Manila 2

A reggeli egész választékos a szállodában. Sikerül jól kialudni magamat (és valószínűleg a rossz közérzetem okát is, akármi is volt az) és készültem egy turistásabb napra.

Útban Intramuros felé egy híd "kapuja"

Manilai postapalota - 2023. májusában égett ki :-(

Manila történelmi látnivalói közül számos egy területre összpontosul: ezt Intramurosnak ("falon belüli") hívják. Mivel a falon belül korlátozva van a forgalom, itt egész nyugodtak az utcák, nincs tömeg, zaj.

Itt van két katolikus templom, egy erőd, pár múzeum és más középületek is. 

Fort Santiago

A valamikori erőd maradványai. A falai között van a kivégzett nemzeti hős, José Rizal kis múzeuma is. Van várbörtön, pár romos épület, várárok. 

A jellemző kapu a belső erődhöz

Az erőd egyik parkosított része

Amerikai barakk

Rizal múzeum

Manila Katedrálisa

Ez az épület kívül, belül rendezett (szemben sok más épülettel és környékével). Nyolcszor építették újra (az eredeti bambusz épület XVI. századi felhúzása óta (tűzvészek, földrengések és háborúk okán). 

Van errefelé más is:

Ha már itt volt: jelenleg a Kincstár épülete

Szt. Ágoston (St.Augustin) templom és a kapcsolódó múzeum (volt kolostor)

A templom melletti múzeum az igazán érdekes. A volt kolostor masszív épülete magában is érdekes, de az egyes termekben berendezett tematikus kiállítások között is lehet találni olyat, ami érdekelhet. 

Balra a templom, jobbra a kolostor

Templom belső

Kolostor, folyósó

Urnatemető (használatban is van)

Belső udvar az emeletről nézve (eső után)

A tárgyaló (tényleg ez volt a funkciója)

Mellesleg amíg itt voltam egy kisebb zápor is átvonult felettünk. Aztán ismét kisütött a nap.

Manila ház (Casa Manila)

Egy tradicionálisan berendezett uszkve nagypolgári ház szalonnal, dolgozó szobával, étkezővel, stb. Kellemes végigsétálni és megnézni. A tipikus megfelelő méretű múzeum.

Kívülről

belső udvar 1

belső udvar 2

a szalon

Bahay Tsinoy múzeum

A Fülöp-szigetekre vetődött kínaiaknak állít emléket. Bemutatja a történetüket, a kereskedelem gyökereit, stb. Ez is egy jól méretezett múzeum.

A hall

A napot még a parti sétány felé kanyarodva zártam. Az a szakasz, amit láttam, belépős tengerpart (utoljára valahol Róma külterületén láttam ilyesmit: az is eléggé hülyén nézett ki. Hogy lehet egy tengerpart belépős? Egy tó esetében ez érhető, de a tenger :-O )

A város és a part között egy sok sávos út húzódik meg

Ez pedig a parti sétány  (kerítéssel) :-O

Innen egy kis kitérő után már a szállásra mentem vissza. Közben még egy park mutatkozott:

Rizal park

A kitérő a Robinson Place nevet hordja és amolyan referenciaként emlegetik. Gyakorlatilag egy hatalmas (szó szerint) modern bevásárlóközpont. Két dologra biztos jó: megfázni, ahogy lecsap rád a benti légkondi illetve kicsit megpihenni a városi zaj után.

A nap krónikájához tartozik, hogy van még folytatása a terminálos mizériának: visszaérve a szállodába a kártya (kulcskártya) nem akarja nyitni a szobámat. Pár próba után felsejlett, hogy a bizalom netovábbja gyanánt az előző napi recepciós hölgy csak egy napra érvényesítette a kártyát a három helyett (csakhogy biztos fizessek). 

Irány a recepció. Két recepciós (az egyik kütyüzik, a másik a billentyűzetet veri - nagy a verseny, hogy melyiküknek nem kell velem foglalkoznia). Én meg várom, hogy valamelyik foglalkozzon velem. Hülye (vendég?) tekintettel. Nem akaródzik nekik ... 

A londínernek látszó arc mögöttük. Láthatóan jól szórakozik (eddig is élvezni látszott a menedzserrel folytatott beszélgetésemet). A végén el kell magyaráznom a recepciósoknak, hogy jó lenne, ha egyikük velem foglalkozna. Aztán elmondom a gondom. A kártyával bűvölnek valamit és visszaadják, amire megkérdezem, hogy én honnan tudhatom, hogy most rendben van (ez hülye kérdés volt, kíváncsi voltam, hogy mit mond rá)? A válasz: a londíner segít és feljön velem :-O Rossz válasz. Erre nincs szükségem.

