Thakhek - egy hosszabb motorozás

A mai nap egy hosszabb motorozással kezdődött.

A legtávolabbi cél Nakai település és a környékén levő víztározók, erőművek voltak. Bár ez épp a száraz időszak (itt két szezon van: a monszun esővel és a száraz) és ezért sok víz nem volt. 

Az út eleje az előző napihoz hasonló volt. A forgalom mérsékelt. Érdekesek ezek a hegyek vagy inkább sziklák. Nem tudom, hogy Halong öböl (Vietnám) sziklái és ezek azonos geológiai képződmények-e, de nagyon hasonlóak.

Nakai egy magaslaton van. A víztározó most üresnek tűnt. Az út viszont szép volt, de nem lehet minden helyen megállni fotózni.

A magaslat tövében vízerőmű és alatta az egyik irányba folyó, a másikba épített csatorna vezet tovább.

  

 

 

Valószínűleg emiatt vannak most is rizsföldek, amik szépen zöldellnek és az út másik oldalán pedig kiszáradtan várják a következő szezont. Arra nem jöttem rá, hogy mitől függ, hogy kap-e vizet egy terület. Talán van pihentetés is?

 

A  városba érve még készült ez a két kép: az egyik egy mutatósnak szánt főbb útról, a másik egy mutatós körforgalomról. Ha már mutatós dolgokról van szó: van a városban még pár díszített útszakasz. És vannak szép, új épületek, kisebb paloták, amik nem tűnnek középületnek. És persze viskók is. Mindenesetre látszik, hogy van fejlődés. És ez nem csak ebben a városban, hanem az út menti települések esetében is előfordul.

 

 

Sikhottabong sztúpa

Visszaérve a városba még ez a sztúpa volt a listámon. A Mekong partján van. Több helyen írtak róla és valami nagyobb rendezvénynek is helyt ad. Mindenesetre hatalmas parkoló van mellette. 

A sztúpán kívül van templom is a területen. Szépen rendben tartott épületek. A templomban egy szerzetes épp egy helyi párnak kántált és osztott áldást. Aztán egyszer csak valamit angolul próbált mondani és kézjelekkel fotózásra biztatott (ami elég szokatlan volt, de éltem a lehetőséggel).

Beszélgetni is akart, de nyelvtudás híján ez nem volt túl tartalmas. A neve kiderült (de nem emlékszem rá) és érdeklődött, hogy honnan jöttem, de szerintem az országot nem ismerte. Ennyiben is maradtunk.

Az egész napos motoron ülés után még egy futást iktattam be. Vacsora a folyó parton.

Thakhek - környék

 

Lassan indult a reggel. Mivel a szálláson nincs reggeli, maradt a parti beülős árus. Csirke akatrészek, rizs, valami levélbe csomagolva, saláta. 

A mai nap egy kis motoros kirándulással telt el. 

Tha Falang 

Ez egy folyó részeként kialakított kis csónakázó tó, körülötte helyi stílusú pavilonok. A helyet környék sziklái övezik. Kellemes a nagy melegben a parton enni-inni. 

Nem is nagyon történik itt más. A pavilonok mentén pincérek serénykednek. 

Az ide vezető úton teljesen kiszáradt és épp zöldellő rizsföldek, állattartás, más mezőgazdaság és az egyre szaporodó hegyek láthatók.

 

Xieng Liap Barlang

A barlanghoz a parkolóból egy függőhíd vezet. Van ott kalandpálya a fákra építve, kötélpálya, más attrakciók - láthatóan használaton kívül. Talán nem ez  a szezon. 

A barlang maga inkább csak egy barlang nyílás, itt is valamikor szebb napokat látott cseppkövek láthatók és egy kis víz (barlangi tavacska). 

Nagy forgalom nincs. 

 

  

 

Buddha barlang

Egy cseppkőbarlang az egyik magaslat oldalában, benne megkopott cseppkövek és egy berendezett templom. Két hölgy és egy úr. Fotózni bent nem lehet.

