Chiang Rai

Kisváros északon, közel a burmai és laoszi határhoz (kb. 60 km), hegyek között. Itt most járok először.

A fő attrakció egy trekking (hegyi túra), egy éjszaka a hegyen, faluban.

Maga a város is tartogat pár látnivalót. Landolalás után egy gyors ebéd, tájékozódás a helyi turista információban, óratorony, egy templom, motorbérlés.

Két érdekesség a várostól északra és délre van, mindegyik kb. 10-15 km-re. Ezért a motor.

Az egyik a Fekete Templom, ami inkább egy művészeti telep számos alkotással: thai stílusú épületek, bennük különböző tárgyak. A zárásig fél óránk marad.

Kifogy az elem a fényképezőgépemben, majd  a barátoméban is. Tartalék épp most nincs nálunk. A két helyszín között vett elemek rosszak, végül csak sikerül venni jókat is.

Ennek a kavarásnak a következtében már erős naplementében érünk a Fehér Templomhoz, ami tényleg templom és tényleg teljesen fehér. Egészében pedig nagyon szép. Alig 20 éves.

Már sötétben érünk vissza a városba. Elmegyünk még vacsorázni, megnézzük a helyi éjszakai piacot és készülünk a másnapi trekkingre.

A trekking után az éjszakai piacon vacsorázunk, sörözünk. Kicsi, élelmet áruló üzletek vesznek körbe egy teret, egyik végében színpad (zene és tánc előadásokkal). A közönség kb. pareto elv szerint helyiekből áll. A tér külső részén vannak a standok: ruha, szuvenír, stb.

Másnap a város "maradékai" közül még a Hegyi Törzsi Múzeumot nézzük meg reggel (fotózni tilos). Egy civil szervezet működteti és nem éppen kritikátlanul (mármint a kormány és a helyi kiskirályok tekintetében). A szervezet célja a sokszínű, 9 népcsoporthoz tartozók életkörülményeit javítani.

Még egy templom, ebéd, reptér. Késő estére érünk Pattayara. Esik. Az előrejelzés szerint holnap már nem fog.

Trekking

Reggel 10-re jön értünk a túravezető. Csak kis hátizsákot viszünk, a többi marad a szállodában, itt még töltünk egy éjszakát mielőtt visszamegyünk Pattayára.

Egy rövid autókázás után hajóra szállunk. Rajtunk kívül három (francia) svájci és egy másfél évet eddig Bangkokban dolgozó magyar lány van a csoportban. Idegenvezetőnk félig thai, félig kínai.

A hajó kis idő után leáll, tank (gázolajas kanna) csere, de nem akar újra indulni. Sodródunk, kikötünk, az arc javítgatja - 10 perc után újra hasítjuk a folyót. Kikötünk egy kis elefántolásra (én kihagyom, cserébe megismerkedem egy 85 kilós pittonnal), majd kicsit feljebb hajózva ebédelünk.

Innen indulunk a 3 órás túrára. A szállásul szolgáló falu alatt vízesés - jó (hideg) egy frissítő fürdőre.

A faluban kapunk egy házat hárman,  magyarok. Pihenés, nézelődés, sörözés, vacsora (tökös - mint növény - sertésragu rizzsel, helyben főzve, gyógynövény ízesítésű helyi rövidital).

A falu 640 m-n van, Akha népcsoport lakja. 

Korábban volt kínai és thai falu is az utunk mentén. A falusiak teát, zöldségeket termelnek, turistákat látnak vendégül. Villany, víz, mobilnet van. Házak vegyesen bambuszból, téglából, betonból.

A kepen tea ultetveny, a dombteton locsolas.

Reggeli: gyömbéres omlett rizzsel, tea. Indulunk tovább, 9-10 km az út vissza. Állatok alig-alig, viszont növényeket kóstolgatunk a faluban csatlakozott túravezető útmutatása szerint: hol a gyümölcs, hol a szára, a belseje, virágának külseje ehető.

Reggeli tajkep ...

Közben az ebédfőzéshez gyűlnek a különböző típusú és méretű, machettával megfelelően vágott jórészt bambusz eszközök. Félúton tűzrakás, további kellékgyűjtés. 

A leves: banánpálma tövének belsejével gazdagított sertésragú bambuszcsőben parázson főzve, italnak zöld tea hasonlóan elkészítve. 