Azt azért megjegyzem nekik, hogy a tegnapi ünnepségen ezzel a teljesítménnyel sok babér nem teremhetett :-( 

Este újabb telefonhívás: a reggeli reggel lesz. Most már érdekel, hogy holnap is lesz-e hívás? 

Nem egészen értem, hogy miért kell egyszerű dolgokból ilyen bonyolultakat csinálni?

Manila 1

Nyugis napnak szánom.  A hajnali repülés simán ment. A városba jutás nem annyira. Egy busz elvitt a gyorsvasút megállójához (LRT, Light Rail Transit, Könnyű Vasúti Szállítás - amolyan metro a város felett 2-3 szinttel, több vonala van Manilában). 

Hajnali gép

A buszról leszállva az állomás felé valami bevásárló központocskán vezetett át az út. Ember szinte sehol, pedig az utca tele volt. Aztán a Ticket szó felé indulva lett bőven ember, sor, csomag átvilágítás, újabb sor. Van itt erre a szolgáltatásra prepaid kártya (beep néven). Egy üres (vmi spec jegyet áruló) ablaknál kérdem, hogy van-e ilyen kártya (amit minden állomáson árulnak a szolgáltatás honlapja szerint), de a hölgy - utánakérdezve - közli, hogy ezen az állomáson nincs; az én célállomásomra rákérdezve pedig a hosszú sorra mutat. Ott meglepő módon a hölgy szó nélkül ad egy beep kártyát és útbaigazít a másik vonal felé (a papírból az is kiderül, hogy 70 egység elhasználható a 100-ból, amit fizettem (100 peso=650 forint). Átmegyek közben egy újabb bevásárlóközponton (ott is őr nézegeti a csomagomat, aztán beenged. Újabb csomag átvilágítás. A két platform közül kérdéssel derül ki a megfelelő, információ nincs (vagy én nem látom). 

A vonat jön is, gyors is. Nyolc megálló. Nincs tömeg. Aztán kis séta a hotelhez. Szoba 14:00-től, most van 9:30. Fizetés készpénzzel (mivel a terminált javítják :-O ): ez kicsit meglep mivel ez elég jól kinéző szálloda. Felajánlottam, hogy kivárom, mondván 1 nap elég kell legyen erre :-) 

Utcakép a környéken 1

Az utcán egyre inkább az az érzésem, hogy Új-Delhibe csöppentem, csak nincsenek tehenek mindenfelé az utcákon. Lassan ráhangolódok az új módira. A következő pár órában megnéztem a környéket, ittam egy kávét majd még blogoltam a szálloda halljában. 

Utcakép a környéken 2

Binondo Templom

Véletlenül rátaláltam egy nevezetesebb templomra is.

Még a szállodába visszafelé - a technológia javulásába vetett bizalomhiány miatt - próbáltam kivenni pénzt automatából (nem ment, úgy tűnt, hogy csak a helyi kártyát szereti) és váltani is (e tekintetben az árfolyam okozott kis csalódást). Végül egy privát pénzváltóhoz indultam. A hölgy épp nyitotta az ajtót egy folyosón. Nem volt egy bizalomgerjesztő hely. Viszont mondott egy jó árfolyamot USA dollárra. Megkérdeztem a maradék tajvani dollárról is. Az címletfüggő volt, de nem volt belőle sok, beváltottam azt is. Bár ez így elég lenne a szállodára, jobb azért a készpénz nálam és a szállást kártyával fizetni. Ki tudja, a szigeteken mire lesz jó a bankkártya (vagyis mire nem).

Végül jól esett a szobában lefürdeni és lepihenni. Túl jól. Valami nem stimmelt a közérzetemmel. Vagy megfázás, vagy influenza, vagy covid. Meglátom majd.

Közben lehívtak a portára, hogy a terminál rendben van és tudok kártyával fizetni. Öten állták körbe (a menedzser, a recepciós, akivel eredetileg beszéltem, egy srác (londíner?), egy másik hölgy (ő kezelte a terminált) és még egy recepciós figyelt. Két time out után ismét elváltunk, azzal, hogy majd reggelre. 

