Phnom Penh, kezdetek

Ezt a posztot egy Starbucksban kezdem írni. Nem voltam még ezen az úton Starbucksban, nem is tudtam, de nem is gondoltam, hogy Kamobodzsában jelen vannak.  De ha már szembe jött, nem kerültem ki. 

A tegnapi buszozás majd négy órásra sikerült, a 14 + sofőr létszámot párszor megfejeltük - nem feltétlenül a jó ízlés határán belül - tekintettel a csomagokra is.  Ez Ázsia.

A szálláshoz közel szálltam ki, kis gyaloglással meg is volt. Közel a Sisowath Quayhez (Rakparthoz), a Tonle Sap folyó partján (ami itt folyik össze a Mekong folyóval), egyébként ez maga a belváros is.

Az este a parton néztem körül, majd vacsora és egy kis felkészülés az itteni programokra.

A reggeli után mosás intézése, aztán irány a város. 

Első nevezetesség a város kultikus temploma, a Wat Phnom. Egy kis mesterséges dombon a XIV. század óta épülget.

A domb oldalában szép kis park. A hegyecskén sztúpa, buddhista és kínai templom, a tövében ajándékbolt. Kellemes hely. 

A környéken számos kormányzati épület. Az egyik igencsak körbe kerítve, védve. Ez az USA nagykövetsége - gondolhattam volna. 

Ide közel esik a Nemzeti Könyvtár, amit már előre szintén kinéztem. Semmi különös. De jó esély van vírusmentes asztali gépet találni egy ilyen helyen. És hát dolgozni kellene. 

A gép meg is van, nem épp üzemképesen (kihúzva), de megoldjuk. Működik. A tetején egy matrica büszkén hirdeti, hogy a PC a Polish Aid (az email címből következően a lengyel kormány szerve) adománya (dzięki). Ha már lengyelek: ma találkoztam velük (magyarokkal még nem) és nekik jutott a folyóparton felhúzott több tíz zászlóból egy, magyar nincs köztük :-(. 

A pár óra alatt nincs nagy forgalom a könyvtárban, de nekem nagyon jól jött a hely. 

Innen indultam a Központi Piac ikonikusnak mondott épületéhez, amikor a Starbucksba botlottam az Exchange Square nevű épület tövében. Az alsó szintek bevásárló központnak tűnnek. 

Maga a piac építészetileg érdekes, de nem túl különös. A kínálat is eléggé turista piaci. 

Nemzeti Múzeum 

Szép épület, Krisztus előtti időktől sorba veszi az ország történetét, két korábbi fénykorral, majd az Angkor idejével (XI-XIV. század), az azt követő időszakkal és a francia gyarmatoaítással, bár az Angkor utáni rész eléggé rövid. 

A korai idők az akkoriban a környéken általános hindu vallás nyomait hordozzák magukon, majd ez keveredett a Budhizmussal. Gyakorlatilag a két vallás egymás mellett létezett, Angkor királyai is mindkettőt elismerték (volt aki nem, ő miatta tűntek el a korai Buddha ábrázolások Angkorban. 

Királyi Palota és az Ezüst Pagoda

Ez a két épületegyüttes nagyon impozáns. Nem olyan nagy, mint Bangkokban, de a Pagoda központi épületében itt is egy smaragd Buddha szobor van.

Sok más pavilon van a területen. A központ trónteremnek tűnő épület belső tere jórészt aranyozott, nagyon impozáns. Természetesen belső fotókat itt nem lehet készíteni. 

Ezüst Pagoda

Ezzel a látogatással véget is ért a mai tervezett program. A kései ebéd,  sör, tervezés után a parton visszasétálok a szállásomra. Közben megszülettek a legfontosabb döntések a kambodzsai napokról is, pár foglalást is elintéztem.

Kampong Cham

Délután négy körül érkeztünk meg. A holland arc felajánlotta a tuk-tuk transzfert a hotelba. Elfogadtam, bár gyalog sem volt több négyszáz méternél. 

Fürdés után elindultam megnézni a város egyik érdekességét, a bambusz hidat Koh Pen szigetre a Mekong folyón. 

Maga a sziget csak a nagy olvadások után, a folyó alacsony vízállásánál sziget. Az olvadások alatt a folyó sokkal magasabb - ez a védművekből is látszik. 

