Katona dolog ...

Ez a poszt nem valami háborúról vagy túlélendő sérülésről fog szólni. Igazából lehetne a címe Sai Kaew strand - semmivel sem lenne beszédesebb. 

Szóval Pattaya környékén a tenger nem túl szép. Így szokás kicsit odébb állni egy jó fürdőzéshez. Vasárnap lévén elhatároztuk, hogy elmegyünk vmi szebb helyre strandolni. A kamobodzsai futó társam, lengyel barátom egyik helyi kolléganője és Chai, a kamobodzsai srác 5 éves unokaöccse. A helyet ők választották - de ez talán job is így ;-)  

Az autóval kb. 20 perc után a főútról egy katonai terület bekötő útjára fordultunk be. Behajtási engedély, belépődíj, parkoló, helyi kisbusz a strandra. Közben katonai party, őrök, fegyverek, katonák szobrai - kicsit a békebeli laktanyáink modernizált hangulata (na jó, a fű nem volt itt zöldre festve ;-)

A fotón jól látható a két hangulatjavító lövegtorony

Maga a tenger nagyon szép, hétvége lévén elég sok a vendég. Pár bérelhető bungaló  is van a part mentén. Számos szolgáltatás (egy részét láthatóan katonák üzemeltetik, de ez itt senki nem zavar, megjegyzem engem sem, csak érdekes - igy lesz ez majd otthon is egy idő múlva, ismét?).

Fürdünk, kávézunk, napozunk, játszunk, tanulom az ázsiai angol 5 évesek által gyakorolt változatát. Hazafelé még beugrunk egy kései ebédre útközben. Kellemes, de fárasztó nap volt.

Újra úton

Semmering alagútjai között van egy pihenőhely. Addig a budapesti szmog kísértett, ha köd formájában is. Jó érzés volt kiszállni az autóból a napsütésben és besétálni egy kávéra. Onnan már örömautózás volt az út Schladmingig (erről a helyről is illene már egy bejegyzést írnom). Aztán hat nap örömsíelés. 

A Qatar Airways gépe ma ugyanígy hagyta maga mögött Budapest ködös reggelét, ahogy felszálás után, az emelkedés közben a köd réteg felett "kisütött" a nap. 

Útközben Bukarest épp tisztán látszott az elnöki palotával, havasan. Valahol Irán környékén a tiszta időben ismét havas hegyek, életnek kevés nyomával. Közben ebéd, bor, egy kis alvás, olvasás. Irakot mintha bölcsen kikerültük volna. 

Lassan leszállunk Dohában, rövid átszállás Bangkok felé. Kicsit göröngyös az ereszkedés....

Megnyílt az új reptér Dohában. Párszor voltam a régin, szörnyű volt. Buszozás, zsúfolt, gyötrelmes. Az új átadása éveket húzódott. A fedélzeti újság szerint mindjárt bezsebelt valamilyen legjobb reptér díjat. No, majd meglátom. 

Meglátom: először is a buszból. A budapesti járat nem érdemelte ki az utasfolyosót :-( Maga a reptér épület egy nagy bevásárlóközpont, a szolgáltatások viszont nagyon korrektek. Egyébként épp rendesen esett Dohában az eső :-o 

Most már az A380-assal repülünk tovább. Van 10-15 perc ingyen internet a fedélzeten és persze pár dollárért több is. A gép nagyon kényelmes (az előző A320-assal össze sem hasonlítható). Az út itt-ott kicsit "rázós", de haladunk.... 

Bangkok a szokásos. Nagyobb sor a beléptetésnél, aztán megy minden flottul. A pattayai buszoknál előkerül egy "köztes" busz, kézzel írt papírfecni - ez nem szokás itt, de - most valószínűleg a dolog zsebre ment (de legalább gyorsan). Reggel 10:30-ra már a barátm irodájában vagyok. Ebéd, szállás.

Ja, a nap süt ezerrel, a hőmérséklet korrekt 30 fok körül :-)

Ajánló

Két dolgot szeretnék itt ajánlani.

Az egyik az utitársam blogja, mely más szemszögből mutatja be utunkat sok-sok részlettel és képpel.

A másik indiai barátunk által ajánlott könyv, amit már olvasok, de még nem fejeztem be. A címe Sapiens. Az ember története érdekes megvilágításban. Meglepő módon magyarul is megjelent.

Emberek

Indiában az emberek nagyon sokszínűen öltözködnek és ideális hely érdekes fotókat készíteni. Azonban nem midnenki örül a fotózkodásnak ... Szóval ez is egy bonyolultabb dolog, amivel foglalkozni kell(ene) - ahogy erről már írtam néhány sort az Egyebek 1-ben (a végén).

