Sandakan

Reggel hét után indult a buszunk Kota Kinabalu városból Sandakanba. Kb hat óra, egy megálló kajálni.

Útközben a buszból ...

Míg Kota Kinabalu mondhatni borneoi otthonunk lett (öt éjszaka, háromszori megérkezés), Sandakan, mint település  nem sokat ígér első ránézésre.

A szállásunk a sétáló utcában, a belvárost egy ebédet követően két óra alatt kétszer körbejárjuk. 

A parton néhány étkezde, pár szálloda, rengeteg kis üzlet az utcák mentén és mindegyik majdnem ugyanazt árulja.

Kis délutáni pihenő, emailek, vacsora és alvás. Sikerült ráját vacsorázni, aminek nagyon ízletes húsa van. Sikerült, mert a rák épp elfogyott és így csak tartalék megoldásként merült fel a rája, de jó, hogy így történt.

A piacon, a fotók készítésekor még nem tudtam, hogy ezekből készül majd a vacsora.

Holnap két éjszakás dzsungel túrára indulunk.

Mantanani sziget

Kb 40 km a parttól. Igazából három sziget, egy homok pad és rengeteg korall a környékén.

A szigeten egy falu, rendőrőrs, iskola, pár szállás. Mari mari néven vannak kunyhók és dorm szállások a parton. A kunyhók, amiben mi is lakunk, cölöpökön állnak, kis lépcső vezet fel a szobába, két ágy, asztalka, ventilátorok. A szoba másik felén ajtó vezet az egyszerű fürdőszobába.

Estére indul a generátor és lesz villany illetve melegvíz, de napközben megvagyunk nélkülük is. Az épület alatt és a kertben több helyen kis árnyékos pihenők függőágyakkal. Jól el lehet bennük pilledni.

A sziget nagyon emlékeztet Mana szigetre (Fiji). Maga a szállás pedig a buddhista meditációs központra.

A kunyhók között étterem és a programokat szervezők pultja helyezkedik el.

A hajó egy óra alatt kiért a szigetre, a kikötő kb. 2 óra buszozás a várostól. 11 körül értünk ki. Elfoglaltuk a szállást, könnyű ebéd, majd kis pihenés után egy merülés csónakról. Bár a korallok szépek, nagyok és számos színben játszanak, az élvezetüket a gyenge láthatóság épp korlátozta. Halak alig vannak. A búvár fönök szerint a következő nap jobb körülmények várnak ránk.

Fürdés és pihenés után elsétálunk a faluba. Elég nagy, rengeteg gyerek. Épp az üveggolyó a sláger játék. Van villany, műholdas tv, kisebb családi boltok (szóval vasárnap is kinyithatnak), mecset, temető. Látni néhány robogót, gyerekkerékpárt. Az emberek kedvesek.

A naplementében érünk vissza a vacsorára. Bekapcsolják a villanyt. Pár sörrel lesz teljes a nap. Korán elalszunk.

Egyszerű reggeli (tojás, csirkefalatok, kenyér, tea, ananász - svédasztalról) után nagyjából az előző napi programnak állunk neki.

Két merülés lesz ma, közte egy könnyű ebéd: leves. A látási viszonyok tényleg jobbak, különösen reggel. Több a hal is. Látunk néhány ráját, homokba rejtőzködő halat, barrakudát, sok különböző halat, kisebb-nagyobb 'nemo'-kat. Szóval ez eléggé rendben van. Melvin, a keresztény maláj búvár mester merül velem, ő is nagyon jó fej, laza és nagyon korrekt is.

Kis pihenés után az egyik búvár sráccal elmegyünk a faluba indonéz levest enni és venni pár dolgot, iszunk egy sört és már itt is a vacsora ideje.

A visszaút a harmadik nap délután háromkor indul. Addig lehet élvezni a nyugalmat és a gyönyörű fehér homokos sekély part örömeit.

A reggelit egy kis pakolás követi. Utána a part. Zene, könyv, fürdés, napozás, kis erősítő edzés. A távolban a Kinabalu csúcsa, alatta felhők, mint rendesen. A közelben a csendes hullámok.

Térerő alig, internet csak villannyal egy időben extra pénzért - még vagyok erre a pár napra nélkülük. A városban este úgyis jönnek majd.

Kota Kinabalu 2.

A tegnapi szigettúra után ma a városban jártunk.

Megnéztük az óratornyot, egy kilátót a város feletti hegyen.

Közben a városban zajlik (szószerint is) az élet. 

A kínai újév utolsó napja van és itt oroszlánnak öltözött táncosok (2 fő per báb) hangos dob- és cintányérszó mellett látogatják az őket hivó (és megfizető)  üzleteket - szerencsét hozva nekik a kecske évére.

A jobb csapatok (több társaság mozog teherautóval a városban) komoly táncokat adnak elő úgy, h két ember mozgatja a bábot belülről. A leglátványosabb előadás egy bevásárlóközpontban volt,  ahol 1-2 méter magas oszlopokon ugrálva adták elő táncműsorukat.

Kávé, pihenés, csomagolás, vacsora. 

Sapi sziget

A városból sűrűn indulnak kisebb hajók a környező öt sziget valamelyikére. Mi egy kisebbet, Sapi-t választottuk.

Strandolás, fürdés, kaja, kis séta. Körbe menni a jelzett ösvény ellenére sem sikerült. A parttól meredő dombon sűrű dzsungelszerű erdő. Az ösvény gyengén karbantartott, nem feltétlenül szandálra optimalizált. Egy ponton visszafordultunk.