A híres bambusz híd is évente áldozatul esik az áradásnak, majd mindig újra megépítik. A sziget strandként üzemel. Nem tudom mennyire kockázatos itt fürödni. A híd pár száz méter a szállodától. A parton széles sétány, kondi park, játszótér, pár étterem. A közelben a főút hídja, mely keletre, Vietnám felé visz. 

A hídon és a szigeten számos fiatal szerzetes, az iskola utáni szabadidejüket töltik itt. Az egyik egész jó angolsággal beszélgetni kezd és egy darabig csatlakozik hozzám. Sok érdekesség mellett megjegyzi, hogy a turisták (=nyugatiak) mindig terveznek...  Ő a társaival iskola után csak úgy eldöntötte, hogy eljönnek Phnom Penhből ide. Van valami igazság abban, amit mond.

Este megnézem a partot északi irányba is, vacsorázom. A sétányon nagy az élet: tánccsoportok gyakorolnak, sokan sétálnak, kütyüznek. 

A parton néhány szálloda, éttermek turistáknak, egyébként a helyiek élik mindennapi életüket.  A szállodától nem túl távol esküvői sátor, elegáns násznép traktorokkal (=SUV). Nincs nyomulás a turistákra, inkább kedves mosolygás. Nyugalom.

Ma sem volt nehéz elaludni.

A reggel nehezen indul, végül foglalok szállást Phnom Penhbe, kijelentkezem, elmegyek reggelizni az épp a napokban megnyitó kambodzsai Arabitia kávézóba (=helyi Starbucks). Kicsit minden körülményesen megy még, két napja nyitottak. A kávé viszont rendben van. 

A parti sétány 

Sikerül délutánra buszt foglalni és addig egy tuk-tukot bérelni. Kicsit ki kell menni a városból két látnivalóhoz. 

Phnom Srey és Phnom Pros 

Régi és új templomok, az egyik egy hegy tetején, jó kilátással. Tulajdonképpen egy épületegyüttes.

Sok az új épület és a folyó építkezés. Fiatal szerzetesek épp befejezik ebédjüket és csendes pihenőre térnek. 

Wat Nokor 

Angkor stílusú régi templom, felette modern épület (ügyes megoldás) körötte sztúpák, amolyan sírkert lehet.

Kívülről

Belülről

És egy kis esküvői fotózás (volt profi fotós is ;-)

Francia őrtorony 

A francia őrtorony a folyó túloldalán van, de csak erről az oldalról láttam (nem láttam értelmét átmenni). 

Ezzel a városi program lassan véget is ért. A szállodában begyűjtöm a holmimat és elsétálok a buszomhoz.

Egy újabb buszos nap

Kampong Cham felé 9 után jön a transzfer a szállásomra, buszállomás, hat óra buszozás. A város az utam legkevésbé turistás helye. Ez is az oka, hogy bevettem a tervbe: látni valami nem felfújt dolgot az országból. 

A kis utazási iroda, ahol felvesz minket a nagy busz, amolyan köztes megálló. Odáig tuk-tukon utazunk egy holland arccal és thai párjával. Mint kiderül a beszélgetésből, ugyanabban a szállodába foglaltak szobát, ahova én is.

A buszon a szomszédom a Mekongon járó szállodahajón dolgozik, egész jól beszél angolul. 

Kivételesen az út felét végig alszom. A fedélzeti TV-n helyi filmek mennek nem túl hangosan. A busz mintha Kínában kiszolgálta volna élete javát és itt még a végnapjait éli....  Viszont így nem fagyaszt a légkondi. Az út második részében olvasok. 

A neten olvastam, hogy régebben volt hajó Kampong Chamból Phnom Penhbe és nem volt az út hosszabb, mint busszal. Sajnos manapság már nincs. Így majd újabb buszozás vár rám egy nap múlva. Addig viszont itt van Kampong Cham. 

Angkor

A tajvani kis család (6, 12 éves gyerekek) és egy idősebb kanadai házaspár nem sok jót ígért az egész napos építmény nézegetéshez. Végül az öreg egyszer majdnem feladta, de valahonnan erőt merített és ha lassan is, de végignéztük a tervezett útvonalat.

Az idegenvezető is jó arc volt, pont amennyi kell. Mondjuk az angolján lehetett volna még javítani. 