Aztán ismét telefon a szobában, hogy most már tényleg működik. Ismét megjelent a stáb és - láss csodát - sikerült a tranzakció. 

Rendeltem a szobába egy levest, mivel már nem volt kedvem kimenni kaját hajkurászni. Jól esett. Kb magyar húsleves szokatlanul fűszerezve. 

Közben a hallban egyre több ember, kimondottan ünnepi szerelésben (helyi viselet, valami szalaggal a többség nyakában. Különböző korú arcok, de a ruházatukból láthatóan más-más státuszban. Az egyik fiatalabb arcot kérdezem, hogy mi ez a felhajtás: A helyi vendéglátók szövetségének éves díjátadója. A parti a második emeleten lesz majd. A srác mondja, hogy ő is díjazott lesz. Megköszönöm az információt (még hasznos lehet).

Vissza a szobába. Megjön a kaja is. Aztán újabb telefon: a reggeli kiszolgálási időtartama. Hm .. ettől hülyébben biztos nehéz lenne megoldani ennek az információnak a közlését. Ez egy 18 szintes szálloda legalább 10 szobával szintenként (mondjuk a 3-tól az 160+ szoba). 

Laoag

 

Laoag Luzon sziget északnyugati részén van. 10 után ébredtem fel. Az első kellemetlen meglepetés az volt, hogy a bal lábszáram, a bokám felett viszket. Sok helyen. Kicsit a jobb is. Az is több helyen. A sok kis piros folt nem tűnt szúnyogcsípésnek. Egy idő után az ágyi poloska réme derengett fel. Ahhoz viszont kell jó pár óra, hogy kellemetlen legyen. Nehéz volt eldönteni, hogy az előző szállás vagy a masszázs szoba a gyanúsabb-e.

A különbség viszont elég jelentős. Ugyanis az utóbbi eset egyszerűbb, ott nem volt bent szinte semmi holmim a szobában, azaz nem kell(ene) sokféle ellenintézkedést tenni. Végül ez tűnt sok szempontból a valószínűbbnek. Remélem nem tévedek. 

Kis készülődést követően reggeli után kellett nézni. Lementem a városba. A főbb látványosságok közül pár a környéken van, a többi néhány kilométer. Majdnem dél van, Egy csomó helyet bezárnak. No meg november 1. is van, ez pedig igencsak katolikus ország (nem annyira mint néhány más, ahol ez nemzeti ünnep - itt nem az). 

A szálloda a város központjában van, közel mindenhez, ami számít egy ilyen helyen: városháza, néhány nagyobb üzlet, piac és környéke, bankok, biztosítók és ennek megfelelően sok ember és forgalom. Az első kellemetlen élmény, hogy kolduló gyerekek is előkerülnek. Ez persze nem a gyerekek hibája, nem is velük van a gond, hanem a körülményeikkel. Ettől még kellemetlen, mert a helyzet lehetetlen több szempontból is: (1) nem tudod, hogy a pénz hova kerül a végén; (2) ha egynek adsz, rengeteg kerül elő azonnal; (3) ha élelmet vennél neki, az nagyon nem szerencsés megoldás az adott körülmények között. Szóval elhajtod :-(

Közlekedési táblából kevés, dudaszó helyettesíti. A kis triciklikből viszont sok, nagyon sok. Ez itt a városi tömegközlekedési eszköz, ha nincs motorod, esetleg autód (láttam újnak tűnő Ford Mustangot és egy hasonló állapotú, sportos Lexust is). 

Ami nincs, az jellemzően egy hely, ahova be lehetne ülni egy kávéra meg valamire. Közben lassan dél lett. Ami biztosnak tűnt, egy Meki: valami rizs-csirke-ananász juice kombó lett így a reggeli. 

Süllyedő Torony (Sinking Tower) 

Ilyen, ha bizonytalan, homok alapokra tornyot építenek: kicsit süllyed: innen a neve.

St Williams templom

A realitás és a "prospektus" képek kicsit eltérnek. 

Épp szertartás van

Tobacco emlékmű

A királyi dohány monopólium megszüntetésének emlékére (1781-1881).

A városháza

Ez éppen a régi épülete lehet, mert amennyire meg tudom ítélni, itt épp nincs nagy élet és az állapotából kiindulva nem is lehet.

A megyeháza 

Itt működnek is a dolgok láthatóan.

Marcos Igazságügyi Palota

Ez is működő intézménynek tűnik.