A víz tiszta, de sajnos a homok és korallok mellett némi műanyag szemét is jut bele. Ez igaz a szigetre is.

Viszont van édesvizü zuhany. A kaja is jó és megfizethető.

A szigeten két fura állat is osztozott velünk: egy gyíkféle (monitor lizard, tarka varánusz) és vmi disznó - mindegyik szabadon kószált.

Kota Kinabalu város 1.

Itt "letáborozunk" egy hétre. A város maga nem túl érdekes, de azért majd megnézzük.

Ami érdekes, az az innen elérhető szigetek. Előre egy búvárkodós két éjszakás program van lefoglalva Mantanani szigetére péntektől.

A mai nap a pihenésé. Tegnap délután 6 körül érkeztünk a stoppal az itteni szállásra, a város közepén. Fürdés (két nap után), blog írás, email. Grillezett rákok a szemközti halpiacon, rizs, sör. Nem volt szükség külön altatóra a hajnali kelés miatt.

A kiadós alvást és reggelit követően ismerkedés a környékkel, pénzváltás, bélyeg vásárlás, mosoda keresés, pihenés. Az izomláz rendszeresen emlékeztet a tegnapi túránkra.

A délutàn pihenéssel és némi munkával telt el. Este ismét halpiac: sült hal, ismét nagyon finom.

Utitárs

Mint említettem, csatlakozott hozzám egy utitárs és Ő is lelkes blog író.

Ennek következménye, h van egy párhuzamos valóság az utam jelenlegi szakaszában. Íme:

http://borneo-2015.blogspot.hu

Kinabalu hegy

Reggel 7-kor már reggeliztünk. A szükségtelen dolgokat a szálláson hagytuk. Aztán egy rövid stoppolás után a hegyre vezető út (pontosabban a Kinabalu Nemzeti Park) bejáratánál voltunk. Írtunk, olvastunk, fizettünk, társultunk (egy brisbane-i arccal közösen fizettünk a guide-ért), röviden buszoztunk.

1830 m-ről indultunk gyalog. 6 km-re van a menedékház, no meg 1500 m-rel feljebb. Itt vagyunk. Kb 4 óra alatt sikerült feljönni. Közben volt egy szendvicses ebédszünet. Majd jön a vacsora, korai lefekvés és a csúcsra indulás hajnali 2 körül.

Van ott egy feher csik a sziklan. Az lesz a reggeli utvonal.

Eddig az idő szép, 15 fok körül van, de süt a nap, kicsit fúj a szél. A felhők délután jönnek, körülveszik a hegyet, lebuknak a völgybe. Kezd a levegő lehülni. Hajnalra majd hidegebb lesz. Az előző napi csapat, akikkel útközben találkoztunk, panaszkodtak a hideg hajnali szélre.

Az éjszaka korán kezdődött és korán is ért véget. Közben pedig élveztük a szállás összes lakójának zaját. A hőmérséklet rendben volt, finn és maláj szobatársnőink is csendesen aludtak, azonban az épületbe  később érkezők és a korábban indulók nagy zajt csaptak. Alvás alig.

Hajnali három után megérkezett a mi épületünkhöz a guide és a brisbane-i arc. Elindultunk. Napfelkelte előtt, sokakat elhagyva értünk a csúcsra, 4095 m fölé (2500 m úton 800 m szint, egészében kb 27% emelkedő). Önerőből ilyen magasan még nem voltam. Már előző nap volt egy kis enyhe fejfájásom, meg is maradt, de nem volt tragikus. Lejövetel után lassan elmúlt.

Felfelé, fejlámpával, sötétben, leginkább a ritka levegő miatt a szívverésem gyorsult fel, rosszabb pillanatokban a fülemben hallottam az ütemét. Lassan,  kis lépésekkel, de biztosan haladtunk.

Jó érzés volt a csúcsra felérni, nézni a napfelkeltét és a tájat. Az idővel is szerencsénk volt: nem volt nagyon hideg és a szél is csak visszafogottan rontott ezen.

A túra nehezebb része a két nap alatti szint emelkedés letudása visszafelé. 2300 m. Lejöttünk. A csomagban volt még egy büfé ebéd, ami nagyon jól esett. Vszinüleg minden jól esett volna.

A szállásra stoppal mentünk, h az ott hagyott dolgainkat begyűjtve újra stoppolni kezdjünk Kota Kinabalu városba (ahonnan ide is érkeztünk). A busz is így állítható meg, ha éppen jön. De a busz előtt egy helyi kínai arc vett fel minket az öt fős platós kocsija hátsó üléseire (elől még egy kollégája ült) - hátizsákokkal együtt. Így azonban gyorsan és ingyen értünk a szállásunkra.

A szoba a 3. emeleten van, lift nincs. A le-és és felút eszembe juttatja a túránkat, minden lépésnél.

A guide kicsi, maláj ember volt. Elvolt angolul. Tán 50 kg sem volt. Felfelé is, lefelé is cipelte mások holmiját is. Mesélt (lefelé) a meghalt turázókról, a lecipelt - esetenként nála nehezebb - turistákról, előző munkáiról. Érdekes arc volt.

Az egész túra jó volt, így utólag még különösen. Fizikailag igencsak embert próbáló volt, bár időben még le- és felfelé is sok tartalékunk maradt. Út közben is kellemes volt a kűzdés, köszönhetően az igencsak szerencsés időjárásnak.

Bátran ajánlom mindenkinek - némi fizikai felkészülés után :-)