Koh Tao 2

A tegnapi nap pihenéssel telt. Kialudtuk magunkat, megnéztük a partot, fürödtünk, napoztunk, olvastunk.

Estefelé elmentem futni, ismét sikerült egy hegyi utat találni. A vacsora viszont finom volt. Telihold volt. Buddhista ünnep. Alkoholt ezen a napon boltban nem árulnak (étteremben igen :-). Jól esett egy nyugis nap. Ma viszont búvárkodás volt a program. Délben indultunk ki, két merülésre. Addig kis olvasás...

A látótávolság az első helyen nem volt nagy (bár a helyiek szerint az utóbbi hét legjobbja), a második helyen viszont jó volt. Minden ment simán, nem voltunk túl sokan. Szinte mindenki valamelyik angolul beszélő országból érkezett (Anglia, Ausztrália, Kanada, USA).

A vízben korallok és halak is voltak, de semmi különös. Hiába "Teknősbéka" Sziget a neve, sajnos ezt lehet,  h pont a teknősök nem tudják - szóval nem láttuk őket :-(

Délelőtt vettünk kompjegyet Koh Pha Ngan szigetére (Koh Samui helyett döntöttünk e mellett, útba is esik - találtunk jónak ígérkező szállást is és lengyel barátom is ajánlotta. Majd meglátjuk.)

Koh Tao egyébként egy kellemes hely. Sairee beach,  ahol vagyunk, tele kis szállásokkal és más kis szolgáltatásokkal a part mentén, kis járda vezet végig a kikötőtől és feljebb, a szállodák területe után egy közút. A szigeten beljebb pár száz méter magas dombok. A vendégek nagyobb része fiatalabb. Az egész hely laza stílusú, de nem túl zsúfolt. A vendégek nagyobb része angol nyelvű, kevesebb német, francia, holland szót hallani, kétszer futottunk bele eddig lengyelekbe, magyarokba pedig még nem.

Vannak más partszakaszok is,  de talán ez a legérdekesebb. Szívesen ajánlom mindenkinek egy pár napos pihenésre a szigetet. Nekünk kimaradt a sziget körbe hajózása, a kilátó pontok megmászása (leszámítva az én két futásomat). Búvártanfolyamok is számos helyen elvégezhetők itt nem túl drágán 3-4 nap alatt. Szóval jó hely és az árazása is a fiatalabb korosztályhoz szabott.

Ami kicsit kellemetlen,  az a szúnyogok vacsoraidőre időzített támadása: és senki nem véd meg otthontól íly távol minket (így fújjuk a szunyogriasztót). ;-) 

Koh Tao 1

Zsúfolt kikötő, rengeteg ember, transzferhez utasaikat várók, taxisok (azonos árakkal, kartell?). Kimenekülünk.  Egy taxival elhajtatunk a szállásul kiszemelt, nem foglalható helyre, kb másfél km.

A bungalow ...

Szoba van sok árkategóriában, szabad szoba viszont csak egy a legdrágább parti kunyhó. Jól hangzik, de ....  Három éjszakára kivesszük. Ez egy gyors döntés (és rossz? Ezt még nem tudjuk,  de a parton blogot írni kellemes érzés. A víz tiszta,  meleg, a nap süt :-)

... és a kilátásunk

A reggeli kicsit megkésve 11-re tolódott, utána úszkálás, pihenés, blog,  zene, kis munka - végülis vasárnap van.

A másnapi búvárkodást kell még lefoglalni, futás a közeli dombokon, vacsora, reggeli beszerzése maradék napi program.

A búvárkodás 1 nappal későbbre marad (nincs elég instruktor az utitársam bevezető búvárkodásához). A futás megvolt,  de több, mint 200 m szint ebben az időben kicsit keményebb volt,  mint terveztem. A trekking út nem volt járható,  így visszafordultam. Jó volt a tengerbe csobbanás a nyújtás után.