Főétel: grillezett csirke előáztatott ragadós rizzsel, mely szintén bambuszcsőben párolódott puhára. Ízesítésül vadon szedett chilli vmi zöld, szintén gyűjtött levéllel és sóval összetörve - bambuszban. Tálalás banánpálma levelén, a leves pedig bambuszból kialakított félcsőben. A leveshez bambuszbögre, bambusz evőpálcikákkal.

Bambusz kutya, gyűrű, síp, csattogtató (focimeccsre v kisgyerenek ajándékba) - pár újabb csoda a túravezető keze közül.

Letoljuk a visszautat. A városba indulás előtt a helyi termál forrás (80 fok) 25 fokra hűtött vizében dagonyázunk kipihenendő az út fáradalmait.

Búcsú az utitársaktól, túravezetőnktől (Wooth, és cége, amit csak ajánlani tudok: Lanna trekk, Chiang Rai).

Két kávés dolog

Láttunk vadon termő kávé cserjéket érett bogyókkal, amit eddig sosem láttam előben.

Az elefántok ürülékéből Laoszban papírtasakot készítettek (a meg nem emészthető rostok a papír alapanyagai) és abba csomagoltak egy üzletben.

Itt a banánba dugnak kávészemeket, amiket az elefántok gyanútlanul megesznek, majd emésztés nélkül ürítenek, asszonyok pedig az ürülékből kiválogatnak és aranyárban eladnak ... Nem kóstoltam az ebből készült kávét, de a túravezető szerint kb 7000 Ft lenne egy csésze.

Kwai folyó

Kétnapos buszos csoportos kirándulás. Nem az én stílusom. Sokszor ajánlgatták és most kötélnek álltam.

A program néhány megállóval elvezet a filmbeli (Híd a Kwai folyón; egyébként a filmet az idegenvezető szerint Sri Lankán forgatták) helyszínre, ahol egy vas szerkezetű híd van.

A vasútvonalat a megszálló japánok építtették hadifoglyokkal utánpótlási célokra Szingapúrtól észak felé. A híd környékén sziklás hegyek vannak. 

Ehhez kellettek műtárgyak és volt /van itt a filmbelihez hasonló fa viadukt is. Említik a "Halál vasútjaként" is, az építésén elvesztett hadifoglyokra utalva.

A közelben van egy barlang templom is.

Útközben több megállót is ejtünk: kókuszfarm, úszó piac, elefántolás, kobra show (utóbbi kettőt kihagytam).

A szállás egy úszó szálloda (kikötve) a baromi gyors sodrású folyón. 

Motorcsónakokkal jutunk oda a folyam ellenében. Áram nincs, lámpásokkal világítunk. Egyébként tökéletes hely. A stégbe kapaszkodva lehet fürödni (egyébként a sodrás elvinne). A kaja jó.

Másnap reggeli után felsétálunk a parton a közeli Mon törzsi faluba (burmai jellegű törzs, tanaka festéssel, burmai írással az iskolánál, kb. 60 km a határ). Szép hely és a szállodában munkát is kapnak a falusiak. Nekem pedig burmai élményeim jönnek elő.

Visszafelé lehetőség van hajó helyett úszni (inkább sodródni) lefelé. Benevezünk rá páran. Biztos, ami biztos: mentőmellényt kapunk. Jó móka volt.

Indulunk vissza Bangkokba, útközben egy nemzeti parkban töltünk 2 órát és az ebédet.

A parkot  egy vízesés sorozat (7 szintes) köré szervezték. Az egyes szinteken kisebb tavak, melyekben lehet fürödni. Az idegenvezető szerint a 7-re nincs idő feljutni. A csoport legfiatalabb (20 éves) tagjával azért nekünk sikerül - szintidőn belül. Reggel már úgyis fürödtem egyet, azt könnyebb volt kihagyni. Kis pihenés a lengyel nyelvi kurzusban: időnként angolul beszélünk útközben.

Búcsút veszünk a csoporttól, idegenvezetőtől: ők másnap Angkorban (Kambodzsa) folytatják, mi pedig Chiang Rai felé ülünk repülőre.

Bangkokban egy japán vacsora és egy Starbucks kávé zárja a napot.

Bangkok

Holnap reggel egy lengyel csoporthoz csatlakozunk városnézésre és egy kétnapos kirándulásra River Kwai (marketing néven).

Ma viszont megnéztük még magunk a tüntetéseket (Shutdown Bangkok jelige alatt). Néhány belvárosi csomópontban sátortáborok, színpadok, szónokok, árusok. Szervezett, békés rendezvény beszédekkel, tapssal, sípolással.

