utazásról elmondandók elő is kerüljenek.
Eltelt egy hét. Mintha épp ma lenne Mikulás ... Mondhatnám, hogy ezt a posztot a Mikulás hozza :-)
Az edzések, elsősorban a futó edzések szépen mennek, de a másfél hónap kihagyás nyomai még látszanak az időeredményeken. Átálltam a reggeli futásra: akkor még kellemes az idő a tengerparton.
Murphy törvénye, miszerint ha valami elromolhat, el is romlik, továbbra is velem él. Ezen az úton szokatlanul sok dolog adta meg magát részben vagy egészben.
Az első a cipő talpbélése volt, ami Taipeiben egy lyuk miatt kezdte törni a lábamat. A vége egy talpbetét vásárlása lett, amit az eredeti helyére sikerült betenni. Azóta ez működik.
Valahol azt vettem észre, hogy az órám kis mutatója állt meg (akadt el), ami így is marad (szoftveres megoldás nincs, hardverest pedig nem is ajánlott a gyártó). Talán óracsere lesz a vége.
A következő a számítógép, amit itt végül szépen lassan, szétszedtem és az internet bölcsességei alapján megállapítottam, hogy az eddig is valószínűsített alaplapi probléma lehet a töltés elmaradásának oka (mivel más, a neten szóba került dolgok nem javítottak a helyzeten). Úgyhogy most gépvásárlás előkészítése folyik. Ezügyben még egy probléma adódott, hogy a külső házba mentett SSD-t a Windows nem ismeri fel. És erre az internet népe sem adott semmilyen használható (nem formatálással kezdődő) ötletet. Félretettem Magyarországra ezt a problémát. No meg van indulás előtti mentés, szóval nem nagy tragédia (vagy még nem jöttem rá, hogy miért az).
Tekintettel arra, hogy a szállásomon egy Apple MiniMac várt (ami egyébként véletlenül alakult így), a fontos dolgok elérése megoldódott arra az időre, amíg Pattayán vagyok. Attól nem félek, hogy Mac rajongó lesz belőlem, jórészt a Chrome keretein belül elvagyok. Arra azonban nagyon jó, hogy az eddig kényszerűségből mobilon kezelt dolgokat végre rendes méretben is elérjem (a mobilon végzett munka sokszor, összetettebb helyzetekben olyan, mint egy kulcslyukon átlesve végezni a dolgaidat). Ennek következtében sikerült az elmúlt hetekben kialakult rendezetlenséget nagyjából felszámolni. Azt csak halkan jegyzem meg, hogy az internet a lakásban nem működött, mivel senki sem lakik itt, senkit nem is zavart (általában a szolgáltatás ki- vagy bekapcsolás a környéken hibákkal jár: ezt 2 nap alatt sikerült megoldani).
A fényképezőgép Taytayban bokrosodott meg: nem volt hajlandó képeket elmenteni. Kiderült, hogy nem a kártya telt be, a kártya fele még üres volt. Az addig készített képeket sikerült a felhőbe menteni a kártyáról. Ezzel a géppel az új-zélandi elázása óta voltak gondok (lett is javíttatva), de egy hibaüzenet megjelenése óta, ami a net szerint gyári hiba (amit csak épp a gyártó nem ismer el), csak nagyon drágán lenne javítható (értsd: nem éri meg). De a hibaüzenettől függetlenül eddig használható volt. Most már nem tűnik annak, különösen azt követően, hogy a kártya formázása után sem menti a friss képet.
Tegnap reggel az egyik bankból küldtek üzenetet, hogy a kártyát felfüggesztették gyanús tranzakció(k) miatt. Ennek letiltás lett a vége egy hosszabb telefonos egyeztetést követően - úgy tűnik a kártya adataival az USA-ból próbálkoztak - nagyüzemben. Még jó, hogy vannak preventív banki rendszerek. Ilyesmi történt már korábbi utazások során is: szóval jobb több eszközzel rendelkezni a költségek fedezésére.
Félreértés ne legyen: ez nem panaszkodás. Csak azok a dolgok, amiknek a következményeivel itt foglalkoztam. Jó tesztje annak, hogy mennyire tudok (még?) rugalmasan hozzáállni a változó környezet okozta nehézségekhez. Úgy tűnik, hogy még megy :-)
A házban, ahol lakom, mindig is sokan voltak itt Európából áttelelni. Most is sokan vannak. Egy nyugdíjas telep. Pár arc ismerős, sok nem. Azonban az állapotuk eléggé leromlott. Némelyik alig tud mozogni. Elég szörnyű látvány. Murphy?
Az F1 történéseivel is próbáltam haladni. Itt, Thaiföldön elérek egy olyan szolgáltatást, ami az események videós összefoglalóit engedi megnézni (az F1 dolgai eléggé össze-vissza elérhetők jogi okok miatt a világban). Még egy versenyhétvége összefoglalója és vége lesz nálam is a szezonnak.
Korábban írtam a hírszegény és Facebook mentes életmódról. Ez egyelőre csak annyiban változott, hogy a napi rövid hírösszefoglalót és heti külpolitikait megnézem. Üzleti kérdésekben persze van amire rá kell nézni, de ezeket kereséssel meg tudom oldani. A fura leginkább az, hogy nem nagyon hiányzik a sok hír. Ami meg elér, még mindig azt a benyomást kelti, hogy alapvetően az állóvíz kavargatásával foglalkoznak sokan. Persze az is lehet, hogy most(anában) áll a világ a feje tetejére, csak épp nem veszem (vesszük?) észre. Az ember sosem tudhatja.
