Nápoly és környéke - bevezető

Ez több szempontból is régi történet. Pompei és a Vezúv olyasmik, amit régóta megnéznék. A Vezúvot egyszer már láttam repülőből (10 000 méter magasból, amint gyönyörű, tiszta időben repültünk hazafelé Sziciliából). Szóval az érdeklődés megvolt.

A másik régi szála a történetnek a volt középiskolai osztálytársaimhoz kapcsolódik. Egyikük e környékre ment férjhez és Ő szervezi nekünk a "földi szolgáltatásokat", a többiek (összesen hatan) pedig utazunk látogatóba vagy inkább nézegetőbe.

Mivel a környékről sok szépet hallottam, gondoltam, hogy ebből is lesz egy pár poszt itt a blogon.

A szállásunk itt lesz egy apartmanban és majd innen tervezzük a napi kirándulásokat.

Berlin - ami elsőre kimaradt

Volt F1 futam, amíg kint voltunk.



A Mercedes központi bemutatóterme kiváló helyet biztosított a futam megtekintésére (ettől persze még nem lesz az ember Mercedes fan).

2015. május 9-én Berlinben lenni más miatt is érdekes (győzelem napja 70. évforduló):

Motoros felvonulás

A felszabadítók utódai

Akik másként látják:

A Reichstag előtt

A Brandenburgi kapunál

És egy múlt-jelen kép az Alexander Platzról

Egy kis tömeg a Reichstag látogatásról (vagy mégsem?).

Befejezésül pedig a Reichstag kupolájában készült "önarckép".

Berlin

Nem szoktam európai uticélokról írni, de Berlinről muszáj. Még 2015. május elején jártam arra és azóta készülgetett ez a két poszt. Hát lassan, de biztosan itt van.

Berlint (mármint a keleti felét) a nyolcvanas években többször is megjártam. Itt léptem át a határt nyugatra is először 1987-ben. Itt voltam 1989 novemberében, amikor a helyiek kalapáccsal és vésővel - szó szerint - szedték szét azt a falat, melyet pár évvel korábban - kelet - német barátaim könnyes szemmel nézve áthatolhatatlannak tartottak saját életük alatt (én persze már akkor is úgy gondoltam, h nem tart már sokáig, bár nem tudom miért gondoltam így, de elmondtam nekik, ők meg nem hitték el).

Végül nekem lett igazam és ezt meg is hálálták később egy saját maguk kitermelte fal darabkával, amit azóta is életem egyik legszebb ajándékának érzek - és ezt tudom is miért gondolom így.

Azóta néhány pár napos látogatáson kívül nem jártam Berlinben. Most hat napig ismét "berlini" lettem és ez nagyon jó volt.

Végignéztem számos régi és új helyet. Nem hiszem, h Berlinről ez a legérdekesebb blog bejegyzés lesz a neten, de hátha vkinek meghozza egy látogatáshoz a kedvét.

A kötelező kültéri programokat csak felsorolom (egy Berlin WelcomeCard segítségével be is cserkészhetők): Alexander Platz, Unter den Linden, Potzdamer Platz,

Kicsit utazni kell, de még mindig ingyen:



Bernauer strasse (itt a felszínen is van egy érdekes emlék kiállítás, a képen a régi aluljáró) és



East side gallery, ahol a fal egy eredeti darabját és a történetét lehet megismerni.

Ami talán megér egy belépőt:



a Fal múzeum a Checkpoint Charlie mellett (a kép a közeli utcán készült).



Onnan nem messze a Topography of Terror (ingyenes, részben szabadtéren).

Kilátás a TV toronyból (a képen a régi városháza),

a Berlin Dóm (ami több, mint egy templom).

Vele szemben a Humboldt fórum kockája (benne némi magyarázattal arra, h mit is építenek ott éppen mögötte).

Ez a város legrégebbi része: Nikolaiviertel - jó egy kis sétára. 