 

 

És valami, ami nagyon nincs meg a neten

Ott volt az út mentén. Visszafelé jövet csak megálltam készíteni egy fotót. Aztán próbáltam a neten a nyomára akadni (szöveggel, térképpel, fotókereséssel). Nem sikerült.

 

Maga az építmény sehogy sem illik a szokásos képbe: az alap sztúpának tűnik, a tetején a vörös csillag viszont eléggé fura. 

Valószínűleg olyasmi, ami kellett nagyon valakiknek, de a többségnek nem. :-O

Kora este megszületett a döntésem, hogy pénteken elindulok vissza Pattayára. Ehhez le is foglaltam a repülőt, szállásokat.

Jó lesz az utazós napok után visszaállni a szokásos pattayai életre.

Thakhek - a város

 

Ez a város sem a világ közepe. Azonban át lehet menni itt Thaiföldre, ami azért előnyös. 

Maga a város nem is ígér sokat. A környék sokkal többet, de a természeti szépségeket elég nehéz megközelíteni. Van egy kb 400 km-s, 3+ nap alatt végigjárható kör, de erre én különösebben nem készültem. 

Azt megnéztem korábban, hogy fázni itt sem fogok (napi max 39 fokot is eléri), de ez nem is kellemes. Viszont elég száraz meleg, így élhetőbb, mint párásabb helyeken. No meg hidegben.

Az első hirtelen szállásmegoldás helyett egy szálloda lett a bázisom. A szobát is elég korán el lehetett foglalni.

Az első nap a buszozás utáni rendezkedéssel telt el egy kicsit. No meg volt pár digitális feladat is és a szállodában a net elég tűrhetőnek bizonyult.

Szökőkút park és a városi szentély

Bizonyára egyben a város központi része is. A Mekong partján van. A környéken kis vendéglátó egységek ilyen-olyan üzletek. Amolyan ázsiai kisváros.

 

A kis tér sarka és a parti "sétány"

Már napok óta próbáltam sarló-kalapácsos zászlót fotózni, van belőlük jó pár - leginkább közintézményeken, de néhány lelkesebb vállalkozás is kiteszi. Itt megoldódott ez a probléma is. A fém keménysége miatt ez a zászló nem (lesz) játéka mindenféle szélnek.

Kora délután, 35+ fokban viszonylag csöndes minden. Sem forgalom, sem emberek. Pár elvetemült turista kószál, no meg azok, akiknek dolgoznia kell.

 

 A szentély maga

A szentély este

 És ami mögötte van 

(1946. március 21-i gyermek és asszony mészárlás. Az angol felirat szerint a francia gyarmatosító haderő cselekménye.)

 

Egy óratorony féleség 

A terecske mellett egy helyi kávézó, Sinouk Coffee, egész jó flat white-tal, furán nem kommunikáló személyzettel (pedig itt azért vannak bőven turisták az egyéni fajtából).  Ez egy laoszi kávézólánc, mint a fenti linken megtudható.

A helyi templom épületei is zárva vannak (vajon csak délidőben?)

 

 

Az út a városközponttól kifelé

A folyón komp megy át Thaiföldre - de csak a két ország állampolgárai számára használható. Nekem marad majd a Friendship Bridge IV (ilyenen keltünk át annak idején Chiang Raiból indulva is, csak az a III. sz. volt).

Maga a folyópart eléggé üres. Néhány hajó és ladik. A parton egy rövid szakaszon vannak vendéglátó helyek, majd az út elkanyarodik. 

A hely a járás központja is, ez a hivataluk:

 

Miután a város belső részét így sikerült letudni, egy késő délutáni futáson kezdtem el gondolkodni. Mivel a gondolkodás a tett halála, a poszt jó részének megírása után el is mentem futni. Érdekes, hogy a száraz meleg mennyivel jobb eredményt hozott (a pattayai párás hasonló időjáráshoz képest): kb 5 percen belüli km-k 7 km távon.

Úton Thakhek felé

 

Ez a város a fővárostól dél-keletre van Laoszban, közel a Thai határhoz. Majd valahol itt akarok visszamenni Thaiföldre.