Vonósok, gitárosok a parkban - vagy vmi ilyesmi

Laoaog Ilocos Norte Múzeum

Épp felújítás (?) miatt zárva. Ráfér.

A levegő 33 fokos, de száraz. Egy idő után jobb ötletnek tűnik visszahúzódni a szállodai szobába és újraértékelni a helyzetet. Manila 500 km innen. A buszok (igazi buszok) sebességét az internet kb 40 km/h-ra becsülgeti. 12 óra innen + a helyi közlekedési dolgok + néznivalók + szervezés (erre lenne kb 4 napom).

Látnivalók kb a fenti színvonalon. 

A másik, városközi közlekedési eszköz a Jeepnee. A Jeep szóból ered a neve (meghosszabbítással), mint a valós mérete is. Belül, hosszában üléssor mindkét oldalon. Ez rövidebb távra működik, szóval rajtam sokat nem segít. Mivel szállásokat sem foglaltam (a mait kivéve), nagy a szabadságom. Manilába visszarepülni innen egy reális opció, jegyek is vannak elég tűrhető áron. Manilára az elutazás előtt lesz még 1 napom, így lehetne még plusz pár. 

Egy helyi példány Jeepnee - mindegyik próbál egyedi (is) lenni

Vigan, innen 80+ km, ahova még át lehetne autózni egy napra valahogy (2 óra egy irányba), de hasonló lenne mint, itt - valószínűleg.

Végül egy (rossz?) döntés és gyors akció: repülőjegy Manilába, még egy éjszaka itt, de a reptérhez közelebb, mivel a gép reggel 6-kor indul és ebben a szállodában nincs hely sem, 3 éjszaka - nagy diszkonttal - Manila belvárosában. 

Most már csak a maradék délután és a holnapi nap kérdéses. A szállást délig kell majd elhagyni. Koraeste még teszek egy kört a városban: vacsora és innivaló beszerzés. 5 körül már alig van nyitva valami. Végül egy helyinek tűnő Chowking nevű gyorsétteremben rendelek valami tészta ételt, veszek egy mangót, vizet.

A kevés alvás miatt gyorsan jön az álmosság. Kialszom magam. Reggelit 8-ra kértem, felhozzák a szobába: egy virsli, rántotta és rizs. Mellé Nescafé '3az1-ben' évek óta nem kóstolt csodája (bár előző nap teát kértem). Hozzá termoszban forró víz. Nem nagy a különbség egy tejes agyon cukrozott tea és e között. 

Van reggelre pár dolgom, hó eleje van. 12-ig túl is jutok rajtuk. Irány a város. A szolgáltatásokkal most sem jobb a helyzet, hogy több üzlet van nyitva. 

Egy szupermarket kis ételudvarral és már karácsonyi hangulattal

A tervem, hogy a két városon kívüli látnivalóhoz elmegyek. Keletre van egy katolikus plébánia, nyugatra pedig tengerparti homokdűnék.

Végül egy triciklissel megegyezek a templom irányába szóló és a visszaútról.

Santa Monica Plébánia templom

Kis ligetben van több épület. Így hangulatosabb, mint Laoag temploma. Ez egy másik kis település, itt  a triciklik helyi engedélyszámmal vannak ellátva. Útközben sokkal szebb, ápoltabb épületek, mint a városban. Ember nincs sok a környéken, pár fiatal itt húzódik meg - gondolom iskola után.

A templom mellette a stabilnak épített torony

Belső udvar egy részletre

Egy szokatlan installáció egy sarokban a templom belső részében

A belső tér

Valószínűleg a régi kolostor épülete

Tengerparti homokdűnék

A következő etapra is megegyezek az arccal. Ez egy harmadik település, mint ahogy útközben látom. Több helyre is ki lehet menni a dűnék közé, én rábíztam valamennyire, hogy pontosan hova vigyen. Megálltunk egy kis telepnél, tele járművekkel: különböző homokfutó eszközök: quad, jeep, ilyesmik. 

Egy nagyobb csoport platós járműveken nagy táblát eléjük téve fotózkodik boldogan. Majd elindulnak a dűnék felé - sofőrrel. Az utasok a platón állnak. Hm ... fura élvezet. Vezetni lenne az igazi. 

Maguk a dűnék részben ritka növényzettel fedettek, részben homok van csak. A járművek nyomai itt-ott kijárták a maguk útját. 