Ebben a bejegyzésben megosztok pár fotót az, amik az utazásunk alatt készületek (nem fizettem értük). Szóval amolyan alkalom szülte képek ...

Egy kis spontán beszélgetés után ...

A szülőnek pózolva (én csak lekaptam mellesleg)

Egy mosoly a messziről jötteknek

Kis pózolás (a fotós tuk-tukban)

Kis pózolás (a fotós tuk-tukban)

Fürdés a feketeségben és pózolás szabadon 

Osztálykirándulás - szikh templom előtt

Üzletsor előtt - talán az üzlet reményében?

Keresd a kalapácsot! (munkásnő)

Egy másik osztálykirándulás

És egy harmadik ...

Motorosok szelfihez pózolnak

Profi fotósok amatőr képen

Hídon híddal a háttérben

Az óratoronynál - Udaipur

Ami Indiában mindennapos, nekünk kicsit szokatlan - séta kézenfogva

Pihenés - Mumbai-i taxis

Mumbai (Bombay) 2.

Utolsó nap nehezen indul, az F1 éjjel kettő után ért véget :-(

A szobareggeli és pakolás után elindulunk körülnézni a környéken: itt van a Terminus (ide érkeztünk a vonattal, de akkor nem foglalkoztunk az épülettel, mellette a Posta főépülete. Megnézzük őket kívül-belül, mindkettő az angol időkből származik.

Mumbai régi részéről az újabb felé indulunk taxival. Mumbai régi részén nincs sem motoros, sem kerékpáros riksa (ki vannak tiltva, mondjuk így is van elég forgalom).

Az észak-déli forgalmat egy Sea Link nevű híddal gyosítják: tekintettel a város szigetekből illetve félszigetekből kialakított szerkezetére, ez jó megoldás. Maga az híd kétszer négy sávos és fizetős. A fő áthidalása hasonlít a Megyeri híd szerkezetére. (A TripAdvisor szerint ez #1 látványossága a városnak, szépen éjszakára kivilágítva. Azonban este - direkt erre indulva a reptérre - kiderül, hogy a kivilágítás szünetel. Feltehetően védelmi megfontolások miatt.)

Első célunk a Mount Mary Basilica, egy katolikus templom kissé északra a Sea Linktől. Innen kis sétával a tengerparti Bandra Forthoz megyünk. Inkább egy parkosított domb, elvileg jó kilátással a Sea Linkre és a városra. Elvileg, mert a pára és a szmog együtt ezt az élményt meggátolja.

Az erődöt még a portugálok kezdték építeni, aztán persze jöttek az angolok. Néhány faldarabon kívül semmi. A park pedig leginkább a hindu és muszlim vallás nyilvános szexuális megnyilvánulások tiltására vonatkozó szabályainak nyilvános megszegéséhez ad teret.

Az utolsó előre eltervezett célunk a Shree hindu templom (TripAdvisor #2). A legnagyobb hindu ünnepen nem vagyunk egyedül a környéken. Beállunk a sorba. Leadjuk a fényképezőket, cipőt. És kivárjuk a sorsunkat. Az emberek hosszú tömött (ez itt szó szerint értendő) sorban járulnak a kis oltár elé, ajándékokkal, pénzzel. Előbbiek amolyan csere tárgyak: az oltár előtt három arc elveszi ezeket (virág, kókuszdió, virágfüzér sokszor kis műanyag kosárkában - a templom körüli bazárok gazdag kínálatából), majd némi gyors átrendezés után vissza ad valamit az adakozónak. Mindez oly gyorsan zajlik, hogy a megfontoltabb haladású indiai projektekhez szokott szem el sem hiszi, hogy így is lehet.

A pénz viszont kis réseken eltűnik :-( És az adakozó is, hiszen hátulról már nyomul a következő csapat. 

Jó tanács: nem a Diwali ünnep a legjobb időpontja itt az elmélyült szemlélődésnek, de élménynek viszont érdekes. Különösen, hogy az oltártól magunk is kis sárga ponttal távozunk a homlokunkon.

Kávé, kis is séta a környéken. Változatos: toronyházak jobb-rosszabb állapotban vagy épp építés alatt (jó sok), míg az út másik oldalán amolyan nyomortelep (ennek is vannak fokozatai). Ez a párosítás az egész környéket jellemzi és a taxiból látszik, hogy az új városrészek többségére is jellemző. Itt-ott látunk rendezettebb részeket sok kerítéssel, ráccsal, őrrel (sok helyen az ATM-ket is őrzik).

