Könyvajánló

Két könyvet olvastam útközben. Ezeket ajánlanám itt ...

Daniel Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás (Kindle)

A könyv írója közgazdasági Nobel díjas pszichológus. A téma pedig a közgazdaságtan teljesen informált, racionális embermodelljének - érdekes kísérletekkel alátámasztott cáfolata. Külön érdekes, h nem csak arról szól, h a modell nem tökéletes, de ahhoz is ad fogódzót, h miként lehet e tökéletlenséget figyelembe venni.

Nassim N. Taleb: Fekete hattyú (Kindle)

Az ok-okozati gondolkodás és a (fatális?) véletlen megértése (vagy csak elfogadása) ... Elgondolkodtató írás arról, hogy mennyire foglyai lehetünk saját kognitív képességeinknek.

Befejezésül csak megemlítem az útikönyvet, amit használtam: Lonley Planet (Kindle edition). Nem állítom, hogy tökéletes, de a valutaváltáson kívüli részei rendben vannak.

Emberek

Myanmar

Talán igaza van annak, aki majdnem velem egyszerre járt Myanmarban és a barátaim szerint a legemlékezetesebb megfigyelése az volt, hogy nagy a szegénység.





Szerintem pedig az a legemlékezetesebb, hogy az emberek nagyon kedvesek, készségesek, keresik a kapcsolatot, mégha nyelvileg nincs is széles kommunikációs csatorna, mosolyognak és nem akarnak átverni. Sokan ajánlkoznak (nem pénzért) fotózásra.

Benzin árusok éjjel - nappal

Ázsia sok országában nagy a szegénység - szerintünk. Lehet, hogy a világ sok országában ... (mihez képest?)
Azonban Myanmarban van mit enni, sok és olcsó a kaja. Ugyan a mi ház fogalmunktól eltérő módon, de van hol lakni. Akiknek nehézségeik vannak, azok gyerekeit (kis szerzetesek) a reggeli adományokon keresztül támogatja a közösség.



Az is igaz, hogy a helyi TV a helyi sorozatban olyan -nyugati - életstílust jeleníti meg, aminek a mindennapokban nem sok nyomát látni (ez Thaiföldön is így van).



Bizonyára ez sokaknak mintául, célul szolgál. De vajon Európában mindenki "gazdagon" él?

Pincér (Mandalay)

Nehéz megbecsülni, hogy a burmaiak meddig viszonyulnak a látogatóikhoz íly módon (félő, hogy a növekvő jövés-menés elüzletiesíti mindazt, amit mi, turisták oly megragadónak tartunk ma).

A kis gyűjtögető

Yangonban mellém csapódik egy kissrác, van 6-7 éves, nagy zsák a vállán, mellette a láthatóan idősebb társa.



A kissrác nyomja angol szavakat, de közben figyel, egy-egy kukába belenéz, pénzt kér (és kap is) az útba eső üzletben.

Bár még dumál nekem is, de nem akarja feleslegesen vesztegetni idejét. A kapott pénzből megáll valami kaját venni, de ott is valaki fizet neki. Ügyes.

Kontraszt

Az Inle tónál a kerékpárt egy család adta bérbe, akik e szolgáltatás mellett éttermet is működtettek. Este ott is maradtam enni valamit. A szemközti asztalnál franciák: három gyerek, a szülők és az anyai (látszott) nagyszülők (szegény pasas).

A gyerekek rajzolgattak, míg a kaját várták. A felnőttek igen mértéktartóan, formálisan beszélgettek. A két nő időnként oda-oda szólt vmit a kissrácoknak - elég távolságtartóan.

A háziak két fia (a kisebbik a legnagyobb franciával lehetett egy idős) tévézett, időnként kaptak kisebb-nagyobb feladatokat. A nagyobbik, amíg ott voltam, legalább háromszor biciklizett el boltba, közben ezt-azt fel is szolgált.

A francia kölykök lassan kaptak két nagy tányér sültkrumplit. Össze is vesztek rajta, így a két nő - csesztetve a kölyköket - kért három üres tányért. A háziak fia ki is vitte nekik.

Az evés további neveléssel járt, a nők aktívak voltak, az apa pedig a sarokból (kissé kifordulva a társaságból) figyelte gyermekei fejlődését. Közben a két burmai kissrác végezte a dolgát, ha épp adódott vmi és közben nézték a tv-t.

Amerikaiak

Egy merev tartású, eléggé műturista (minden vacak volt rajta, de valahogy nem illett hozzá) arc magyaráz a 12 év körüli fiának az Inle tónál. Az archoz képest fiatal feleség hallgat, a gyerek - érdektelenül - tűr. Semmi érdekes.