A vacsora finom és kiadós volt, a sör hideg. Valamit sikerült reggelre is beszerezni. Egész jó kis nap kerekedett ki, leszámítva, hogy reggel (amíg a transzfer buszra vártunk) és este (a vacsora közben) is rajtunk lakmároztak a szúnyogok. Minden nem lehet tökéletes ;-)

Chumphon

[csum-phon] egy déli város, ahova a NOK Air gépével repültünk (AirAsia nem jár oda). Innen lehet komppal Koh Tao szigetre eljutni. Az esti érkezés és a reggeli komp indulás között nem jutott sok idő a városra. Nem is ígért sok érdekeset.

A NOK Air (szintén diszkont) egész jó kis légitársaság, csak a check-in-nél a sorban állás volt tragikusan hosszú :-( Nem balhéznak a boarding pass nyomtatásért (nem is nyomtattuk ki) és még egy kis muffin és ivóvíz is volt a kb 50 perces úton a propelleres Bombardier Q400-as gépünkön (repülnek nagyobb géppel is). Szóval a sorban álláson kívül teljesen OK.

A városba beérve és a meglepően jó (de olcsón foglalt) szállasra bepakolva vacsorázni indultunk. A közeli főutcán találtunk is megfelelő helyet és finom vacsorát.

Meglepetésemre az esti piacon (nyitott üzletek és kipakolós standok) sikerült végre (megérkezésem óta keresgéltem) egy olcsó (1600 Ft) szandált találnom. Már untam a sportcipőt ebben a melegben. Ez régebben nem volt oly nehéz, emlékszem pár éve Pattayán egy fél óra alatt vettem éveket kihúzó szandált, ami tavaly tönkrement. Most csak drága vagy rossz volt, ott is és Bangkokban is: támad a civilizáció ;-)

Flat white

Egyszer ittam a Starbucksban "flat white" névre hallgató kávét (erősebb eszpresszó + kevesebb és sűrűbb tejhab a cappuccinohoz képest). Nem volt jó, de nem értettem az okát. A Costában nagyon finom. Bangkokban adtam az ügynek mégegy esélyt: ha nem is lett finomabb, legalább megértettem, h mi a különbség oka. A Starbucksban ugyanis a kevesebb és sűrűbb tejhabot egykis vízzel pótolják ki, szó szerint: felöntik a eszpresszót egy kis vízzel és arra tolják a tejhabot. :-(  Sajnos ez nem válik a dolog előnyére.

Marad a Starbucksban a cappuccino. Bár most a kompon ülve és a szigetre tartva valószínűleg nem lesz egy ideig probléma, h milyen kávét igyak a Starbucksban. Még egy ujdonságról tudok beszámolni: azoknak,  akik a filteres kávét kedvelik, már ajánlanak instant jellegű megoldást. Pohárra tehető filteres kávét, amihez csak a forróvíz kell.

Úton Koh Tao felé

Egy köztes megálló Koh Tao előtt

Vasárnap van. A katamarán tele (nagyon tele). Sok az egy napos helyi turista. Az út két óra. Így is hánykolódunk kicsit, mi lenne egy sima hajón?

Szállásunk nincs foglalva. Ez amolyan 'majd lesz valahogy' része utunknak. A következő posztban majd kiderül, hogy hogy.

Bangkok mégegyszer

Lassan indult a reggel, de 11 körül már az Arany Buddha templomában voltunk, megnéztük az 5,5 tonnás arany szobrot és a kínai negyeden át elsétáltunk a Wat Pho templomhoz,  ahol a hatalmas méretű fekvő Buddha alak a fő látványosság. Emellett a templom területe gazdag más épületekben és szobrokban is, melyeket érdemes megnézni.

Főpályaudvar Bangkokban (egyszer a vonatot is ki kellene próbálni)

Templom a kínai negyedben

Utunkat a közeli folyón folytattuk a Wat Arun khmer stílusú, túlparti templom megtekintésével.

Wat Arun

Ezt követte egy újabb helyi járat a folyón a Kao San road felé, mely utca és környéke már hosszú évtizedek óta hátizsákos turisták paradicsoma. Azt magam is megállapítottam, h a "paradicsom" az elmúlt években sokat "érett" - előnyére. Jóféle bulinegyed....

