Szingapúr - egy kis F1

Rátaláltunk a szeptemberi nagydíj néhány maradékára. Még dolgoztak a világítás eszközeinek elraktározásával és a pálya maradványainak elbontásával vagy konzerválásával.

A rajt-cél egyenes és a boxok maradó részek, közvetlenül a vízpart mellett. Máshol, az utcák mentén még egy-egy felfestés vagy rázókő őrzi a futam nyomait. A tribün, ami alatt át is megy a pálya nyomvonala, maradó épület és épp egy intelligens mobilitásról szóló rendezvénynek adott helyet.

Itt-ott a pálya szélén visszarakták a rendes lámpaoszlopokat (újra bebetonozták, jövőre meg majd megint kiszedik - látszanak az egyes évek betonozásai, amolyan modern évgyűrűk?)

Madártávlatból (a box bejárat, utolsó kanyar)

Még folyik a világítás eszközeinek csomagolása, elszállítása, eltárolása

Egy kis reklám sosem árt (rázókövek a box felé vezető szakaszon)

A box utca és a célegyenes

Itt vezet át a pálya a tribün alatt. 

Ez volt a tribün oldalán éppen (a fenti szöveg után nem csoda)

Egy kis maradvány az út szélén

Lehet, hogy mégiscsak meg kellene egyszer itt egy futamot nézni?

Mire jó még egy F1-es pálya (maradvány)? Ha megvan a válasz, görgess lejjebb a megoldásért.

.

.

.

.

.

.

.

.

Erre gondoltál?

Egyébként utunk tervezett programjának szomorú mellékterméke, hogy a Mexikói Nagydíj kimarad mindenestül. De majd ezt is túlélem.

Szingapúr - Sentosa sziget

Sentosa amolyan Margit-sziget +++ (, mint sziget és Margitsziget, mint a főváros egy része - szépen, jól magyarul).

Amolyan. Ez is nagyon kiépült és a növekvő számú attrakció mellett komoly bevásárló központ nyílt  rajta. Ez kicsit kiábrándító.

Külön rejtvényfejtés megérteni, hogy egy vagy pár nap Sentosa programot miként célszerű megszervezni. Mivel Szingapúrhoz hasonlóan itt sem olcsó semmi, érdemes egy kicsit megnézni a lehetőségeket és megtervezni a programot. A tervezés első lépése, hogy a szigetre jutást eldöntsük, majd a programokat kiválasszuk (ehhez vannak brosúrák és online is (túl) sok info). Ebből kell okosnak lenni. 

Célszerű Sentosa FUN Pass-t váltani, mellyel a borsos árakból mi kb. 24%-ot spóroltunk (Mastercard kártyával): ez részben a szigetre átjutást és a belépőket oldotta meg. Az átjutáshoz a városból le kell utazni a Harbourfront metro megállóhoz és az étel-ital is külön költség. Ez van. 

Mi az Akváriumot és a Pillangó házat választottuk a kabinos libegő (átjutás a szigetre kombinálva a Faber Mount állomással) mellé. Ezen felül a XIX-XX. századi Siloso erődöt néztük meg - ingyen (semmi nincs ingyen).

Sentosa belépő képe a kabinból

A város és a part

Ahonnan a kabinok indulnak, mögöttük a Mount Faber, alatta pláza

A kikötő egy részének látképe

Hogy "születik" a pillangó (miután a gubóból kibújnak, szárítkoznak az első repülés előtt):

Egy másik:

Nem pillangók, de itt voltak:

A középpontban:

A sok FUN között az ÁLMOK TENGERE

Ami a legjobb volt, az Akvárium:

Egy hosszú nap vége:

Mintha síelni menne az ember - csak a hőmérséklet nem stimmel

A kabinok másik állomása a Faber hegy megálló a fő szigeten -állítólag szép kilátással és egy parkkal. Ott vannak ezek a csengők, a boldogság csengői (Bells of Happiness).

