Baku 4. nap

Ami eddig kimaradt

A Bulvár, a belvárosi sétány, mely út - park - sétaút - part tagolású és így baromi széles, hosszan vezet északra és délre. Az északi részen két bevásárlóközpont, a Kormány palota és szállodák illetve a kikötő mentén halad.

Végigjárjuk, bár egyre hüvösebb a szél és vastagabb a felhőzet. Jó az öböl környékére a kilátás.

A délután egy kis vásárlással és ízletes ebéddel ér végett a (linken egy kis étterem helye, semmi különös látszólag, de olcsó és finom - egész más, mint a turistáknak fenntartottak - sajnos a nevét nem tudom, nincs is kiírva, csak régies betűkkel).

Hajnali 3-ra jön a taxi.

Amolyan sétáló - bevásárló utca

Szökőkút tér (sok különböző szökőkúttal, parkkal) ...

... parkkal, fiatal párokkal ...

... szökőkúttal ...

... .

Dupla kapu a régi városfalon

Óvárosi utcácska

Mahammad mecset és minaret az óvárosban

A bulvár parkja

Kilátás a bulvár partjáról

Operaház

Hilton hotel és Park Baku Mall

Kormánypalota

Legfelsőbb bíróság

Baku 3. nap

Újabb buszozós nap. A szálloda portása 130 Euroért ajánlott egy napos kirándulást. Helyi buszokkal (120-as vagy 193-as a belvárosból és átszállás (lásd lentebb) után 195-ös az Elet elágazásig) 1 Euroért el lehet jutni a közelbe és onnan taxizni, ami megvan 30 (+5 és egy energiaital) egységből. A kalandról és a plusz mecsetről nem is szólva.

Szóval reggeli után busz. Jó óra alatt kiérünk a helyre. Egy készséges nepper a buszról egyenesen a taxihoz vezet. Megbeszélés: útvonal, 40, 30. Utóbbiban megállapodunk.



Mud Vulcanos (Sár vulkánok)



Földúton gyorsan odaérünk, a nepper mutogat.



A jelenség olyasmi mint egy kis vulkán, a közepén sáros víz bugyog fel vagy lövell ki időnként, majd ez folyik le a kis kúp oldalán és szárad meg. A kilövelést állítólag gáz okozza, mármint földgáz vagy ilyesmi. Szaga nincs.

Fotózgatunk, talpunkon vastag sárréteg. Az idő szép napos, a kilátás is szép: a kis dombról látszanak a közeli hegyek az egyik oldalon, a tenger a másikon. Közben a sárvulkánok felfúvódnak, és relaxálnak.

Elindulunk egy másik földúton a következő helyre, de egy elakadt teherautó sofőrje jelzi, h az út járhatatlan. Így vissza a főútra és onnan tovább.



Goubustan



Sziklarajzok, több ezer évesek. A szikla (homokkő) málik, hatalmas tömbökre szakadt az egykori szikla és így a rajzok szanaszét hullott darabokon láthatók.



Állatok és néhány (pálcika) emberábrázolás. Érdekes.



Van néhány vízgyűjtő gödör is a kövekbe vésve.



A terület bejáratánál múzeum (2 egység, mint szinte minden ilyen belépő), benne kis kiállítás az ősi emberi életformáról. Multimédiás. Egyszer OK.

Bibi-Heybat mecset



A két buszjárat között a mecsetnél kell átszállni. Az út közel vezet itt a parthoz. Lent kikötő és gyár, itt szerelnek össze olajfúró platformot. Fentebb a mecset, az út túloldalán, a hegyoldalban temető.



Megnézzük. Szép, de a mecsethez nem illik ez a háttér (a fentebbi fotón cselesen kitakarva).

Útközben

Olajkitermelés itt-ott: szárazföldön és vízen is. Építkezések "nagyobb jobb" jeligére: lakótelepek, üdülő telepek ipari és katonai létesítmények.



Az út mentén sok helyen fal kilométereken keresztül: innen takarja azt, ami mögötte van és talán az utat is védi az ide tévedőktől; onnan nézve talán zajt szűr, vagyont véd, rejt; szegénységet takar.



A buszon van elég utas, ülnek és állnak is.



Van, ahol bevárnak csatlakozó járatot. A városban monitoron a várható érkezés (amolyan futár), ami igaznak is bizonyul. A "megálló" fogalma szószerint értendő: szólsz vagy intesz (az út szélén) és a busz megáll, ha a sofőr észreveszi.

Kaja már Bakuban, beülős, de haladós helyen.

Hammam



Már első nap kinéztük, XIX. századi hely (Taze Bey), a világból barokkosan összeszedett dekorációval. Budapesti fürdőbelépőért (17 M + 10% a fene sem tudja miért): szauna, hammam, kis medence, tusoló. Pluszért masszázs, fodrász, további szolgáltatások - ezeket kihagyjuk.

Így is jólesett három nap turista üzem után megpihenni. Az óvárosban még jön egy tea - sör -baklava kombó egy kis hangulatos helyen.

Baku 2. nap

Buszozunk

Pontosabban metró (a Koroglu állomásra) és helyi buszok. A metró olyan mint Budapesten (az orosz kocsikkal). Fényképezni tilos, az őr törölteti velem a képet.





