Pattaya ismét

Az Atlantis Condón töltök három napot a haza indulás előtt (itt laktam egy éve is). Jó ide visszajönni. Kamobodzsai futótársam elutazott ma reggel: nem jön a napokban futni, cserébe viszont van erre a pár napra egy robogóm. 

Az első reggel egy futással kezdődött a tengerparton (előbb ébredtem, mint terveztem). Szeretek itt futni. Semmi különös és mégis van valami kellemes hangulata :-) 

Némi rendezkedés és reggeli után elindultam F1 idénynyitó futamot nézni (itt pont délben kezdődött). Sajnos a szokásos helyen csak a takarítónő volt ott és nem akarta sem bekapcsolni a tv-t, sem rám hagyni, hogy kapcsoljam be :-( 

Egy gyors tankolás után a bárok környékére mentem, az egyik helyen nagyobb társaság volt és a képernyőn valami F1 - internetes adás. A vendégek finnek, legalább tízen, a közvetítés is finn nyelven ment (ha a magyar hasonlóan hangzik, mint a finn az idegeneknek, akkor elég idegesítő lehet egy idő után). 

Többen Raikönnen szerelésben. A helyi "telekomos" szerelő épp routert jött cserélni és nem értette,  hogy a gondos, lassú munkája miért okozott oly nagy felfordulást 11:58 körül. Aztán minden megoldódott és épp elkaptuk a második rajtot. 

Az külön öröm, hogy Vettel nyert :-) 

A délután egy kis vásárlás, fürdés, zápor, vacsora kombóval telt. 

A következő nap tartós esőre virradt és maradt is így kora délutánig. A futás helyett egy kis konditerem, majd munka és az elutazás előtti dolgok. Estére egy japán étterem.

Az utolsó napon már szép napos a reggel, megvolt a futás, pihenés, masszázs, pakolás és este a busz a reptérre. 

A buszon is van csomag és súly korlátozás (ez új: egy nagy csomag, max 20 kg és egy kézipoggyász; súlyosabbért, többért fizetni kell), ami rendben is lenne. A mindenes hölgy (jegyellenőr, csomagcimkéző, csomagpakoló), alacsony thai középkorú hölgy, a busz mellett megemeli az előttem álló arc csomagját és már kéri is a többletsúly díját (a váróban van mérleg). A fazon nagyon ideges, szentségel és fizet. Közben a hölgy viselkedése is csak a bunkó szóval írható le pontosan és tömören. 

Kérdezi az én csomagom súlyát: 18 kg mondom (csak úgy becsülve), a hölgy: cinikus vigyor, emelés, túlsúly árazás, buszjegy elkobzása - a nyomaték kedvéért. Tiltakozom, ismét bunkó, végül beviszem a csomagot a mérleghez: pont 18 kg. Erre elhúz (se egy elnézést vagy vmi...)  Kár szerintem ezt ilyen lehúzósan intézni :-( 

A repülés a Qatar Airways járatain simán telt és a budapesti landolás után a poszt is kikerült. 

Így repült el egy újabb tavaszi utazás :-) 

Egyebek - Új-Zéland

Víz

Furcsa dolog, hogy Ázsiában nem iszol csapvizet, hacsak külön nem jelölik, hogy az iható (no meg el is hiszed nekik). Új-Zélandra érkezve rutinból vettem egy üveg vizet - aranyárban. Ekkor tudatosult bennem, hogy itt iható a csapvíz is, hacsak külön nem jelölik, hogy az nem iható (ezt itt érdemes elhinni). 

Így aztán sok csapvizet ittam. A déli szigeten nagyon jó a víz minősége (az íze is). Átkompozva az északi szigetre a csapvíznek amolyan magyaros mellékíze lett szinte mindenhol. Ez furcsa volt, az okát nem tudom. 

Van még egy olyan szokás Új-Zélandon, amit nem árt tudni: bármilyen kávézóban, étteremben, ahol fogyasztasz valamit ingyen hoznak vizet az asztalodhoz vagy találsz kikészítve és kiszolgálhatod magad. Ha van vizespalackod, azt is szívesen megtöltik (benzinkúton is). Ezt jó tudni ;-) 

Visszaérve Ázsiába újra veszed az ivóvizet - itt viszont legalább olcsó. 

Repülő 

Az AirAsia járatain sokat utaztam. Diszkont, de az a barátságos fajta. Most a hosszútávú járatát is kipróbáltam és ár-érték arányban nem lehet rájuk egy rossz szavam sem. Persze a jó árat ki kell fogni... Azonban azt is meg kell jegyezni, hogy ilyen "kifogott" ár híján már szegényes a fedélzeti szolgáltatás (se személyes monitor, se közös tv, nincs takaró, kaja, pia ingyen). 

Tranzit (Gold Coast)

Egy repülőnyi ember leszáll a gépről: oda viszont biztonsági ellenőrzés nélkül nem kerülhetett. Mire fel a cirkusz újra?  Értem én, hogy a helyiek felelnek az induló járatokért és így kötelesek végig csinálni a procedúrát. 

Azt már nehezebb érteni, hogy az utasok miért úgy viselkednek, mintha életükben először esnének át ilyen ellenőrzésen. 