Nem akarom a Sentosa élményt lehúzni, de eltitkolni sem fogom azt, ami ezen a napon eszembe jutott. Voltam én már itt gyerekkel is és nem volt rossz élmény (21 éve). De az a mennyiségű információ, amit ésszerű tervezéshez, döntésekhez fel kell dolgozni és az a mennyiségű információ, ami a sziget felé és a szigeten éri az embert hatalmas. Gyerekkel a rengeteg csábító(nak tűnő) ajánlat egy kommunikációs és/vagy gazdasági tragédia lehet, ami végül az egész napot alááshatja. Egyszerűen bele lehet fáradni és nehezen találtam azokat a nem kereskedelmileg motivált helyeket, ahol tényleg meg lehet élni, fel lehet dolgozni az élményeket - azonnal ott a nyomás a következőre ... Ehhez még hozzájöhet a selfizés (gyerekkel pedig az ő fotózásának) a kényszere, ami szintén nem az élmények megéléséről szól. 

Mottónak jó lehetne: "A kevesebb sokszor több."

Szingapúr

Szingapúr belvárosi része, különösen a Marina öböl sokat változott az elmúlt 11 évben, amikor utoljára jártam itt.

Buszpályaudvar Melaka - a "kapu"

Melakából a buszunk szépen, időben elérte a Maláj - Szingapúr határt. Aztán itt álltunk egy órát a kilépésre és újabb fél órát a belépésre várva.

A busz

Kicsit növelte a határon töltött időt, hogy útitársam nem jelentette be a Magyarországról magával hozott 1 üveg bort, amit a határon a röntgennel kiszúrtak. Bár büntetést - tekintettel az első szingapúri utazására - nem kellett fizetnie, vámot igen. Minden üveg italra kell fizetni. Ezt én is benéztem volna. Persze ennek az "ügynek" az akkurátus adminisztrációja miatt a buszunk tovább állt (nem várt ránk), de a sofőr megkért vmi buszos embert, hogy intézzen nekünk valamit, ha végzünk. Így végül el is jutottunk oda, ahova eredetileg el kellett volna jutni, bár majd' 3 óra késéssel. 

Ami a határt illeti tágabb értelemben: péntek délután volt, hatalmas forgalommal. A buszok, melyeket a várakozás során volt alkalmam eleget nézni, három nagy csoportra oszthatók (mennyiségi sorrendben): vendégmunkások buszai (egy társaság viszi őket, cégnevek a buszokon, irdatlan mennyiségű ember - malájok mennek Szingapúrba dolgozni, majd vissza), menetrend szerintiek (ezek lehetnek helyi járatok Johor Bahru (Malajzia) és Szingapúr között és távolságiak, mint a mienk) és minden más busz. A határ szingapúri oldalán még nagyobb sor várt a maláj irányba. Én még ennyi robogót sorban állni nem láttam. Legalább 1 km hosszon, bár a vége pontosan nem látszott. Jó volt túl lenni ezen.

Az már csak egy külön meglepetés volt, amikor a térképen megnéztem, hogy a két híd közül melyiken haladtunk át a két ország között: a városin - amit ne ismertem meg annak ellenére, hogy 20+ éve itt többször is átmentem a két ország között. Lehet ezt a korra fogni, de számomra inkább a környék kiépítettsége volt a zavaró tényező.

Johor Bahru a határhídról nézve - 21 éve nem volt itt semmi ilyesmi

A szállásunk Little India szélén volt. Indiai barátunk már várt ránk (kicsit korábbra volt a közös vacsora megbeszélve, így nagyjából a mi buszos és az ő szokásos késéseinkkel majdnem egyszerre értünk oda) a közeli étterembe.

A Deewalira dekorálva nappal ... 

... és este

A vacsora vega kaja (finom szószszerűség) volt sajtos naan-nal, ami nekem nagyon bejön. Beszélgettünk, aztán a De(epa)wali ünnepére kidekorált utcákon át visszamentünk a szállásra.

Szingapúrban három teljes napot töltöttünk. Ebből két nap a tágabb belvárosban telt, míg a harmadik nap Sentosa szigetére látogattunk.