Távolabb egy hasonló depo sejlik fel. Üzlet az üzlet.

Kicsit feljebb sétálok, készítek pár fotót. Közben a háttérben sötétedik az ég alja: esőfelhőknek tűnnek.

Visszamegyünk a városba, a hotelhez. Ott még megalkuszok a másik hotel felé vezető útról. Nem szeretnék elázni. Berakom a hátizsákokat és gyorsan át is érünk. 

Szerencsére, mivel negyed óra múlva már esik is egy csendes eső. A közelben van egy egyetem, így van 7-eleven (a térkép szerint étteremféle is). Egy vacsora még elkelne, aztán korai fekvés jön, mert korai a kelés. A szállás triciklivel elvisz a reptérre, 4:15 az indulás.

Egy "magyaros" épület - pékség

Fülöp-szigetek felé

 

A repülőgép este kilenc előtt szállt le. Előtte még Kaohsiung kicsi repterén az egyetlen helyen, ami nyitva volt, rendeltem egy adag kaját. Meglepetésemre ízletes, nagy adag érkezett. Volt még idő elolvasni emaileket, stb.  Szépen nyugodtan indultunk el.

A Fülöp-szigetekre a beléptetés gyors volt, a csomag lassabb. Pénzváltás. 

Az egész utazás legzavarosabb szakasza jön. Luzon, a fő sziget, itt van a főváros kb 1/4 magasságban. Délre van egy vulkán, oda még majd elmegyünk.

Északra vannak történelmi települések és két turistás érdekesség. A közlekedés eléggé egysíkú: közúti. Van egy-két repülőjárat nagyobb távolságra és ennyi. 

Az egyik elképzelés Manila lehetett volna, hanyagolva minden mást. A másik éjszakai buszokkal a két turista célpont csoportban (3 nap alatt) vagy privát szervezésben rengeteg pénzért. A harmadik pedig észak és  onnan valahogy vissza. 

Már a covid ölte 2020-as tervemnek is ez volt a gyenge része. Most is az. Ennek lett a következménye, hogy végül vettem egy olcsó repülőjegyet északra és a terv pár nap alatt - ezt-azt megnézve - lecsorogni Manilába. Azt követően innen pedig már minden szervezett-tervezett.

4:10 a felszállás. Addig kell valamit kezdeni magammal. A terv az volt, hogy blogolok, olvasok, stb. A manilai reptér elég nagy, de eléggé sok terminálból áll össze. Szerencsére az érkezési és indulási terminál ugyanaz. 

Van itt valami rövid idejű hotelféle. Meg is találom. A cél ott beülni valami nyugodt helyre. Kedvesnek nehezen mondható hölgy közli, hogy nincs hely. Illetve van, de masszázzsal csomagban. Érződik, hogy ez egy erőltetett marketing akció, de végülis egy masszázs nem is olyan rossz ötlet (spoiler: de, mégis az - más okból). Az árak sem tragikusak. Megegyezünk.

A  masszázs egy dönthető fotelekkel telerakott sötét szobában volt. Én voltam az egyetlen (később kiderült, hogy csak az esti első) kuncsaft. Az arc thai jellegű fej-váll-láb masszázst nyomott, egy órát, ahogy ígérték. Jól is esett. A masszázs után maradhattam volna ott, de én inkább kiültem az asztalokhoz, gondolván, hogy ott lehet blogot írni és valamit enni-inni (benne volt az árban; a kínálat már más kérdés, elég szegényes volt). Szerencsére.

Meglepő módon gyorsan elment a kb 3 óra, Elindultam leadni a csomagomat és a kapuhoz. A biztonsági vizsgálat eléggé laza volt. A kapuk felé hatalmas embertömeg mindenhol. A terminált kicsit aláméretezték (vagy sok lett a fóka). 

A repülés ismét rendben ment, a csomagok is ütemesen előkerültek. Irány a városka és a szállás. Reggel 6-kor legalább a csomagoktól meg lehetne szabadulni. A bejutáshoz (kb 8 km) nem sok lehetőség volt. Taxi vagy ... tricikli. Busz sehol. 

Maradt a tricikli, ez a helyi bérelhető közlekedési eszköz. A szálláson kedvesen fogadtak és azonnal közölték, hogy a szoba ok, de fél ár a korai érkezés, Vannak pillanatok, amikor nem vitatkozol (pláne, hogy nem is volt min). 

Az éjszakázás után jól esett aludni pár órát.