Hakone kirándulás

Kamakura állomásról egy átszállás után elértük Odawara állomást és egy privát vasúti vonalon haladtunk tovább ismét egy átszállással Gora állomásra. Innen libegő kabinokkal lehet a tó partján fekvő Togendai-ba jutni, ahol a szállásunk lesz. 

Út közben vannak látnivalók. 

Mi Owakudani állomáson a vulkáni tevékenység nyomait és a forrásvizek származását keresnénk. Sajnos egy 2015-ös kisebb vulkánkitörés óta a látogató ösvényeket, melyek hét éve még látogathatóak voltak, lezárták. Így elég messziről látható csak ez az érdekes terület. 

Természetesen a kénes forrásvízben főzött és így megfeketedett héjú tojások árusítása zavartalan - aranyárban. Azonban elfogyasztott tojásonként - egyes források szerint - plusz hét életév nyerhető. Bocs .... 

Owakudani 1044 m a tengerszint felett, de a környező vulkanikus csúcsok 1400 m körüliek. Az egyik épületben egy kis múzeum van szinte szimbolikus áron, mely nagyon szépen mutatja a környék geológiai történetét. 

Amire a kabinnal eljutottunk Togendai-ba jól megélénkült a szél és már délután négy körül járt az idő. A szállásunk - barátom fiának a javaslatára a Ashinoko Ichinoyu szálláson van fél panzióval (gyk: vacsorával és reggelivel). A szállás nevét azért említem, mert bátran ajánlom mindenkinek, aki épp erre jár.

Korai érkezésünk egyik előnye, hogy a hat órai vacsora előtt még marad idő a japán onsen (forró vizes fürdő, itt természetesen valami vulkáni forró vízzel) élvezetére. 

A vacsora menü angolul is megvan. Alapvetően shabu-shabu (gázláng felett forró vízben magadnak főzöd a zöldségeket és a húst), de van kis előétel, savanyúság, rántott hal, valami tofus csoda is és rizs - természetesen. Desszertnek shorbet (valószínűleg japán yuzu citrus likőrrel készült), italnak sake és sör. És mindez kedves japán stílusban és minőségben. Befejezésül még megkóstoljuk a fekete szója teát (Black Soy Bean Tea vagy Kuromame tea), amit sokan az egészséges japán étrend egyik gyöngyszemének tartanak).  El is repül nagyjából két óra mindezzel. 

 Némi netezés és alvás. 

A fotón épp a sikló, ami a vonat és a libegő között volt még... 

Kamakura

A szállásról elmentünk a legközelebbi kis vasútállomásra. 

Valami nem volt rendben, mert egy vonat - az ellenkező irányba ugyan - nem került elő időben. Volt valami szokatlan bemondás is, de azt mi nem értettük. A mi vonatunk kijelzőjén is fura ábra jelent meg a vonat érkezése helyett. 

Egy segítőkész helyi arc elmagyarázta gyenge, de lelkes angolsággal, hogy vmi történt és lehet egy óra késés is. Javasolt alternatív megoldást, de nem tűnt számunkra elég meggyőzőnek. Vártunk. 

Kis idő múlva megérkezett a vonatunk. Sokan voltak rajta, állóhely jutott és kb egy órát mentünk. Később sem lettünk kevesebben. A gondolat, hogy a tömeg pont oda tart, ahova mi is (Kamakurába) így fordult valósággá. 

Érkezés után a szállásunkra vittük a csomagokat, a tömeg pedig szépen eloszlott a látnivalók között. 

Lepakolás után mi is elindultunk.

Hasadera Templom 

Ez a hely a kb 9 méteres álló Buddha alakról híres, ami a szentély fő alakja. Egyébként szép templomkert veszi körbe. Innen látszik a tenger és a homokos part, de nem nyújt kiemelkedő látványt. 

Kotoku-in Templom 

Itt egy nagy kültéri Buddha szobor a fő látványosság. Körülötte a szokásos épületek. 

Közben eljött az ebéd ideje. Elindultunk a város központjába. Útközben egy fiatal európai-japán lány páros szólított meg minket a "honnan jöttetek" szöveggel. Némi nyögvenyelős kvíz elvezetett a megoldáshoz. Közben megtudtuk, hogy az európai lány német, egy évre cserediák, a japán a barátnője, 16 évesek, Kawasakiból jöttek át egy napos kirándulásra. 

Együtt beültünk egy étterembe és a japán lány helyismeretét kihasználva rendeltünk kaját. Sokszor a német fordított, jobban nyomta a japánt, mint a japán az angolt. 

