Delhi - 3. nap

Eddigi leggazdagabb napunk. 4 programra is jutott időnk és energiánk.

A reggelt a Gurdwara Bangla Sahib szikh templomban kezdtük. Kis sétával odaértünk. A külföldi vendégeknek adnak kendőt és vigyáznak a cipőjére. Minden ingyenes (belépés, fotózás, ingyen konyha megtekintése, beleértve a főzés helyét, könyvecske a szikh vallásról, idegenvezető - dotáció a végén szabadon eldönthető, tényleg).

Az arc, aki velünk volt mindent türelmesen megmutatott, megvárt, elmondta a viselkedési normákat, fotózási szabályokat és sok dolgot a szikh vallásról. Korrekt arc volt.

Maga az épület is érdekes és elég nagy is. A szentély egy letakart szent könyvet tartalmaz, azt lehet körbejárni illetve a szűk úton túl körbe ülni (tele volt a tér emberekkel) és az egész nap játszott zenére elmélyülni (a szöveg monitorokon és mobil app-on keresztül is követhető azoknak, akik erre igényt tartanak - voltak ők is néhányan).

Van konyha a rászorulóknak minden nap főznek ... Az arc szerint India lakosságának 2% szikh és a befizetett adó 30%-át ők fizetik be (mert dolgoznak és becsületesen adóznak is). Higgyünk neki!

Utitársam érdeklődésére elmentünk Delhi fűszer piacára. Inkább piacosodott utcának lehetne nevezni: a járdán a kisker és az úttest környékén a nagyker. Szűk hely, sok-sok ember. Kissé túlreprezentáltuk a turistákat,  de érdekes élmény volt. Néhol a tömeg a hajdani Várklub diszkó fő műsoridejét is túlszárnyalta (bár később,  a metrón ezt is sikerült még jelentősen meghaladni).

Kissé megfáradva meglátogattuk a turisták biztos menedékét (ha vki még nem tudná: Starbucks), majd újabb látványosság felé vettük az irányt.

Qutub Minar a XII-XIV századokban virágzó birodalom központja volt, muzulmán mecsettel, sírokkal, más épületekkel. Hangulatos hely a naplementében.

Indiai ismerős javaslatára a vacsorára egy kézműves-ételes kulturális udvarban (Dilli Haat) került sor (Assam étteremben). Erős ízek: zöldség illetve csirkés leves, tojásos illetve csirkés "thali" (szószban a kaja, rizs, kis burgonya saláta, erős szósz).

Még kóstoltunk az árusoknál gyümölcs zseléket (mangó, licsi, guava) és pár szemet vettünk is.

Hazafelé a vasútállomáshoz metróztunk és a peronok feletti hídon kereszteztük az állomást, rizikózva, hogy érvényes vonatjegy illetve peronjegy (ilyen régen otthon is volt) híján jól megbüntetnek (de a kutya se szólt hozzánk, bár volt, akit ellenőriztek).

Az estét a tegnap már sikeres mangó zárta :-)

Delhi - 2. nap

Akshardham

Délelőtt megnéztük a F1-et, kb 13:00 körül indultunk a városba, pontosabban az Akshardham templom megtekintésére.

Metróval gyorsan oda lehet jutni. Bejutni nehezebb: mindent kint kell hagyni egy ruhatárban (sorbanállás, minden: fényképezőgép, mobil, stb.). Biztonsági ellenőrzés során meg is győződnek róla (a reptéri ehhez képest semmi).

Szóval mindent a szemnek és a léleknek. Maga a hely egyébként nem régi, XX. századi. Rengeteg gyönyörű kőfaragás mind kívül (vörös homokkő), mind belül (márvány).

Tekintettel a fotózás korlátozására az alábbi linket tudom a figyelmetekbe ajánlani: Akshardham

A délután maradéka az India Gate emlékműnél folytatódik. Ide metró és helyi autóbusz segített eljutni (no meg a google maps). Maga a Gate egy I. Világháborús emlékmű, mely az Ismeretlen katona sírjával egészült ki az 1970-es években (fényképen).