A buszpályaudvar a városon kívül van. Oda taxival lehet eljutni.

Még előző este fotóztam ezt az eszközt és azon gondolkodtam, hogy mennyi realitása van ebben az országban az elektromos autózásnak.

Aztán megjelent egy BYD elektromos taxi. Szóval van.

 

A busz VIP1 kategóriába sorolt járat volt. Az indulási idő az internet és a helyi felirat szerint is 13:00. A valóságban 12:30. Aztán még jött öt jól megtermett angol fiatal és a már mozgó busz megállt őket is felvenni. Ők is eléggé meglepődtek a busz belső elrendezésén. Talán a leírásnál többet mond néhány fénykép.

  

A buszpályaudvar

 

 

Ezt még csak poénból készítettem

(mármint a Sleeping Bus értelmezéséhez)

 

 

A felszállás első pillanatai (cipő csak zacskóban).

 

 

Aztán kiderült, hogy mit jelent egy hely (azaz két fő egy helyen)

 

 

Így néztünk ki kívülről (itt még csak tervezett rövid megálló volt) 

 

A fekhelyek egy része tele volt áruval (az egyik például evőpálcikákkal)

Az út nem nagy távolság (330 km), de menetrend szerint is kb. 6 óra (a google sem adja alább, sőt).

Kopp.

Igen nagy koppanás volt, nem az az útviszonyok szerinti szokásos. Ez volt az a hang, amit nem biztató hallani. A busz lassan félre állt. Defekt?

A valóság persze ezt a feltételezést is felülírta:: Az út hossza is nagyobb lett (kb. 8 óra) és ehhez még hozzáadódott egy felfüggesztéshez tartozó légrugó elem cseréje (3 óra) - ez volt a szokatlan "kopp" - mivel kiszakadt a gumifala. Szóval a fekhely jól jött, ha elsőre kicsit fura is volt.

 

 

 Ez pedig a terven felüli megálló

 

 

Egy út menti telek

A buszon vegyesen voltak helyiek és turisták (német, francia, kínai, angol). 

A lerobbant busz körül a környékbeliek segítőkészen adtak elosztót a telefonok töltéséhez. Egész tűrhető térerő is volt a környéken és néhány bolt is. Végül az egyik háznál a "műanyag" ízesített tésztaleveshez a háziak adtak vizet, rizst és valami finom halas cuccot is.
Aztán menetkész lett a busz is.  

 

 

 

A vendéglátó ház terasza útitársakkal

A thakheki buszpályaudvar melletti vendégszoba minden várakozásomat alulmúlta. Amennyire fel tudom idézni, ettől csak egy szörnyűbb szállás volt az életemben. Persze amire kellett, arra épp jó volt. 

Mást nehéz lenne erről a napról elmondani. 

 

Vientián

 

A reggel két intenzív, de rövid esővel indult. Közben elkészült az előző poszt és próbáltam a napot megtervezni.

A városban maradt pár hely, amire érdemes volt sort keríteni. Szemerkélő esőben indultam el, de lassan javult az idő és délutánra a nap is kisütött.

Wat Si Saket templom

Ez a templom XIX. századi és van egy névrokona Bangkokban (nem véletlenül). 

Ho Phrakeo Museum

A jelenleg múzeumként használt valamikori templomi épületben volt az az smaragd Buddha alak, ami most Bangkokban a királyi palotában látható. A valamikor Lana királyságból került ide, majd innen tovább. Kicsi a világ. 

Pha That Luang sztúpa és templom

 

 

 

A sztúpa, Vientián jelképe is egyben

 

  

 

 

A mellette levő templomkertből két fotó 

 És pár dolog, ami még elém került:

 

 A miniszterelnöki hivatal

 

A parlament (nemzetgyűlés) épülete

Kilátás a Győzelmi emlékmű teraszáról

(ahova fel lehet lépcsőzni némi pénzért)

Laosz Kulturális Központ - éjszaka

 

Bangkok - Vientián

 

A kényelem kedvéért Bangkokban aludtam egy éjszakát, majd kora délután repültem Vientiánba.