Ebéd után a méltán híres és 'q' drága zöld tea poros (amolyan tea őrlemény) fagyival vigasztalódtunk. Aztán még két templom jött, míg a lányok visszaindultak Kawasakiba, mi pedig egy kis sushi beszerzése után haza.

Tsurugaoka Hachiman-gū Templom 

A fő út végében áll a következő látnivaló. Semmi különös, a szokásos. Ami mégis érdekessé tette, hogy egy esküvő végére értünk oda. Az enyhén túlkorosnak tűnő vőlegény és a menyasszony is szép tradicionális ruhában feszített. A násznép pedig öltönyben, kosztümben. 

Zenairai Benten Szentély 

A pénzmosás itt szokás. A helyszínen található kis fonott tálakba teszed az aprót, rituálisan átmosod vízzel a kis barlangban és szigorúan "természetes" száradás után meghozza a szerencsédet. 

Nikko

Két óra vonattal Tokióból Nikko. A sogunátus alapítójának sírhelye és néhány igen régi templom lelőhelye. 

Tokióból shinkansennel (a japán - tényleg - gyorsvonat) indulunk és félúton átszállunk egy helyi vonatra. 

Nikkoban egy kis séta az állomástól a világörökség részét képező épületegyüttes. 

Az első megállónk a felújítás alatt lévő Rinnoji templom. A felújítás annyit tesz, hogy a szentély köré építettek egy hét szintes épületet és ebben folyik a munka. Maga a szentély és a felújítás néhány szintje is látogatható. 

A szentélyben három jelentősebb Buddha szobor foglal helyet. Mint általában, az épületen belül tilos a fotózás. 

A második templom a Taiyuin sintoista szentély köré épült. Hosszú lépcsősor vezet felfelé több épületet érintve. 

A harmadik templom a Futaarasan szentély köré épült, szintén sintoista. Jellemző minden templomra, hogy a központi szentély mellett több épület van: forrásvíz a megtisztuláshoz, harang, sztúpák, szobrok, kapuk, kívánságfa (inkább gyűjtő hely, pénzért vehető kis táblákra kell a kívánságot felírni és felakasztani - tuti az eredmény, csak ki kell várni ;-) ) és a kihagyhatatlan kegytárgy árusítás (általában szerencsét hoz az életedben - sajnos nincs hozzá időbeli garancia, de ára az van) illetve emlékkönyv bejegyzés helye (egy kis könyvbe néhány irásjel kézi bejegyzése illetve piros bélyegzők lenyomatai kerülnek).

Meg kell jegyezni, hogy Indiához hasonlóan Japánban is viszonylag nagy az átjárás a vallási irányzatok és a kapcsolódó szimbólumok között beleértve a tiszteletadás formáit is, mely összefoglalóan az alábbi: állj be a sorba, ha rád kerül a sor, kihúzod magad, bedobod az adományod, japánosan (derékból, egyenes háttal) meghajolsz kétszer, kezeidet összeteszed magad előtt, majd kettőt tapsolsz váll szélességből, meghajolsz egyszer és tovább állsz (valahogy innen az ereklye árusok felé vezet az út). 

Az utolsó megállónk Tokugawa Ieyasu sogun sírja (Tosho-gu), az előtte lévő szentély és a Síró Sárkány szentély illetve még pár épület a felfelé vezető úton. A nap el is ment ezzel a kis nézelődéssel. 

Itt sem voltunk egyedül. A többiek többsége japán, mint ahogy minden hangos útbaigazítás és magyarázat nyelve is. Az arc az arcomba üvölti amit épp mond, pedig jó eséllyel vélhetné, hogy nem értem. Mindezt persze baromi kedvesen és udvariasan. Ezt el kell fogadni. 

Az állomás felé menet még megállunk egy kései, de már nagyon kívánt ebédre: ramen (japán leves) egy régies stílusú, nem túlságosan lehúzós helyen. 

Az időjárással eddig igen nagy szerencsénk volt: napos-felhős, kissé széles az idő, 15-25 fok között változik a hőmérséklet, viszont az eső eddig elkerült bennünket :-)

Tokió 2.

A mai is hosszú nap volt. A reggeli után a szállásunkhoz közeli Suitengu sintoista templomot néztük meg. Úgy tűnt, hogy a "keresztelőkre" specializálódott a hely. Számos pár volt ott kibabákkal ünneplőben. 

Innen nem messze régi stílusú üzleti negyed található (Ningyocho), mely leginkább a magas épületek közé beékelődve álló régi pár szintes házakban foglal helyet. Hangulatos hely, de túl modern a környezet. 

Asakusa a Sensoji templomról (Asakusa jinja) híres. Maga a szentély a VII. századig vezeti vissza a történetét. Buddhista gyökerei vannak, de az épületek a sajátos japán keverék stílust követik leginkább. 