Innen nem messze a DDR múzeum, Trabi túra (ha a magyar valóságban kimaradt volna), no meg sok más ismerős tárgy (legalábbis nekem).

Ajánlom még: C/O Berlin fotókiállításait is (ha vki szereti a szép fotókat itt mindig van vmi érdekesség)

Már előre bejelentkeztünk online a Reichstag (Német parlament) egyébként ingyenes, vezetett látogatására. Nagyon régen terveztem, h megnézem a felújított épületet a kupolával. Nagyon igényes vezetett túránk volt, három kérdésből két helyi márkás cukorkát sikerült jó válaszokkal megszerezni. 

Ez még 1945-ből maradt felirat (bent az épületben, afféle mementó).

Képviselőkre emlékezünk (vasdobozok).

A kupola az ülésteremből nézve.

Az ülésterem, ahogy a TV-ből is ismerhetjük.

A tetőn sétálva (háttérben a TV torony)

És a tetőről a Brandenburgi kapu ...

Ez pedig az oda vezető útról.

A közelben van a Holokauszt Emlékmű:

A Szovjet emlékmű:

 Mindenkinek ajánlom ezt a várost. A felkészüléshez ez egy hasznos oldal lehet.

Egyebek

Bakancslista

Egyre többen használják ezt a kifejezést. Nem csak olyanok, akik koruknál fogva talán tényleg egy véges listával be kellene, hogy érjék.

Persze nincs végtelen llista és kinek kinek a maga életkorában a listája elején kellene, h legyen néhány fontos tétel, amire hajt. Aztán idővel más tételek kerülhetnek a lista első helyeire.

Abban már nem vagyok biztos, h ezt az életen át iródó listát bakancslista névvel kell-e illetni? Persze maga a kérdés is elég folozófikus és nem is hiszem, h választ akarnék rá adni.

Mindenesetre az érdekes lehet, h egy pillanatban kinek mi van a listáján? Egyáltalán van-e listája?

Mindez azért jutott eszembe, mert a borneoi utazás tervezésekor egy szokatlan gondolatom támadt.

Felmerült a kérdés, h érdemes-e Brunei-be menni. A válasz 'igen' lett. Amikor ezt eldöntöttem, az jutott eszembe, h ide talán már más alkalommal nem is fogok visszatérni.

Általában a helyeket, ahol járok úgy hagyom magam mögött, h egyszer még vmiért, ami tetszett v épp kimaradt, majd visszajövök.

Bruneiből eljövet ez az érzés sem jelent meg. Talán tényleg utoljára jártam ott?

Talán itt az ideje egy 'igazi' bakancslistát összeállítani?


Sea Food Market - Kota Kinabalu

A szállásunkkal szemben volt. Nagy négyzet alapú csarnok részben nyitható tetővel, ventilátorokkal, szellőzéssel. Körben tengeri fogást tároló akváriumok: halak, rákok, kagylók, csigák.

Középen nagyjából 150-200 asztal 4-10 székkel mindegyik. Rengeteg személyzet: pincérek, takarítók, kínálók, főnökök.

Választhatsz az akváriumokból valamiket (súlyra), elkészítési módot, köretet és persze italt.

Mind az öt vacsoránkat itt fogyasztottuk és így viszonylag olcsón jutottunk ritka eledelekhez: kemény és puha rák, garnelarák, speckó hal, kőhal, geoduck, tintahal. A kellemes ízeket a helyi elkészítési mód csak fokozta. Köretnek rizs v tészta.

Italnak papaya, magnó v ananász lé frissen, esetleg sör. Desszertnek már ajándékba kaptunk gyümölcsöket. Nagyon rendben volt a hely.


Koldus és királyfi - könyvajánló

Pár éve Dickens e könyvét töltöttem le az amazon.com-ról az új Kindle olvasót tesztelendő (pontosabban ingyen megvettem). Pár oldal után más érdekesebb olvasnivaló akadt és e könyv feledésbe merült. Talán valamikor még egyszer olvastam belőle pár oldalt. Most valahogy folytattam és úgy döntöttem, h végig olvasom.