Pár nap múlva Ngapaliban, a szálláson olvasgatok. Egyszercsak bevonul (úgy libasorban, ahogy illik) a fenti család, épp megérkeznek. Az arc úgy vonul, mint egy tábornok.

Később elhúznak kerékpárral, de a parton a gyerek ott olvasgat. Pár szót beszélünk: San Francisco, nem volt kedve kerékpározni. Megértem.

Pattaya - mégegyszer

Yangonból az út sima volt. A yangoni reptér igencsak új és modern (de hitelkártya nem jó és mindenért ropogós dollárt várnak).

Bangkokban - meglepő módon az SMS eső (kb 12 napra visszamenőleg 50 db) mellett  - szemerkélő igazi eső vár (ami így is marad a következő napokban). De ezek csak a kisebb meglepetések.

Csöbörből vödörbe

Thaiföldön is water festival van, ugyanúgy locsolnak és mondanom sem kell talán, hogy turista kistársaim igencsak kiveszik a részüket e szép hagyományból ("nagyobb vödör jobb"). Kár, hogy csak a végtelen locsolkodást értik belőle.

Merthogy maga a szokás a helyi új év előtti megtisztulásról szólna ...

Így viszont minden kimozdulás felér egy fürdéssel és mosással, hacsak nem autóval megyünk. Viszont futásnál nem annyira zavaró     :-)

Megjegyzem, szemfüles árusok egyszerre árulják az esőkabátot és vízálló irat-, mobil-, pénztartót illetve a hatalmas vízipisztolyokat. Viszont itt az üzletek működnek. Más kérdés, hogy jó ötlet-e a 30 fokból bőrig ázva bemenni a 18 fokra hűtött boltokba?

Így az idő nagyobb része készülődéssel, pár ügy elintézésével és pihenéssel, olvasással telik. Megnézzük egyik este a fényképeket (kb 1500-ból kellene pár jót találni).

Itteni barátom épp Japánba készül: a blogból frissítem emlékeimet és adok pár ötletet nekik.

Persze azért még belefér pár finom helyi kaja, egy masszázs :-)

Legalább így, hogy a locsolkodásnak kiszolgáltatva kell mindenfelé elindulni, könnyebb búcsút venni Thaiföldtől.

Érdekes, hogy a tehetetlenség érzése (mármint, hogy nem tudod igazán kivonni magad az egészből; pontosabban, hogy csak kivonni tudod magad szinte mindenből) nagyon szokatlan és zavaró, valahogy a komfort zónám olyan megsértése, aminek a kezelésére nem igazán van bejáratot eszközöm a szokásos mindennapokból. Ez is egy érdekes tapasztalat ;-)

Turista, mondd ... 3.

Mix

Yangon nagyon vegyes a lakosság összetétele szempontjából: a burmaiakon kívül van itt jelentősebb indiai, kínai közösség és ennek megfelelő épületek is szép számmal és több helyen is: minaretek, hindu templom, buddhista építmények. Látszólag békésen elvannak egymással.

Helyi járat - Yangon

Itt a jobb-kormányos buszok jobb oldalán (is) van ajtó, ezt is használják leginkább. Itt áll és üvöltözik a kalauzféle. Bár az útikönyv említ számokat, ezek arab számmal nincsenek feltüntetve. Így a busznak a turisták számára esélye sincs: gyalog vagy taxival (esetleg triksával - az ugyebár három kerekű).

Bétel még egyszer

Szinte minden utcasarkon van árus: tört bétel dió a fő összetevő. Az alap egy tenyérnyi levél, erre kerül vmi fehér "festék" felkenve, majd a dió darabjai és valami szárított reszelékféle, esetleg még vmi szórható műanyag edénykéből. A levél feltekerésével, lezárásával készül el a rágcsálnivaló.
Aztán már csak rágni és köpni kell ...

Posta és telefon

Még Kalawban jutottam el postára feladni a képeslapokat. A kinti napsütéssel szemben egy sötét nagy teremben találtam magamat. Pult elválasztó (sötétített) üveggel, semmi más. Senki más.

Öt-egy arányban nyert a személyzet. Egy evett, kettő pihent, egy fontoskodva lapozgatott valami hivatalos iratot. Nagyon kedvesen elvették a lapokat, szépen, alapos, precíz munkával felragasztották rájuk a bélyegeket, elárulták az árát, visszaadtak, mosolyogtak.

Mintha telefon nem is az ő üzletük lenne. Az utcákon itt-ott kis asztalkákon vezetékes készülékek, mellettük emberek, felettük lóg a közeli épületbe tartó vezeték. Várják a hívókat, akik, ha nem is sűrűn, de azért előkerülnek (még).