Az ilyen kellemetlenséget is be kell kalkulálni az árakba és az értékekbe.

Kínai repülőjegy 

Nehezebb bekalkulálni a kínai légitársaságok és a helyi hatóságok ügyeit. Sokan éltek át kellemetlenséget az átszállások során. Sajnos ezt most szűkebb környezetem kárán magam is tapasztaltam. 

Nemzetközi jegyet úgy adtak el, hogy abban a két nemzetközi járat között egy helyi (országon belüli) járat is volt beszúrva (be kell lépni az országba és ki is kell onnan lépni). Erre viszont a tranzit vízum nem alkalmas. Tehát rendes, kétszeri beutazásra alkalmas vízumot kell szerezni az oda-vissza útra, ha ez leesik neked, azután hogy vettél egy jegyet. Ha nem, megszívod. 

Egy arc azt is mesélte, hogy a tranzit során kihallgatták és arról faggatták, hogy miért Kínán keresztül utazik (az igazság, hogy olcsó a jegy nem hatotta meg őket) :-( 

Kiwis (Kiwik) 

Ettünk kiváló olasz kiwit. Azt árultak. A helyi kiwinek majd most, ősszel lesz a szezonja. Majd otthon biztos lesz a boltokban. 

Nem láttam most viszont kiwi madarat. Mivel éjszakai madár, a szabadban nem is nagyon lehet vele találkozni. Azonban vannak kiwi házak, ahol az éjjel és a nappal fel van cserélve (megvilágítás) és ott megfigyelhetők. Ez most kimaradt. 

Ami kimaradt 

Ami még kimaradt - a teljesség igénye nélkül: találkozás kea-val (helyi intelligens papagáj féle), Milford Sounds, Glow worms cave (világító állatkák barlangban), Aucklandtől északra elmenni illetve a déli sziget északkeleti és teljes déli része) 

Szóval még érdemes lehet visszmenni. 

klia2

A cím a Kuala Lumpur International Airport 2 (diszkont terminal) rövidítése.

Az itt töltött 12 óra miatt érdemelt ki egy külön posztot. 

Aucklandből rendben elindultunk (bár rosszul emlékeztem az indulásra, de a kocsi leadása miatt eleve időben mentem. Még egy gyors kaja is belefért :-) 

A Gold Coast (Brisbane) megálló ismét a lelkiismeretes és aprólékos biztonsági ellenőrzéssel telt. Ez van. Majdnem végig aludtam (ablak melletti helyet sorsolt a gép és az sokkal kényelmesebb, mint középen). A hajnali négy utáni érkezést követően két  korábbi bangkoki AirAsia járatra történő feljutási kísérlettel folytattam, de minden nekem sem sikerülhet. Ki kellett várni a délután 4:10-es járatot (erre szólt a jegyem). Végülis harmad árért lehet várni is ;-) 

Ami viszont a helyzet előnye lett, az a F1 időmérő, mely az egyik tv-n ment és éppen időben ért véget a járat indulása előtt. 

Egyébként a reptér elég tűrhető, sok a hely, el lehet lenni. Az egyik Lounge-ban, ahova be tudtam menni még egy zuhanyozás is belefért. 

A várakozás közben egy arc mesélt a kínai átszállás nehézségeiről. Úgy tűnik nem csak a mi utastársunknak gyűlik meg a kínaiakkal a baja. Hát csak óvatosan az olcsó jegyekkel.....

A nap végére még maradt két buszozás (a diszkont reptérről Bangkok fő repterére és onnan Pattayára).

Régebben a repterek közötti buszra jó volt a repült AirAsia boarding pass. Most nem. Induló járat kell a másik reptérről. A szerdai hazafelé útra szóló repjegy email mentette meg a helyzetet (az arc jól megnézte, kiírta a járat számát, de a dátumot nem figyelte - a specifikus bürokrácia diszkrét hibája :-) 

Pattayán már vártak és el is borozgattunk egy darabig, megbeszélve az új-zélandi tapasztalatokat. 

Hobbiton és Auckland

Némi nyűglődés után maradtunk az eredeti programunknál és aranyárban megnéztük a Gyűrűk Ura forgatásához épült települést. 

A közel két órás vezetett túra során a számos film számos - általam nem ismert - jelenlétére hivatkozott az idegenvezetőnk és próbálta érdekességekkel fűszerezni mondanivalóját. Ha ismerném a filmet nagyon érdekes lett volna, de így is nagyon szép helyen voltunk és tetszett a program. 

Délután már Auckland felé autóztunk jó ütemben. Az idő szomorkás volt, így - mivel utastársamat északon kellett kitenni -, megálltunk az első napokban kimaradt Tengerészeti Múzeumnál és megnéztük az érdekes kiállítást. Mind a maorik és rokon népek hajózási története, mind a gyarmatosítás utáni eszközök bemutatásra kerülnek. Szóval ez a hely is megér pár órát. 

Az utastársam marad még ismerőseinél két napot én pedig leadtam a reptérnél a kocsit és felszálltam Thaiföld felé az AirAsia járatára. 