Nem könnyű olvasmány: Dickens idejének nyelvezete mellett a korhű koldusi és uralkodói angol kifejezések váltják egymást. Arra azonban kiváló, hogy az angol nyelv pár történelmi átalakulásán elgondolkodjunk a könyv történetén túl.


Pálmaolaj - pálmaültetvények - Borneo

Rengeteg van. Sandakantól a dzsungeltúrára tartva több tíz kilométeren keresztül olaj pálmák láthatók a buszból. Hatalmaz ültetvények a dzsungel helyén. Ez szomorú, mert csökkenti e vadállatok természetes élőhelyét ...

Itt vannak részletek angolul.


Emirates

A légitársasgá még nem tett eleget kötelezettségeinek és erre csak áprilisban kerül sor (szerintük). Szóval majd egy poszt erejéig - ahogy korábban ígértem - erre még visszatérek.

Emberek

Bunkó - Pattaya

Azt állította, h webshopból él.

A kisbuszon (kis platós gépkocsi, két oldalán pad, végén állohelyek, tető) már csak állohely volt. A jobb oldalon igen hangos arc, sört iszogatva, láthatóan kapatosan, angolul nyomja a hülyeséget, kérdezgeti utastársait, poénkodik (leginkább saját maga szerint). Egyszerűen bunkó. Olaszokkal olaszul, oroszoknak is beszól. Nagyon gáz.

Majd elhangzik a következő mondat: 'I am Hungarian from Budapest.'

Nagyon gáz. :-(


Unoka - Bangkok (MDK reptér)

Már a kapunál a buszhoz állunk sorba. Előttem idősebb kínai házaspár kétéves forma kisfiúval és egy  korukbeli - velük jópofáskodó - fehér hölgy. A beszélgetésükből kiderül, h a kínaiak a kisunokájukkal utaznak. Busz. A repülő lépcsőjén és előtte hosszú sor, a kínaiak és a hölgy mögöttem. A nagymamánál a gyerek, a nagypapánál az összezártgyerekkocsi és egy csomag. A sor lassan halad a repülő gyomrába.

Egyszercsak a nagymama mellém lép, vmit beszél és nyújtja felém a kissrácot, mint egy csomagot. Meglepett tekintetemre tovább magyaráz: stairs, old, knee ... Hirtelen felfogom, h a lépcsőn nekem kell(ene) felcipelnem a gyereket. Átveszem, várom a kölyök reakcióját. Békében elvan. Nézzük a közelben fel- és leszálló gépeket. Lassan haladunk, a kölyök türelmes. Az ülések közé érve a nagymama visszaveszi a srácot, köszöni a segítséget.


Melvin - Mantanani

Húsz éves. Öt év után kimaradt az iskolából. Egyszerű munkákból élt. Egy barátja hívására jött a szigetre és kezdett egyszerű munkákat végezni a szálláson, később segédkezett a búvarkodás során a csónakok körül. Felszedett némi angolt a környezetéből. Vizsgázott már két PADI fokozatot (most készül a harmadikra) és most már ő merül turistákkal.

Nemrég repült először (a maláj félszigetre). Kiváltotta az útlevelét és kollégáival első külföldi útjára készül a Fülöp szigetekre.

Kedves, figyelmes társ a víz alatt. A műanyag szemeteket begyűjti a zsebébe, amíg búvárkodunk. Szerény, mikor magáról mesél.

Vajon több iskolával hova jut(hat)ott volna?


Falusiak - Mantanani (falu)

Mint írtam, rengeteg gyerek volt a faluban. A szálláson mondták, h sokan a faluból a városban dolgoznak. Az egyik falusi arc említette, h kilencen laknak egy házban a tágabb családból.