A cél Yanar Dag (217-es busz a végállomásig), ahol természetes módon tör fel a földből a gáz és ég el a talaj felett. Egyszer olcsón OK. Fél óra busszal, egy-egy út 20 kepik (1 Manat=100 kepik, ~60 Ft).



Utunk az épülő új stadion mellett megy el, erre kapta meg a foci EB részesedést a város. Tovább haladva a néhol 2x4 sávos útakon olajkutak egymás hegyén-hátán. Aztán lakótelepek azeri stílusban: 10+ szintes épületek a tradicionális (ilyenek az óváros épületei is) homokkő színben és
az újabbak nemzeti motívumokkal díszítve. A régebbiek amolyan ismert szocreál stílusuak.



Az út mentén a város tiszta és tágas útjai szűkebbekre cserélődnek és kis boltok és műhelyek ázsiából ismert képét veszik fel. A mezők sok helyen homokosak, amit a mai erős szél felkap és láthatóan illetve érezhetően hord minden felé.



A visszautat újabb buszozás (185-ös, a metrótól szintén a végállomásig) követi a Tűz templomba. Szépen felújított hely, egyszer ez is OK.



A metróval csak félútig mentünk vissza (N. Nerimanov állomás) és kis keresés után megtaláltuk a Heydar Aliyev Kulturális Központot (névadó a szovjet idők utáni szabad ország első elnöke - sokmindent róla neveztek el).



Modern épület, benne kiállítások (a névadó életéről, elnöki autók (Csajka, Zil, Merci), az ország kultúrájáról és alkalmi témákról).





Az alkalmi kiállítások egyike Tony Cragg kiállítása.



Mint minden modern dolog itt, ez is hatalmas ápolt területen van és monumentális - sok ember szorgoskodik a rendbentartásával.



Visszafelé még utunkba esik a Főpályaudvar és Heydar Aliyev Hall, előtte a szobrával.






Vacsora a helyi gyorsétteremben: Al Chicken (amolyan KFC - a képen lent a főpályaudvar melletti KFC, ami állítólag a világon a legnagyobb).

 

Újabb fárasztó nap és még beesik telefonhívás, emailek, no meg a blogírás.

Baku 1. nap

A repülés

Hihetetlen korszerű a budapesti reptér diszkont hodálya. Eddig valahogy ebből kimaradtam. Nem is fogok kimondottan erre hajtani. A Wizz Air azt is megoldotta, hogy az üléstámlák állítgatásával se kelljen foglalkozni: ugyanis ezen a gépen éppen nem állítható az ülés dölésszöge.

Kicsit rázós út volt - szószerint. Volt néhány turbulencia. Nem is zavart volna, ha leszállás előtt 40-50 perccel nem fura kaja szagra ébredek - egyébként is rövid és felületes álmomból. A hölgy mögöttem hányt. Többször is a leszállásig. Stuvik, orvos utas, oxigénpalack, lelkesen takarító férj. Végül leszálltunk.

Az emailen foglalt transzfer nem került elő. Lassan megalkudtunk egy taxival. A belváros falánál kitett (vagy +3 Manat, 1 Manat=1 Euro; váltópénz: kepik). Kis hajnali (6-7 között) séta a sikátorokban. Cserébe megkapjuk a szobát és alszunk délig (+3 óra időeltolódás).




Elindultunk a városba. A városfalon belül sok utcácska, régi épületek - hangulatos. Az első, ahová be- illetve felmegyünk, a Szűz Torony. Belül szintenként multimédiás kis kiállítás, fent kilátó.


Jó kezdésnek.



Elsétálunk a parton a Kristály Hall felé (fotón bal oldalt).



Széles bulvár, kis Velence gondolával.



Szőnyeg Múzeum (megjegyzem az egész ország az).



Kis óriáskerék, horgászok, olajfilm a Kaszpi tavon (tengeren - választható az elnevezés).



A fő látnivaló a hatalmas talapzati izén a 162 méter magas zászlórúd és rajta a nemzeti (ez itt az azeri nemzetre utaló szó) zászló. Monumentális. Nem fér bele a fényképezőgépbe. A talapzatra egyébként fel sem lehet menni halandóknak.

Ez a Kristály Hall.

Vissza a város felé megnézzük az angol, török és azeri ismeretlen és ismert hősök emlékhelyét, emlékművét, lángját és a kapcsolódó mecsetet. A környékén van a Parlament, illetve a TV és Rádió székház,



A Lángtornyok hármas épületegyüttes (hotel, konferencia központ, irodák), mely a város modern szimbóluma (esténként fényjátékkal).



Az óvárosba érve a Shirvanshah palota esik még utunkba (XV. századi uralkodó család).

Reggeli - ebéd egy gyors helyi "hotdog" volt a sétányon egy pavilonnál. Vacsora: helyi húsleves tésztával, ravioli szerű töltött tészta és piti - ez is főtt, benne kecskehús, faggyú, krumpli, mogyoró. Egyszer olvastam vmi tibeti jak zsíros teáról, ez arra emlékeztetett.



Még egy kanyar a városba: Szökőkút tér - sok ember, boltok, helyek. Iszunk egy sört. Hosszú nap volt.

Miért Baku?

Baku - Indulás előtt

A Wizz Air bakui járata állítólag jövőre már nem indul, a téli menetrendi szenzonban sem lesz. Ez persze nem indok utazni, de egy motoros túra blogja és off-line beszámolója már elég motiváció talán. Már csak időpontot kellett találni.

Hát így kezdődött.