Nem voltunk egyedül. Egész hadsereg indul útnak reggelente. Mi kicsit később és fordított útvonalon mentünk, ami segített a tömeget csökkenteni.

Bayon Temple (Angkor Thom = Nagy Város területén), Ta Prohm, Angkor Wat volt a sorrend, közben pár másik épületet is érintve. A Ta Prohm leginkább a Tomb Rider - általam nem látott - film kapcsán vált ismertté és sokszor így is emlegették: ez az a hely, amit a dzsungel benőtt és a fák és a gyökereik az épületekkel fura szimbiózist alkottak - múlt időben: ugyanis elkezdték rendezni, ami rá is fér a helyre, de ezzel - sajnos - el is veszít valamit az eredeti hangulatából. 

Az ebéd egy banán pálmák alatt meghúzódó hangulatos kis helyen volt, kókuszdióban helyi raguleves és - természetesen - rizs. 

Ebéd után még összefutok a lettekkel. Van oroszul beszélő idegenvezetőjük, így boldogok. Az eredeti idegenvezetőjük a határon, azt követően, hogy nekik kellett az oroszul beszélő, azonnal ajánlkozott nekem másnapra. 30 USD + transzfer. Ebből nem lett üzlet. 

Este még egy kis medence, vacsora és egy "rossz döntés": másnap buszozás tovább: Kampong Cham felé. Az angol arc, akinél a buszjegyet vettem négy éve tolja itt, kb velem lehet egy idős. Szerinte drágán (24 USD transzferrel) fizettem be az egy napos túrára (Ezt sokat mondta, tulajdonképpen igaza is volt - de túlélem. Azt nem értettem, hogy az mi kis üzletünk előtt ez neki miért volt jó stratégia, de valószínűleg sosem tudom már meg.) Szerinte 10 USD-ből ki lehet hozni - ha valakinek szüksége van rá, név cím a szerkesztőségben ;-). Egyébként használható információkkal is szolgált. 

Nem volt gond az elalvással.

Egy városi utca

"Jó fejek" a kapuban

Kilátás a legfelsőbb szintről

Nem voltunk egyedül :-)

Egy fotós szpot

"Tomb Rider"

Angkor Wat

Áldás

Műsorra hangolva 

Irány Kambodzsa

Pénteken foglaltam két napra szállást Siem Reapben, az Angkor Wat melletti turista városban. Az e-Visa (vízum) szerdai on-line igénylésére csütörtökön már megvolt a - pozitív - válasz.

Szombaton a kisbusz is időben jött, lett utastársaim (a pár hölgy tagja moldovai útlevéllel utazott) is előkerültek abból a szállodából, ahol 16 éve először laktam Pattayán. A sofőrnek így még segítettem is odatalálni (a Google Ő szerinte két szállodát ismer ilyen néven a környéken - majd megnézem egyszer).

Utastársaim nélkülözik az angolt (bizonyára oroszok igaziból) és nem volt kedvem velük más nyelven küzdeni. Úgy tűnik az igény (inkább a hiánya) eddig kölcsönös.

Az Atlantis Condón ismét rengeteg volt az orosz vendég, egy megpróbált kicsit beszélgetni - egyébként nem zavartak. 

A mai kis transzfer kb 7 óra.  A határnál másik kocsiba szállunk (én csak akkor, ha lesz hely). Ha nem, akkor majd megoldom máshogy...  Ez így alakult. 

Három számjegyű utakon haladunk: gyakorlatilag végig elválasztott kétszer két sáv és amolyan leállósáv (a lassabb járművek is ott haladnak) - nagyjából egy szélesebb magyar autóút. Huszonöt éve két szűk sáv volt Thaiföldön egy ilyen út. Ezt lehetne utánozni. 

A PoiPet nevű határnál idegenvezetővel kilépés gyalog,  majd titokzatos expressz belépés - várakozva (útlevelek el, 20 perc, minden rendben). Öreg busz visz minket a busz terminálhoz, ott egy autó vár. Mivel rám nem számítottak, a sofőr, idegenvezető és a két utas mellé nem akarok beszállni (én sem örülnék, ha a fizetett helyemen egy potyautas miatt kellene nyomorogni). 