Szingapúrban nagyon sok napot el lehet(ne) tölteni. Nem feltétlenül azért, mert a városi lét oly nagyon kellemes: ez is csak egy nagyváros. Azonban Szingapúr nagyon sokat tud ajánlani a legkülönfélébb érdeklődésű embereknek. 

Sultán mecset

és a belső tere

Mi a városban megnéztünk az Arab utcát és a környék maláj jellegű részeit, Little Indiát, Chinatownt és a klasszikus belvárost és a Marina öblöt. Mindenhol vannak történelmi léptékű épületek, számos múzeum, kiállítás, galéria. Ami nekünk nem volt a fókuszban, de számos helyre el lehet menni: parkok, erdők, állatkertek, nemzeti parkok. Gyerekekkel (vagy gyerekes érdeklődéssel) vidám és csúszda parkokból is van jó pár. 

Raffles hotel - főbejárat (a legtradicionálisabb és puccosabb)

Raffles hotel - belső udvar

Victoria Koncert terem és Színház

Merlion (Oroszlán fej és hal test) - a város jelképe

Fullerton Hotel (egy másik ikonikus épület)

Ázsiai civilizáció múzeuma

Cavenagh híd (a legrégebbi híd a még létező hidak közül a városban)

A város egyre inkább igyekszik megőrizni pár száz éves történelme maradványait. A szállodában a tetű lassú hidraulikus liftet a portás a vonatkozó műemlékvédelmi törvénnyel magyarázza: nem lehet nagyobb változtatásokat végrehajtani az épületen. A városban is szaporodnak az olyan kínai üzlet-lakás (a földszinten az üzlet-raktár v műhely, az emeleten a család lakhelye) és mása gyarmati épületek, melyek szépen felújított állapotban várják a turistákat (is).

Orchard Road (bevásárló utca)

Szingapúr a vásárlás városa. Az egész város tele van plázákkal. Az Orchard road már akkor is bevásárló zarándokhely volt, amikor a pláza szó még a mai értelmében nem is létezett. 

"Egyszer volt, hol nem volt" - azonban a dekoráció így egész évre "aktuális"

Leugrottak vásárolni (biztos nem gyufáért)

A metró vezető állásának helyéről ez látszik (nem véletlenül került az M4 annyiba: már Szingapúrt is utolértük :-) )

Gardens at the Bay (Öböl menti kert)

A tengerparton kialakított park és a "fák" (amik tulajdonképpen függőleges virágos kertek vagy ládák). De látványosak.

Rengeteg a modern felhőkarcoló és szaporodnak.

Konferencia központ, öt épület - a szökőkút neve  magáért beszél

Ezek közül az egyik leglátványosabb a Marina Bay Sands Hotel három épületének együttese, melyet a legfelső szinteken egy kilátó-medence (utóbbi csak szálló vendégeknek) fog össze. Innen nagyon szép a kilátás a városra és a tengerre is.

Marina öböl panorámája a hotel kilátójáról (56. emelet)

A végeláthatatlan felhőkarcoló erdő (egyszer majd ebből is kihalt turistalátványosság lesz?)

ArtSience múzeum - felülnézetből

Gardens at the Bay (Öböl menti kert)

Gardens at the Bay - bővebb perspektívában

A medence a kilátó szinten (csak szállóvendégeknek)

Merlion fentről

Marina Bay Sands Hotel - Shopping Mall

Helix gyalogos híd - belülről

Helix gyalogos híd - és oldalról

Marina Bay Sands Hotel - innen

Marina Bay Sands Hotel - onnan

Állatkertbe sem kell menni ... 

gyík az út menti növényzetben

és egy aszfalt kedvelő madár.

A kedvenc pálmám (bambuszom):

Ezt a színkombinációt csak most fedeztem fel

(nem is értem, hogy miként kerülte el eddig a figyelmemet)

Befejezésül két érdekes kép:

Hány gömb van a képen? És a valóságban?

Ki hol van? (Mindenki egy aluljáróban) ;-)

Sentosa szigete is ajánl rengeteg lehetőséget, de ezekről a következő posztban szólnék.