Innen a Parlament, az Elnöki palota, Miniszterelnöki rezidencia felé vettük az utunkat, majd az előző esti helyen kötöttünk ki egy vacsorára.

Ami eddig a kaját illeti: a szállodai reggeli is inkább indiai stílusú (kivéve tán az omlettet), a vacsora csirke leves volt eddig és különböző csirkés kaják - még inkább szószok nélkül. Hazafelé még vettünk mangót és datolya szilvát: mindkettő finom volt :-)

Első nap Új-Delhiben

A viszonylag csendes utcánkban reggelre nyüzsgő élet és folyamatos - természetesen dudálgató) forgalom kerekedett.

Vörös Erőd (Red Fort) lett az uticélunk.  Már első lépéseink után barátokra leltünk. Hála neki kissé el is tértünk az uticélunk irányából és a Connaught téren kötöttünk ki (amolyan városközpont: nagyobb márkák üzletei, éttermek, szállodák, stb). Utazási iroda - turista információnak álcázva.

Végül egy autoriksa (mint Bangkokban a tuk-tuk) vitt el minket az erődhöz. Ott is lett mindjárt barátunk. Aztán még sok-sok. A típusok: aki nem akar eladni semmit,  csak egy fotót (ez OK), aki nem akar eladni semmit csak valahova elvinni/elvezetni (ez már nem OK), aki nem akar eladni semmit csak mégis (ez már nagyon nem OK). Az egyetlen probléma, hogy többé-kevésbé mindegyik ugyanúgy kezdi a szöveget :-(

Az erőd szép volt, belül hatalmas terület, amolyan uralkodói palota.

Utána ismerkedtünk a környező utcákkal: mindenki árult valamit, a forgalom óriási, lépésben is csak lassan lehet haladni. Idővel meguntuk. Vettünk feltöltő kártyát a metróra (ilyen lesz majd Budapesten is, ha utolérjük a KELETET) és visszamentünk a reggel megismert térre: vacsora vmi helyi kis étteremben, SIM vásárlás az utcán (drágábban, de admin nélkül) és séta haza.

Alvás - oly gyorsan, hogy ez a blog bejegyzés is egy nappal később készül csak el.

Egy nap után van pár gondolat Delhiről: ami várható volt: Ázsia minden értelemben; ami nem volt várható: nem fogdosnak, tartanak vmi távolságot. Ami az árakat illeti: olcsó, de mindenből durván alkudni kell. Ami a kaját illeti: sokminden van,  de csak óvatosan a helyi utcai kínálattal.

Út Új-Delhibe

Kis késéssel indultunk Budapestről Münchenbe, majd tovább Új-Delhibe. A Lufthansa nagyon korrrekt szolgáltatást nyújtott. Budapesten a kapitány az indulás előtt utasok elé kiállva kért elnézést a késésért.

A repülőjegyet (oda Delhi, vissza Mumbai) az expedia.com oldalon vettem és már Münchenben láttam az emailt,  melyben a járatról értékelést kérnek. Megjegyzem, hogy a müncheni reptéren a Telekom ingyenes WiFi internetje fogadott :-)

Most várjuk a leszállás előtti kaját (este lévén vmi vacsora féle lesz). Az út sima volt, a gépen már tablet szerű valódi érintőképernyők, gyors váltásokkal - szóval sokkal jobb mint a régi stílus. Internet és GSM szolgáltatás (9-17 EUR-os csomagokkal - kihagyom).

A repülőn már leendő vendeglátóink is szép számban képviseltetik magukat.

Érkezés este 11 körül (helyi idő szerint, +3:30 Budapesthez képest). Még a vízumot kell intézni, helyi pénzt (rupia, 4,0-4,5 Ft) és irány a szállás.

Az e-Visa sor a vízum mellett be is léptetett minket az országba, jöttek a csomagok is ütemesen és nem túl lenyulósan lett 50 EUR-nyi rúpiánk is.