Egy arc a pálmafa tetején a levelek között vagdosott. Érdeklődéssel néztük, h vajon mit vág és miért, mivel magunktól nem jöttünk rá. A választ egy angolul jobban beszélő helyi nézelődő adta meg: a műholdvevő tányért árnyékolta a fa koronájának egy része, azt vágják le. A nézelődő, mint kiderült, az iskolában tanított arab nyelvet (Később azt is megértettük, h mire kell az arab: a vallási szövegekhez (bár állítólag csak az olvasásig tanulják és a megértést a maláj tükörfordítás segíti).  Talán otthon is kötelezővé kellene tenni újra a latint, mondjuk a matek helyett).

A gyerekek üveggolyókkal játszottak, néhányan kerékpároztak, a nagyobbak röplabdáztak. Mások csak nézték, h mi folyik ...

A falu szélén kis temető, szerényebb házak és a dzsungel ...

Iskolaigazgató - Sandakan politechnikum (utastárs)

A Sandakan-Kuala Lumpur járaton két maláj arc között ültem. Mindketten üdvözöltek, érdeklődtek, h honnan jöttem, merre jártam Malájziában, stb. A fiatalabb kevesebbet beszélt angolul. Az idősebb (később mondta, h 55 éves), folyékonyan nyomta. A két órás utat végig beszélgette velem.

Számos dologról szó esett. Könyvelő volt, majd ezt tanítani kezdte és végül a politechnikum (amolyan technikus képző) igazgatója lett, kb 100 munkatárssal (+a diákok).

Nagyon szerencsésnek tartja Malájziát, h az angol gyarmati kor által itthagyott intézményrendszer alkalmassá tette az országot a további fejlődésre, büszkén mesélt az oktatásról és az egészségügyi rendszerről, a limitált korrupcióról és a társadalom középosztályának relatív erősségéről.

Beszéltünk a szomszédos országokról és Malájzia relatív jó helyzetéről. Érdekelte Kelet-Európa, a szovjet éra és ami azóta történt.

Veszélyesebb téma volt a vallás, mivel ő muszlim. Nagyon el akarta mondani, h nem szélsőségesek (ezt persze tudom én is). Említettem neki, h a mecsetekben sokszor igen elzárkózók a turistákkal szemben és ez nem erősíti bennünk az ő nyitottsággal kapcsolatos megjegyzéseit. Szerinte viszont ez a "hitetlenekkel" szembeni diszkrimináció nem a vallás, hanem a mecsetek választása ... Szóval érdekes, h ezt sokféleképpen lehet nézni.

Mesélt s maláj történelemről. Sarawak és Sabah csatlakozása később történt a Maláj államhoz és ennek részeként kötöttek ki, h a beutazást ellenőrizhetik (nehogy az angolok után a félsziget maláj államai számolják meg őket) és mi e jog visszamaradt következményeit éltük meg.

Két és fél óra sokmindenre elég :-)


Menedzser - Dubai

A szállodában kaptunk egy italra meghívást és éltünk is vele. A pincértől érdeklődtem, h másnap reggel lenne-e lehetőség a F1-t megnézni (a szobában nem volt megfelelő csatorna a TV-n). Készségesen utánajárt és ígérte, h másnap reggel jelentkezik vki a megoldással.

Reggel felhívtak, h menjek le majd a bárba (ami csak 11-kor nyit, a futam 9-kor van) és ott megnézhetem. Így is lett.

Amikor elértem az egyik hotel menedzser kezdett velem beszélgetni. Szír arc, 10 éve itt él és dolgozik. Felesége bolgár, járt ott többször. Ismeri európa nekünk adatott felét.

Elbeszélgettünk Európáról, Libanonról, Szíriáról. Közben jött egy pincér, rendeltem egy cappucinót (vmit csak fogyasztani akartam, ha már ott töltök közel két órát).

A futam után kérem a számlát, mire a pincér közli, h a menedzser rendezte és a vendégük voltam. Köszönöm.

Sosem fogom megérteni ezeket az embereket.

Dubai 3.

Az utolsó napra maradt a Dubai Múzeum. Ismét csak 11 körül indulok el.