A mobil más. Természetesen számos üzlet árul kiegészítőket, használt készülékeket. Végül úgy döntöttem, hogy nem veszek helyi SIM kártyát, mivel az internet elérhető volt általában.
Persze attól még távol vagyunk, hogy itt is mindenki mobillal rohangáljon, de gyors a fejlődés: a mobil net jellemző, sokszor a szállások is azt használják, de az utcákon is sokan kütyüznek.

Yangon 4.

Reggeli után elmennék a Nemzeti Múzeumba. Az útikönyv eléggé felemásnak, de érdekesnek írta le. Azonban a terv az is marad: Az ünnep miatt az is zárva van.

Az útikönyv megemlíti a közeli hindu templomot. Oda benézek: számos hindu istenség mellett megfér egy buddha is.

Elmegyek egy internet kávézóba boarding pass-t nyomtatni, ebédelni, vissza a szállásra. Megúszom szárazon.

A Formula 1 csak az appon keresztül elérhető, de az egész jó.

Némi olvasás után elindulok a városba. Nincs kedvem vizesen mászkálni, így kerülgetem a veszélyes helyeket. Az őrület zajlik, mint előző nap.

Ismét szárazon megúszom, bár ezért sokszor át kell menni az út szárazabb oldalára. Így persze szórakoztató látni a vizes lúzereket (mármint azokat, akik nem készakarva lesznek a fröcskölés áldozatai). Némely helyen külön szivattyút helyeztek üzembe a kellő víznyomás elérése érdekében.

Az üzletek - kisebb kaját árulók és néhány egyéb kivételével - szintén zárva.

A dolog tanulsága, hogy a helyi ünnepekből és azok szokásaiból jobban fel kell készülni.

Az este szokásos: kaja, olvasás.

Yangon 3.

Reggel már vízhatlanul teszek egy kis sétát.



Ugyan még csak a készülődés zajlik (próbák, technikai előkészületek, kirakodás, stb.), de már a lelkesebbek így is locsolnak. Természetesen vödörrel jobb, mint valami kisebbel. A turista érdekesebb, mint egy helyi. Amire visszaérek csurom vizes vagyok.



Megnézem a közeli TV-s étteremben a F1 esélyét. Semmi. Marad az F1 app. A szállás netje épp elég hozzá, bár ennek a sebessége is változékony, most szerencsém van (a kávémhoz is kapok - ingyen - forróvizet).
Elindulok ebédelni, pár sarokkal odébb beülök egy kajáldába - addigra természetesen már félig vizesen. Turisták ismét előnyben.



Még beljebb sétálok. A fő színpadon könnyűzenei koncert, rendőrök bőven (némelyiknél gépfegyver), egy emelvényről (a színpad mellett) lelkesen locsolják az arra tévedőket, köztük is leginkább a sorban elhajtó teherautók platóján egyébként is már csurom vizesen érkezőket. Bizonyára többször elhajtani itt jobb ...

Máshol a slagosok mellett egy-két tűzoltó fecskendős is besegít. Zene bömböl szinte mindenhol: a színpadok mellett kisebb locsoló közösségek környékén, házaknál. Sokszor ismert slágerek helyi szöveggel.

Ha már szó esett zenéről, meg kell említenem egy helyi zenekart, bár hallani semmit nem hallottam tőlük.



Amiért érdekesek, az a nevük és a szimbolikájuk: Iron Cross (a hitleri vaskereszt sassal -nekünk elég félreérthetetlen). Szerepel pólókon, újságban és ez itt senkit nem zavar.

Amire visszaérek a szállásra, újabb garnitúra ázik át rajtam.

Olvasok, este elmegyek a szomszédos étterembe, kiváló halat eszem. Sör. Alvás.

Yangon 2.

A mai napra Botataung Pagoda a cél, állítólag Buddha egy hajtincsét őrzik ott.

Maga a pagoda a folyó partján áll, így a kikötőből is látszik valami.


Van itt egy - az angolok által sokáig Londonban őrzött - bronz Buddha is, ami az 1948-as függetlenné válás után került vissza az országba.

Tavacska teknősökkel.

Ebéd a városban. Útközben itt-ott már folyik némi locsolkodás, ezeket inkább elkerülöm (fényképező, okostelefon, aksik, pénz). Holnap vízhatlanná kell tenni őket. Kezd érthetővé válni, hogy miért árulnak nyakba akasztható mobiltartót csúnya átlátszó műanyagból ...



Végül úgy döntök, hogy elmegyek a Shwedagon Pagodába, a város és az ország legszebbikébe.











Maga a központi pagoda és az őt körülvevő számos kisebb-nagyobb épület tényleg lenyűgöző együttest alkot.



A környékén még van egy, az ország egyesítésének emléket állító másik pagoda (fent) illetve a Kandawgyi tó (lent).



A hosszú napnak egy kellemes vacsora a vége.