A pre-paid taxira befizetve kis fekete járgányban beautóztunk a vasútállomáshoz közeli szállásunkra - hangos dudaszó mellett. Erről csak annyit,  hogy a duda szól ha kell, ha nem - ami itt megy még nekem is sok.

A szállás maga OK, van minden ami kell és nem fizetünk olyasmiért, amire nincs szükségünk.

Van működő WiFi és így blog is kis késéssel.

Intro - India

Régóta gondolkodtam azon, hogy meg kellene nézni Indiát. Hát most eljött az idő (pontosabban én megyek el oda) ...

Utiterv a lenti térkép szerint alakult. A valóság pedig a következő posztokban majd kiderül :-)

Térkép

Annyi biztos, hogy Új-Delhiben landolunk (merthogy lesz egy utitársam is).

Maszkat, Omán

Egy váratlan üzleti utazás mellékterméke egy bő két napos nézelődés Maszkatban, Omán fővárosában (2016. augusztus 11-13).

A dubai szállásra éjfél körül 39 fokban érkezem. Kint azóta is "jó" az idő éjjel-nappal. Maszkat további egy órás repülés Dubaiból, az idő itt is hasonló: napsütés, meleg. A város sziklák közé épült és ezek nappal felveszik a meleget, naplemente után pedig lelkesen kisugározzák.

Kilátás az irodából

Az egész napos tárgyalás után már szeretném kialudni magam. A szállodában jó hír fogad: aznap nyitják az éjszakai bárt (Autobahn fedőnéven) és a megnyitóra kapott meghívó ingyen sört is ér (másnap a sörért fizetett 10  USD tükrében igencsak kedvesen emlékszem erre a meghívásra, nem is említve a felszolgált sörfalatkákat). A sör megtette a hatását: jót aludtam.

A következő két napra már csak turista céllal maradtam. A reggeli után még (fel)dolgoztam az előző nap megtárgyaltakat, majd 10:00 után rövid sétára indultam a szálloda környékén. Péntek a mi "vasárnapunk", a szombat pedig "szombat".

Maga a séta tényleg rövid lett, mert olyan hőség volt, hogy pár perc lassú haladás is olyan izzadságot eredményezett, mintha zuhanyoztam volna.

Úgy tűnt, hogy a többség ezzel tisztában volt a környéken (az ünnepnap mellett), mert az utcák kihaltak voltak - még forgalom is alig-alig (talán a tanuló vezetők voltak kivételek). Lassan feladtam a dolgot és visszamentem a szállodába pihenni.

Délután 5 után merészkedtem ki. A délelőtti kiránduláson felfedezett buszmegálló és némi googlizás segítségével megtaláltam a régi Muszkat és a kikötő felé járó légkondis autóbuszt, ami nevetséges összegért el is vitt - a helyiek érdeklődve nézték a turista utast. Úgy tűnt, hogy nem szoktak turisták buszozni (erre másnap az már csak ráerősített, hogy az előző napi sofőr láthatóan felismert és köszönt, amikor este újra a busszal mentem a kikötő környékére vacsorázni).

A Palota

A régi Muszkat néhány szép épület, egy palota és pár felújított erőd.

Elsétáltam ezektől a tengerparton a kikötőig (Mutrah) és ott vacsoráztam. Megnéztem a bazárt (jó része légkondis) is.

A Giant incense burner (Nagy füstölő)

Másnap reggel a Nagy Mecset (Sultan Qaboos Grand Mosque) volt a tervezett program. A 09:00 órai indulás még kissé elviselhetőbb időjárást jelentett. A mecset mindentől jó messze van, taxiztam. Oda olcsóbb volt, mint két részletben vissza (értsd: a taxiárak eléggé változatosak).

Maga a mecset szép épület, meghirdetett látogatási idővel. A nagy teremben ingyenes idegenvezetővel. Amiről híres (többek között), az a világ legnagyobb kézzel csomózott szőnyege.