Itt egyébként jó idő van. Mondják, hogy kicsit melegebb a december, mint szokott lenni. Én elvagyok vele. Általában kicsit felhős, ritkán esős az idő, de van sok napsütés is. Nem panaszkodom.
Finomak a gyümölcsök, érik a durián, jó a kaja.
Úgy döntöttem, hogy nem húzom az időt és reggel elindultam Pattayára.
Gyorsvasút a reptérre, onnan busszal tovább.
Egy órára Pattayán voltam. Az utazási irodában talkoztam a lengyel barátommal és több régi kollégámml is. Gyors ebéd a régi "menzán".
Tulajdonképpen ezzel az utam érdekes, felfedező része le is zárul. Pattaya amolyan otthon érzés, különösen az itt töltött munkás hónapok után.
A tervem, hogy visszaállítom az edzésrendet, rendbe teszem a számítógép hibája miatt elmaradt dolgokat és élvezem a napfényt.
Van még pár tervezett poszt, melyek a technika hiányában váratnak magukra, de előbb-utóbb majd megjelennek. A mindennapi posztolâs ritkulni fog, de nem tűnök el teljesen.
Abban az épületben lakom, melyben a covid alatt laktam. Közel a tengerhez. Gyorsan vettem még gyümölcsöket és pár dolgot ami a lakásban kellett. Utána elmentem este futni egyet, nyújtani, csobbanni a medencébe és a napot a megérdemelt gyümölcssalâtâval zártam.
Gyorsan be akartam érni a szállodába, így a hivatalos reptéri taxi mellett döntöttem. Sajnos a sofőr nem egészen járt a helyes úton... A 23 kilométer 46 körül járt a taxiórán érkezéskor. Az összeg is arányosan nőtt - természetesen. Nem tudom hogy csinálta, de rövid vita után csökkentett az áron. Nem a legjobb érkezési élmény.
A szobát adták azonnal. A következő a Lenovo Exclusive Service Center felkeresése, ahova volt időpontom is. Jött is róla pár email, nehogy elfelejtsem. Nagy várakozásaim nem voltak, de egy gyors szétszedés talán jól jöhet megtudni a probléma okát. A hely csak 1+ kilométer. Az interneten irtak hideget-meleget erről a sswevízről.
Próbálom elmondani nekik, hogy van időpontom. Nekem sikerült, de a dekódolás láthatóan nem. Egy hölgy és egy úr. Angolul alig.... A problémát érti, teszteli USB-C-vel. Nincs töltés.
Aztán: sok nap a hibabehatárolás, sok hét az alkatrész. Kérdezem, hogy valaki aki technikus és angolul beszél van-e? Nincs, ők majd elküldik a gépet valahová. Búcsúzunk. Tökéletesen értelmetlen szolgáltatás.
Egy szinttel lejjebb sok IT bolt és szerviz. Bemegyek az egyikbe, egy arc beszél angolul és érti a dolgokat. Ritka kombináció. Szerinte is alaplapcsere szokott ebből lenni (az internet népe és egy magyar szerviz e-mailben is erre engedett következtetni).
Egy kávé mellett emésztem az élményeimet. Az már inkább vicces, hogy délután jött egy email, hogy elmulasztottam a foglalt időpontban megjelenni 😯 Most azon gondolkodom, hogy nem Lenovo lesz a következő gépem (pedig eddig nagyon elégedett voltam).
Mára elengedem a dolgot és leteszem a gépet a szállodában, irány a város.
Vizibusz. Kicsit körülnézek, négy éve nem voltam Bangkokban. Mintha minden egy fokkal megint rendezettebb lenne. Pár nap eltéréssel harminc éve voltam itt először. Nagy változás ment végbe azóta.
Itt is megy már a karácsonyi felhajtás. Marketing.
Vacsora és kis tűnődés a holnapi programon.
Tagaytayből busszal tértünk vissza Manilába. Kerestük egy kicsit a google maps szerinti gyorsabb (2:20 helyett 1:20 óra) járatot, de az valószínűleg csak digitális térben létezik. Mivel épp két eső között indultunk a buszmegállóba (az út szélére egy pontra), inkább az első alkalmas járatot választottuk.
Taxi a szállodába. Útitársam este repülőre szállt, hogy visszatérjen Magyarországra. Előtte még elmentünk egy kis beszerző körútra és ebédelni, kávézni.
A szállás a reptérhez közel van. Azon a részen, ahol a taxis a kaszinókról beszélt (még Cebuba menet).
A közelben egy brutális méretű pláza. Széles utak, nagyon rendezett környezet. Mintha egy másik város (ország) lenne. Nincsenek mozgó árusok, koldulás. Viszont - szombat lévén - a plázában van hatalmas tömeg. Fülöp-szigetek újabb arca.
Nekem még van egy teljes napom (vasárnap), majd az ezt követő reggelen indulok Bangkokba.
Elmentem még a közeli városrészbe körülnézni. Útközben jártam ott, ahol Cebu felé taxiba ültem. Egy bő kilométer a szállodától és tömeg, szegénység, forgalom. Változatos város.
Ma sem gátolta a vasárnap a plázában tobzódó tömeget, szinte minden etető hely előtt sorba állás (jobb esetben ülés) volt.
A mai nap egyik tanulsága, hogy épül egy új város (igazából több területen van jelentős fejlesztés), mely igyekszik kiszűrni a szegénységet és a vele járó gondokat.
A másik, hogy a pláza sokaknak a templom alternatívája - legalábbis bizonyos mértékben.
Lassan visszamentem a szállásra olvasni, csomagolni.