Kis metrózás és séta. A múzeum a régi városfal egyik erődjének maradékait lakta be és ezt bővítették egy föld alatti tárlattal. A régi torony körül amolyan skanzenszerű kiállítás és lejárat a város és környékének történetét bemutató, nem túl nagy, de eléggé informatív (eddig szinte az egyetlen ilyen) kiállításra.

Megérte megnézni. A belépő általában 3 dirham (240 Ft), de nekem, amíg a sorban álltam, egy indiai hölgy a kezembe nyomott egy belépőt, mondván, h többet vettek, majd mit sem törődve a kezemben lévő pénzzel, tovább állt. Köszönöm!

Ezen a környéken van a textil bazár és a Creek partja felé egy turista jellegű bazár is.

Tovább állok. Deira a város másik része, valamikor külön település volt, aztán építettek egy hidat ... (A Dubai név maradt.) Itt csak újabb bevásárlóközpontot találok.

Elindulok az utolsó tervezett programomra. Elutazásom előtt vki mondta, h a Burj Khalifa előtti tóban nagyon érdemes megnézni a zenés szökőkút játékát. Ilyesmi van Las Vegasban is.

Busszal utazom. Közben sűrűsödik a forgalom. Estére be is áll sok helyen.

A buszról a Dubai Mall főbejáratánál szállok le. Ugyan Dubajról mindenki úgy beszél, mintha Monte Carlo lenne, ennek autókban kifejezhető jelét eddig nem láttam. Most hirtelen változott a helyzet: Ferrari, Lamborghini, Rolls-Royce és ezekből több is.

Átvágva az épületen felfedeztem a jégpályát is.

A pár napja békés reggelizőhelyünkön hatalmas tömeg. 18:00-kor, majd fél óránként van a szökőkút program.

A műsor el is kezdődik, arabos jellegű ütemes zene és szép, dinamikus vízszöktetés. Fotózás. Aztán hirtelen vége. 5 perc. Összesen. Vissza lehet húzni a mallba vásárolni. :-(

Én a szállodába húzok vissza és úszom még egyszer a medencében a pakolás előtt.

Dubai az a hely, ahová két esetben jönnék csak vissza: vagy fizetne érte valaki vagy sokkal rosszabb helyen kellene egyébként lennem. De ha most nem lennék itt, ezt sem tudnám ;-)

Dubai. 2.

A Formula 1 miatt csak 11 óra körül indulok a városba. Utitársam reggel hazarepült.

A Burj Khalifa 124. emeletén van egy kilátó, 452 m magasságban. Online lehet jegyet venni. Természetesen, amire felérek, beborul kissé.

Jobbra, a parton egy kis folt a Burj Al Arab Hotel

Azonban így is jól látni a város egyszerű szerkezetét: kb 5-6 km-s parti sáv van beépítve kilométereken keresztül váltakozóan kertvárosi és felhőkarcolós negyedek.

A távol most is a homokköd homályba vész.

A közel pedig arra emlékeztetett, amikor évekkel ezelőtt, pár száz méter magasból, sárkányrepülőről néztem a tájat.

A délutánt a souk szóval illetett régi piacokra szánom. Ezek is a Creek környékén vannak.

Itt az árusok a bazárokhoz hasonlóan összezsúfolódva kínálják árujukat az arab szokások szerint kissé agresszívabb barátságossággal, de még kezelhető módon. Van szinte minden (fűszer, kaja, gabona, arany), kiskereskedők és nagykereskedők (itt rende oroszul kiírva, h csak nagy tételben árusítanak).

Ez a nap a szálloda medencéjében egy úszással ér véget.

Ahogy a városban mászkálsz, lassan a világ összes márkájával találkozol: mintha ide költöztek volna, talán csak KOMOD (bimbódzó budapesti divatmárka) hiányzik. Minden más csak díszletnek tünik. 

Ma is találtam két felújított és múzeummá alakított épületet: egy polgári arab otthont és egy iskolát. Mindkettő ingyenesen megtekinthető, de ezen kívül szinte minden új.