A mecset után még egy bevásárló központba látogattam el (ott van légkondi). Nagy, olyan mint otthon ... szóval semmi különös. Hm ... Kivéve a lenti képen látható (és a kép melletti üzletben árult "ománikumot" vagy mit is?).

Az estét ismét a tengerparton töltöttem egy kis vacsorával. Előtte pihenés a szállodában, fürdés a 30+ fokos medencében (ahonnan kimászva a gyenge szél egy kis felüdülés).

Hajnalban végig hajtattam taxival a reptér felé: a város néhány ikonikus épülete (mecsetek, opera, stb) szépen kivilágítva. Aztán a felszállás után lassan felkelt a nap ...

Barcelona, Katalónia, Spanyolország

Egy hét, három helyszín. - 2016  május

Az első nap Barcelonában megnéztük a belvárost. La Rambla, a környező régi városrész, a tengerpart, a volt olimpiai falu parkok. A régebbi utak emlékei kissé frissültek. Ebéd, kávé.

La Rambla - a legnagyobb kínálat turistákból

Mercado de La Boqueria

Plaça Reial

Tengerpart

Buborékok a parkban

Estére mi autót béreltünk, új zélandi barátaink pedig szállást. Az Ő gépük este landolt, majd elindultunk.

Siurana

Este 10 után éreztünk meg a campingbe. A bungaló kicsi, de a célnak megfelelő. Pohár bor. Alvás.

Két nap a sziklamászáshoz igazodva telt. Kis túrák a mászóhelyhez, napozás, beszélgetés, stb. Magam is megpróbáltam egy-egy könnyebb utat, de ezt többet kellene gyakorolni.

Megnéztük Siurana városkát, a környéket, duzzasztott tavat. Futottam, edzettünk a Tantrix bajnokságra, pihentünk.

Badalona

Pénteken délután leadtuk az autót a reptéren, elvonatoztunk Badalonába. Szállás. Esti találkozó a többiekkel.

Útközben, az átszálláskor egyikünk övtáskájából elloptak egy pénztárcát. Szóval sajnos igazak a barcelonai lopásokról szóló hírek :-(

Szombat és vasárnap a bajnoksággal telt, 16 játék. Közben finom ebéd, reggel egy futás, este egy kis lazulás.

Hétfő délelőtt körbenéztem még Badalonában.

Barcelona - újra 

Délután átköltöztünk Barcelona belvárosába. Némi pihenés után a történelmi belváros egy kicsi Tapas éttermében ettünk finom vacsorát egy kis vörösborral.

Az éjszakában még elmentünk a mágikus szökőkúthoz. Útközben megmásztuk a Motjuic dombot, majd haza indultunk.

A második napra volt jegyünk elővételben a Sagrada di Família templomba (érdemes online időpontra venni, mert helyben sokat kell várni).

Az építkezés sokat haladt az elmúlt kb 10 évben és 2006 óta már felszentelt templomként működik az épület. Nagyon sajátos a hangulata, az üveg ablakok a színes mozaikokkal igen különleges látványt
eredményeznek a belső térben.















A Güel Park felé indultunk. Bejutni nem könnyű (400 ember/óra) és rengetegen álltak sorba. A külső részről is látszik sok minden.

Güel park - látható tömeg nélkül

Güel park - tömeggel 

Innen a túró hegyre mentünk fel, ahonnan nagyon jó a kör panoráma az egész városra (itt a Sagrada di Família a képen).

Még felkerestünk két Gaudi-féle épület a városban.

Ebéd, kis pihenés, internet, olvasás.

Barcelonában nagyon jó a tömegközlekedés (vannak néhány napos turista bérletek), sok helyre gyalog is el lehet jutni, sok az eligazító információ. Ami viszont túl sok, az a turisták száma. A Güel park, a Sagrada di Família, a La Rambla szó szerint hemzseg a turistáktól és szinte nehéz ezeken a helyeken mozogni. Ez pedig rontja az élményt.