Visszaindulunk a régi Mumbaiba. Még nézelődünk, vacsorázunk (ismét finom minden) és a szálláson még van mód lezuhanyozni e repülőút előtt. 

A taxival a reptér felé átszeljük a várost és a Sea Linket. Maga a reptér új és szép, 2015-ben az Év reptere volt. 

Tengerpart

Kell még írni egy pár szót a tengerpartról. A városban több helyen van parti sáv: ezek is változatosak. Hol sziklák, hol homok. Van sétány (több kilométeres is) és van nyomortelep (tengeri kilátással).

A fő sétányon sok fiatal (este nagyon sok) és a Diwali ünnepre tekintettel állandó petárdázással és tüzijátékkal telik az idő - ezt a taxiból is élvezzük.

Maga a víz barna (feltehetően nem természetes okokból) és az illata sem az a tipikus sós tengerparti... Kár.

Egyebek 3.

Smartphone

Erről a kérdésről ismét kell írnom pár sort. A helyi indiai SIM-nek köszönhető, hogy állandóan volt elérhető internet kapcsolat (feltéve, hogy volt térerő), de volt off-line térkép is.

Így ez lett az első utazás, aminek a részletei sokszor napközben álltak össze (Google map, TripAdvisor).

Ugyanakkor igyekeztem arra is ügyelni, hogy ne a kütyük képernyőjén keresztül lássam csak mindazt, ami körülvesz.

Taxi, riksa

Mindkettő esetében előfordult, hogy minden igyekezetünk ellenére olyan sofőrhöz szálltunk be, akinek - állítása (gesztusai) ellenére - halvány fogalma sem volt uticélunk hollétéről. Maradt megoldásnak két lehetőség: kiszállni vagy elnavigálni (mi az utóbbit tettük).

Gesztusok

A fej mozgás. Bulgáriában pont ellentétes a bólogatás és a fejrázás jelentése, mint Európa többi országában.

Indiai nehezebb eset: van egy olyan jobbra-balra fej billegetés, ami inkább a mi fejrázásunkhoz hasonlít, de itt inkább "igen"-t jelent. Nem derült ki, hogy pontosan melyik gesztus jelent "nem"-et, de talán ez itt is hasonló, mint más ázsiai országokban: nem mondanak nemet, de ettől még nem fog semmi történni :-(

Egy válasz, amivel nyugalmat lelhetsz ...

- Where are you from?

(Ez egy alapkérdés, minden nepper ezzel kezdi)

- Hungary .... (ha nagyon értelmetlen arcot látsz, folytathatod) ..., Europe.

- What are you looking for?

(Ez a második alapkérdés: szinte bármilyen válaszra előáll egy megoldással: ha hely, akkor elvisz; ha turizmus, akkor turista irodát ajánl a közelben; ha kaja v pia, akkor étterem vagy vmi itató, stb.) 

- Freedom.

 (Hosszú kisérletezés eredményne ez a szó: nincs rá mit ajánlani; elsőre nem is mindig értik, amikor meg igen, akkor csönd, zavart mosoly és mehetsz tovább nyugodtan). 

Freedom - tulajdonképpen őszinte válasz ;-)

Villamosmérnököknek

Udaipur, a városban - no komment

Közlekedésmérnököknek

Udaipur, a városban - kátyúzás jellegű munka

Vissza Mumbaiba

A reggel "Bed tea"-vel kezdődik (ébresztés 8 előtt és hozzák a teát - gyakorlatilag az ágyba). Bár jobban esne még aludni, ez a helyi vendégszeretet.

Aztán reggeli, kis séta a parton, csomagolás és indulunk vissza Mumbaiba.

Indiai barátunktól a Gateway of India környékén - erre az útra végleg - búcsút veszünk. Köszönöm a társaságát ezúton is!

A szálláson lepakolunk és kávézni indulunk egy kicsit turistásabbnak vélt környékre.

Café Coffee Day újabb érdekességével találkozunk: vendégeiknek Kindle olvasókat tartanak, melyeken - amíg a kávézóban vannak - előre letöltött könyveket olvashatnak (angolul). Érdekes ötlet.

Egy kis Diwali hangulat az utcán

Kis mászkálás után meg is leljük, amit keresünk.

Útközben ismét feltünnek a gyarmati múltat idéző jobb vagy rosszabb állapotban lévő épületek. Veszünk ezt-azt és estére megvacsorázunk a szálloda mellett már bevált étteremben. Most sem csalódunk.

Blog, net, F1. Közben még lecsúszik két mangó :-)