Népszerű hely. Metró megállótól a templomig vezető utak tele vannak üzletekkel (kaja, árucikkek, turista holmik stb.) és ennek megfelelően turistákkal is (itt a turista 90%-ban helyi japán turista). A "tele" szót pedig szó szerint kell érteni. Még a zebrához is sorban állás volt néhol. 

A templom kertben vettünk streetfoodot és később megpihentünk egy kávé mellett. 

Akihabara városrész az elektronikai üzleteiről híres. Mi ezen felül megnéztünk egy állomás épületben berendezett amolyan design üzleteket (mAAch ecute KANDA MANSEIBASHI - akármit is jelentsen ez az elnevezés), kézműves élelmiszer piacot (Chabara) és kézműves iparcikk árudát (2k540) is. Utóbbiak is a vasúti sínek alatt kerültek kialakításra. 

Itt is találtunk egy templomot (Kanda Myojin Shrine), ahol épp japán elő zene szólt. Itt is ettünk egy kis streetfoodot. 

Shibuya városrészben (Harajuku, Takeshita Dori) még jutott idő a divat majmolók és az őket ellátó üzletekre: gondolom már nem kell említeni, hogy itt is hatalmas tömeg hömpölyög az utcákon. 

Hazafelé még ettünk egy könnyebb vacsorát. 

Tokió 1.

Az első ébredés után még sikerült elaludni és csak fél kilenckor felkelni. Ezzel a jetlag nagyjából el is van talán intézve. Napközben egyszer ugyan elálmosodtam, de túl is lendültem rajta. 

Mást nem is tehettem, mivel a reggeli (a szállodában a szobához jár: tojás, virsli, dzsem nem túl szellemes kombója) után este kilenc-tíz között értünk vissza a szállásunkra. 

Első utunk a Tokyo állomásra vezetett (internet SIM és a vasúti béreltünk elintézése véget), majd a császári palota látogatható keleti kertjét néztük meg. 

A viszonylag új Tokió Nagyváros Kormányzati Épület 45. emeleti kilátószintjéről ingyen meg lehet nézni a várost. Innen látszik, hogy Tokió tényleg hatalmas település. (Annyi trükk van azért a kilátó szinten, hogy a legérdekesebb irányba csak az étteremből van kilátás - annak aki azt megfizeti). 

Egy gyors, utca szinten elfogyasztott ebédet követően indultunk tovább. Elsétáltunk a Yoyogi (Shibuya) parkba, ott található a Meiji Jingu sintoista (japán vallás) szentély. 

A késő délutáni kávét követően megnéztük a régi Tokió hangulatát idéző Shinjuku "Golden Gai" utcácskáit a számos öreg kis üzlettel, bárral.

A nap maradékát Shibuya központjában a vásárolni induló  fiatalok tömegével töltöttük. Nem voltunk magányosak. A tömeg hatalmas és szinte minden kapható. 

Estére még egy udon (japán tésztás kaja) is becsúszott. 

Érkezés Tokióba

A repülőút nyugodtan kezdődött. Tulajdonképpen nyugodtan is ért véget.  Közben kicsit hosszú szünet volt Dohában (kb 6-7 óra). A repülőn sikerült elég jól aludni.

A határátlépés nagyon gyorsan megvolt, csomagok is elég gyorsan megjöttek. Adat SIM-et nem kaptunk, mivel a kinézett épp kifogyott. Aztán indult is a vonatunk a városba. 

A hasonló nevű szállodába mentünk (benéztem a mienk nevét), így még egy metró megállót kellett tolni. Végül sikeresen megérkeztünk és egy kis berendezkedés után aludni tértünk. 

Fárasztó volt a hosszú repülés (kb. 6 óra, 7 óra várakozás és 9+ óra). Hazafelé csak rövidebb megálló lesz. 

Újra - Japán

Úgy adódott, hogy lengyel barátom egyik fia hosszabb időre Japánba utazott. Ez jó apropónak tűnt egy utazásra és hagytam az apuka által rábeszélni magam az utitárs szerepre.

Igyekeztünk olyan utitervet összerakni, hogy számomra is legyenek új helyek, de persze magában hét év után érdekes lesz visszatérni ebbe a különös országba.

Nagyjából ezekre a helyekre tervezünk elmenni: térkép

A nagy távolságokat a Japan Rail Pass (Japán vasúti bérlet) 14 napos változatával fogjuk áthidalni. Az oda-vissza utat a Qatar Airways biztosítja az új reptéren (Doha) keresztül.

A többi rajtunk múlik ;-)