A várakozás közben a határon kiderült, hogy az idegenvezető, aki a lettek miatt jött, épp oroszul nem beszél. A lettek meg angolul nem. Így lettem rövid időre tolmács, mivel a lettek kínjukban elkezdtek lengyelül megérteni ezt-azt.  Végül, némi telefonálás után másnapra ígértek nekik oroszul beszélő idegenvezetőt. 

Dél múlt. Nagybusz (16:00-kor), kisbusz (ha lesz 8-9 utas), taxi (ha lesz aki kifizeti). Már lelkileg készültem stoppolni, amikor hirtelen jöttek a kisbuszra befizető utasok. Aztán már ment minden rendben. A kisbusz akár 80-nal is száguldott a kétszer egy sávos széles úton (ahol hárman is elférünk plusz az út szélén a motorosok). A sofőr nem sajnálta a dudát, haladtunk rendesen. 

Úgy ránézésre Kambodzsa Mianmar benyomását keltette (GDP alapon - adatok alapján - is hasonlóak). Sok a változás 12 év alatt,  de nem elég... 

Itt az út jobb oldalán vezetnek, az árakat amerikai dollárban számolják és fizetik is (váltópénz is dollár, esetleg riel, 1USD=4000 riel, KHR).

Este foglalok a neten egy elfogadható árunak tűnő túrát idegenvezetővel (első alkalommal magunk jártunk körbe egy sofőrrel) - elkerülendő a végeláthatatlan alkudozást és az azt követő "kiderül" játékot.

Pattaya

A szokásos bázis. Leszállás után vártak rám. Egy magyar pár állt kissé tanácstalanul a közlekedési lehetőségeiben nem bővelkedő U-Tapao reptér érkezési oldalán. Ugyanúgy repültünk. Megkérdeztem őket, hogy jönnének-e Pattayára, volt még két hely a kocsiban.

Kissé meglepődve és a helyzetet nem egészen értve, de csatlakoztak hozzánk. (Az úttörő ahol tud, segít.) Első ázsiai útjuk legalább jól kezdődik. 

Nekem sem kezdődött rosszul. A kis megfázást ellensúlyozta a nap melege, reggelente a futás a tengerparton. Ha vontatottan is, péntekre sikerült a munkákkal is nagyrészt végezni. Az átállás sem bizonyult túl nehéznek. 

Egy japán vacsorán kívül még a városba sem jutottam be. Gyorsan elérkezett a csomagolás ideje és a reggel hét órai transzfer Kambodzsába - kisbusszal. 

Újra úton - Kambodzsa

Egy rövidebb kirándulás. A cél egy kis kambodzsai körút lesz. A méltán híres Angkor Wat templomegyüttes mellett a főváros és a tengerpart kerül sorra. 

Amolyan igazi hátizsákos módon: szinte semmi nincs előre megszervezve. Van egy ígért transzfer Pattayáról Siem Reap felé szombatra. És ennyi. 

Budapestről a Qatar Airways járatán indulok Dohába, onnan Pattayára. Meglepő módon egy Dreamliner (Boeing 787) repüli a Budapesti járatot, és elég meglepő módon majdnem tele is van. Sikerül a középső ülésből az utolsó üres sorban az ablak mellé kerülni - kényelmesebb, mint egy széles magyar idős arc és egy vietnami hölgy között beszorulva :-) 

Maga a gép szép, először utazom ezzel a típussal. Tényleg a szokásosnál nagyobb és digitálisan elsötétíthető ablakai vannak és tényleg észrevehetően csendesebb, mint a régebbi típusok. Azonban az úton dőlt a hideg levegő. Kis megfázás lett a vége. A ülések 3-3-3 konfigurációban vannak és az Emirates Airbus 380 gépe sokkal kényelmesebb. 

Megnéztem a Suburbicon című filmet az úton. Elég erős alkotás. 

A második szakaszon melegebb volt - vajon ki dönt arról, hogy milyen hőmérsékletre állítják be a szabályzót? 

Kb harmad töltöttség mellett három széken feküdtem, de sajnos nem tudtam jót aludni. 

Az indulás reggelén a hódmezővásárhelyi hírek az érdekesek. Az idős taxisofőr Kvarc és Kossuth párti - ami a rádió állomásokat illeti. Döbbenten és szótlanul hallgatom ami reggel 6-7 között ott elhangzik - számomra egy párhuzamos valóság, amiből kimaradtam és jó érzés, hogy a reptérre érve kiszállhatok - minden értelemben.