Good Bye New Zealand ;-) 

Rotorua

Itt jártam már 1993-ban és akkor is nagyon megfogott a vulkáni örökség még látható része. 

Wai-O-Tapu 

Számos területen lehet vulkáni utójelenségeket látni. Talán ez az egyik legérdekesebb. Itt voltam már és sok töredékes emlékem volt a helyről, melyeket jólesett feleleveníteni. 

A délelőtt 10 után némi mosószappannal működésre késztetett gejzír nagyon látványos (anno a környező helyen tartott rabok mosás közben így fedezték fel magát a gejzírt a melegvízű forrás alatt). 

A séta a további jelenségek között különböző kioldott ásványoktól más-más színben feltörő víz, gőz és az ezekből kialakuló lerakódások mentén vezet. A helynek enyhén kénes illata van. 

Rotorua 

A város Kuirau parkjában is láthatók vulkáni jelenségek, de közel sem olyan látványosak. Az itt kezdett sétánk egy maori falun keresztül vezetett a város mellett elterülő Rotorua tó partjára. Kis pihenés után elindultunk utolsó szállásunkra, Matamata városkába. 

Ugyanakkor nem sikerült a számos maori kulturális show közül olyat találni, ami nem tűnt amolyan "echte ungarische folklore" jellegű lehúzásnak. Így ezt inkább kihagytuk.

A vacsora Matamataban friss sült sügér volt, ami igencsak finomra sikeredett. 

Tongariro Crossing

Tongariro Crossing 

Ez a leghosszabb trekk a kirándulásunk során: közel 20 km a környező vulkánok között vezető ösvényen. 

A szomorú valóság pedig úgy kezdődött, hogy az időjárás előrejelzés alacsony felhőket és szemetelő esőt (drizzling) jelzett előre (és nem tévedett - utólag már tudjuk). 

Szóval kicsit szomorú reggel volt az ébredéskor (6:15), de semmi dráma. A parkolóban még mindig minden száraz (7:45). A busz, mely átvisz az indulási pontra már útközben törölgette az ablakot (8:15). 

A szemetelő eső nem egy tragédia, de 5 órán keresztül van már hatása: teljesen átázott cipő, nadrág, alsó, erősen nedves esőkabát és az 1200 méter szintelmélkedés miatt izzadt ruha alatta. A hátizsák jó része átázva. A felhőknek köszönhetően a látótávolság minimális - még jó, hogy olvastam korábban arról, amit ma nem vagy alig láttam. A szél szintén jól jött a felső szakaszon: hűtött és eljuttatta a vizet az öltözékem még száraz zugaiba is.

Ugyanakkor láttuk két szép kráter tavat, holdbéli tájat vulkáni kőzetekkel, esőerdőt (esővel :-)), és sok hozzánk hasonló lelkes turistát. 

A kérdésre, hogy egy ilyen távot mennyi idő alatt lehet letolni, biztos 6-8 órát mondanék. Más a válóság: nekem 5 óra alatt sikerült. Nagyon vágytam a száraz ruhára, ami szerencsére a parkolóban lévő autóban volt. 

A Taupo Lake mellett indultunk Rotorua felé. Itt fedeztem fel, hogy a fényképezőgépem is megadta magát az esőnek. Valószínűleg túlságosan beázott. Remélem kiszárad és újra működni fog (bár műszakilag nem kell így lennie). 

Maga a trekk - a hágó környékét leszámítva - nagyon könnyen járható, a fenti szakaszon van némi laza vulkáni törmelék. 

Waikite Valley Thermal Pools 

A délután már ebben a szabadtéri termál fürdőben talált minket. Jól esett a nedves trekk után és talán a megfázás kockázatát is csökkentette. Majd holnapra kiderül. (Kiderült: a megfázást megúsztam

Maga a fürdő egyszerű hely. Kültéri medencék különböző hőfokra kevert termál vízzel. Öltöző, kávézó. 

Az este a kárelhárítással telt. Egy vacsora persze belefért Rotoruaban. 

Wellington

A reggeli után vendéglátóink dolgozni, mi várost nézni indultunk. Bár a lakásból szép kilátás nyílt az öböl bejáratára, a város innen nem látszott. 

A kocsival leálltunk a Te Papa Múzeum parkolojában (fizetős) és tettünk egy sétát a belváros felé. Az épületek inkább modernek. A belvárosból Cable Car vezet fel a hegyoldalba. Onnan már jobb kilátás volt az öbölre. Lesétáltunk a botanikus kert mellett vezető úton. 

A városban vissza indultunk a Te Papa Múzeumba. Ott a maorikról (itteni őslakosok) megnéztük a kiállítást (ingyenes). Egy kávé után indultunk négy+ órás utunkra Turangi felé. 

Megálltunk még vásárolni a kormányzati negyedben: itt még a St. Paul katedrális és a Parlament épülete esett utunkba. 

A hosszú út egy része sivatag jellegű száraz földek között vezetett. Aztán ismét kizöldült a táj. Turangi üdülőhely kissé kihalt volt, de így is találtunk vacsorát. A szálláson foglaltunk helyet a másnapi transzfer buszra.