Hazafelé a Demokrácia emlékművet ejtettük még útba, no meg egy sört és végül egy tuk-tuk és a magas vasút segítségével jutottunk közelebb szállásunkhoz.

A következő nap reggel komoly döntés előtt álltunk: Királyi palota vagy úszó piac lesz-e az utolsó programunk. A Taling Chan piac nyert.

Zenészek a piacon

Egy óra alatt odaértünk metróval és taxival. Maga a piac nem nagy, sok a helyi (azaz még nem túl turistás), viszont van onnan bangkoki csatorna túra,  ami a város egy egészen furcsa arcát mutatja a csatornák partjára épült házakkal, intézményekkel, stb. A hajót négy tajwani fiatallal osztottuk meg, velük is elbeszélgettünk.

A hajóról

Visszafelé a taxisok aggódtak a nagy forgalom miatt a szállodánk körül (ahova tovább utazásunk előtt a csomagokért vissza kellett mennünk), sok nem is vállalta a fuvart. Végül a metróhoz mentünk, így kikerülve a forgalom egy részét.

A szállodából indulva a reptérre a taxi szerzés bizonyult kicsit nehézkesnek: a környék forgalma (be)állt. Persze azért sikerült ;-) 

Pattaya és Bangkok

Pattayán megnéztük a nagy Buddhát, fürödtünk a medencében és bele vetettük magunkat az éjszakába egy újdonsült ismerős magyar hölggyel együtt - hajnali 4-ig.

Kissé fáradtan ültünk be lengyel barátom autójába, aki visszavitt minket Bangkokba. A lefoglalt szállást gyorsan megtaláltuk és a délután második felét már a városban töltöttük: ebéd egy kis közeli thai étteremben, majd séta a Shukumvit úton egészen az MBK centering (bevásárlóközpont).

Útközben megnéztük a városi forgatagon túl az Erewan shrine szentélyt, melynek környékén robbantottak 2015. augusztus 17-én.

Este utunkat a Silom negyedben fejeztük be, mely az éjszakai árusok teljes spektrumát felöleli (most nem kell az olvasó fantáziájának határt szabni a kínálat tekintetében).

Bevezető a magasból

Sosem jártam Thaiföld déli részén (Maláj félsziget). Egy rövid megálló Pattayán, 2 nap Bangkokban, majd Koh Tao (teknősbékák szigete), Koh Samui, egy nemzeti park a félszigeten, Krabi, Koh Phiphi (The Beach/Part című film helyszíne), Phuket, Kuala Lumpur és egy kis pihenés még Pattayán - ez a terv.

Budapestről Kuala Lumpurig egy régi pécsi barátommal utazunk együtt.

Az idén az Emirates rendben indult Budapestről az új Boeing 777-el. Dubaj-Bangkok távot pedig Airbus-380-nal repültük.

Az első gépen megnéztem a Steve Jobs filmet. Érdekes volt, de talán túl hollywoodi stílusú. Többet ki lehetett volna hozni belőle - én legalábbis többet vártam.

Már Pattayán akkora dugó fogadott minket, h a busz végállomásáig még két órát araszoltunk a reptérről megtett két óra után. Végül csak megérkeztünk.

Egy condo lakásban táboroztunk le és egy futás után piaci pad thai és roti (helyi palacsinta) tette a megérkezést teljessé.

"Bevezető a magasból": még a repülőn kezdtem ezt a posztot írni...

Egy kirándulás margójára

Mint írtam, régóta terveztem már Pompei és a Vezúv környékét meglátogatni. Amíg jártuk a környéket a helyben lakó volt középiskolai osztálytársunk és helyi származású, magyarul beszélő férje társaságában és velük közösen összeállított programunk alapján, sok érdekes, kevésbé ismert látnivaló is előkerült.

Persze nem mindenre jut idő, így kimaradt Ercolano - Pompeihez hasonló sorsú - régészeti múzeuma. Capri körbe hajózása, Pompei éppen felújítás miatt lezárt részei és még sok minden más. Szóval van miért visszamenni, ha egyszer úgy alakul.

De most egy újabb thaiföldi túra következik, ismét számomra eddig ismeretlen helyekkel ...

:-)