Laosz rendes kommunista ország (persze amolyan ázsiai stílusban), ahová vízum kell magyar állampolgároknak. Lehet eVisa igénylést online intézni, kb 50 USD, pár nap alatt megjön emailben és több belépési ponton is használható. Más belépési pontokon van vízum kiadás érkezéskor is.  

Az út Bangkokba a szokásos: reptéri busz, Pink Floyd, vonat a városba.

Bangkok változik persze, de azért az ismerős környék ismerős marad. Bár Baiyoke torony a legmagasabb épület címről egy 2016-os és egy 2018-as épület miatt a harmadik helyre csúszott le a városban, de azért még elég magas. A forgalom pedig a szokásos.

A reggeli után még maradt némi idő, aztán a diszkont reptérről repültem Vientiánba. A taxis érezhetően rossz néven vette, hogy a taxióra esetleges pörgetése miatt előre szóltam.  Mivel nem beszélt angolul, azt is gondolhatnám, hogy a Google Translate fordítása volt pontatlan (vagy még inkább udvariatlan), de hát november végén az egyik kollégája kezdte elrontani a hangulato(ma)t. A taxióra viszont most pontosan ketyegett. A lelki sebeket pedig mindketten túléljük.

Az egyik portás a szállodában elég nehezen kommunikált (leginkább szabadult volna tőlem), végül a kollégája hívatta a taxit az ajtónállóval. Az meg mondott valamit a taxisnak a reptérről. A kettőből a másikról :-O Szerencsére pár száz méter után feltűnt, hogy talán nem a megfelelő irányba megyünk. Kis nyelvi kűzdelemmel sikerült kiigazítani a helyzetet. Nem lehetsz elég óvatos.

A repülés is ment szépen. Sorban állás alig volt. Legalábbis a helyi szokásokhoz képest szinte semmi. 

Maga a repülés kicsit rázós emelkedéssel kezdődött, de aztán szép leszállással ért véget.

Vientián reptere nem túl nagy, itt is ment minden szépen. Pénzváltás is meglepő pozitív fordulatot vett: a xe.com szerinti középárfolyamot (THB-LAK, azaz Thai bath - Lao kip) szépen túlkínálták a pénzváltók (ilyet sem látni sokszor, 580 helyett 650 helyi pénzt adtak 1 bathért, ami 10+%-os plusz). Az interneten ugyan van ennek némi nyoma, de okát hirtelen nem találtam. Bizonyára a szükség. Laoszt is fojtogatja a kínai állam hitelekben gazdag segítő keze.

 

A város első ránézésre tényleg nem túl érdekes. A központhoz közel van a szállás. Az - épp felújítás alatt levő - elnöki palota pár száz méter. A közelben van egy szökőkút, ami napközben nem, csak este szökik, akkor viszont szépen színesen. 

 

 

Az elnöki palotától osztott út vezet a Patuxai győzelmi emlékműhöz (ami a francia gyarmatosítás elleni harc emlékműve). Útközben különböző középületek. jellemzően a helyi nyelv mellett francia feliratokkal. A gyarmati múlt hozadéka. Kissé ambivalens.

 

Ezen a környéken vannak turisták is, ha nem is túl sokan. 

A várost délről és egy kanyar után nyugatról a Mekong folyó határolja, ami ezen a szakaszon egyúttal a Thai-Laoszi határ is. Szóval a vízhez semmi nincs közel (bár ennek lehet, hogy a változó vízállás (is?) az oka.

 

A part mentén vannak kiülős étkezőhelyek, vidámpark és piac is. 

 

Hogy mit tartogat még a város, arról majd a következő poszt fog beszámolni.

A szálloda nem szándékolt meglepetése annak a helyi fizetős csatornának a jelenléte a szobai TV-n, amelyik Laoszban a F1-t adja. Így az első futam élőben megvolt :-)

 

 

That Dam Stupa - ez is a közelben van egy kis körforgalommal körülvéve.