Természetesen a helyi ipar gyorsan legyártotta az alkalomhoz illő, a politikai üzenetet hordozó termékek elképesztően széles skáláját, amit helyben meg is vehetsz.

Nyolc éve először vagyok hosszabban a városban: megnyílt a metró, ami így a leggyorsabb eszköz; rengeteg új épület, bevásárlóközpont, nagyobb rend, szervezettség.

Bangkok változik. Vacsora egy japán étteremben (Zen).

A városnézés, jól szervezett program busszal. 

Az Arany Buddhával kezdünk (5,5 tonna tiszta arany), hajókázás Bangkok általam korábban nem látott csatornáin, fekvő Buddha, Királyi palota, ékszer manufaktúra (ez a kirándulás marketing része).

Néhány tüntetés miatt lezárt kereszteződést kikerülünk, egyébként minden békés.

Este medence, kaja a szállás melletti kis helyi izében. De ízében OK.

Thaiföld 2014

Pattaya

Ez a túra thaiföldi túristáskodásból jön össze. Ennek két oka van: most csak 3 hétre jöttem el (otthoni elfoglaltságok miatt illetve velem tartott lengyel barátom, aki még sosem járt erre korábban).

Első nap mindjárt kihajóztunk egy Pattayához közeli szigetre (Koh Larn), ahol szebb a part, mint a városban.

Estére a város legújabb (Colosseum - a nevének megfelelő épületben)  transzvesztita showjára kaptunk "beutalót". Egyszer érdemes megnézni ...

Az Igazság szentély

Egy teljesen fából épített szentély Pattaya északi részén. Réginek néz ki, de 30 éve kezdték építeni és még vagy 20 kell a befejezéséhez. Hatalmas, díszes épület a tengerparton.

Motorral mentünk, utasom közben videózott, de túléltük. Még mindig lenyűgöz az itteni közlekedési kultúra.

Tücsök és bogár

Ez a bekezdés cím a hajdani Ludas Matyi olvasóknak ismerős lehet: abban volt egy ilyen című rovat. Most viszont a vacsoránk előtti utcai előételek kissé pontatlan listája: olajban sütve egy kis zölddel. A teljes lista: szöcske , lárva, béka, fekete bogár,  rákocska, kis hal. Szóval fehérjék (testépítőknek ajánlott :-) ). Irodalomnak James Clavell: Patkánykirály c. könyvét ajánlhatnám. 

Oroszok

Pattaya már-már orosz településnek tűnik. Már a helyiek is oroszul szólnak a gyanútlan turistához. Talán érdemes lenne egy pólóra thai nyelven felírni, h "nem értek oroszul" és abban járni. Beszélgettem a medencénél egy angolul teljesen OK (ez igen ritka) irkutszki orosz arccal sokmindenről. 

Megtudtam, h a városában rendezték a jéglabda (hoki, amit labdával játszanak) világbajnokságot, amin kis hazánk is kiállított egy csapatot.

Az EU tagságról (és általam vélt előnyeiről) beszélgetve a legjobb kérdése: "És mi rossz az EU-ban?" Bár nem tudtam őszintén hosszú felsorolásba kezdeni, azon elgondolkoztam, h mit mondhat az orosz média az EU-ról ...

Pár nap után túrára indulunk.

Könyvajánló

Két könyvet olvastam útközben. Ezeket ajánlanám itt ...

Daniel Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás (Kindle)

A könyv írója közgazdasági Nobel díjas pszichológus. A téma pedig a közgazdaságtan teljesen informált, racionális embermodelljének - érdekes kísérletekkel alátámasztott cáfolata. Külön érdekes, h nem csak arról szól, h a modell nem tökéletes, de ahhoz is ad fogódzót, h miként lehet e tökéletlenséget figyelembe venni.

Nassim N. Taleb: Fekete hattyú (Kindle)

Az ok-okozati gondolkodás és a (fatális?) véletlen megértése (vagy csak elfogadása) ... Elgondolkodtató írás arról, hogy mennyire foglyai lehetünk saját kognitív képességeinknek.

Befejezésül csak megemlítem az útikönyvet, amit használtam: Lonley Planet (Kindle edition). Nem állítom, hogy tökéletes, de a valutaváltáson kívüli részei rendben vannak.

Emberek

Myanmar

Talán igaza van annak, aki majdnem velem egyszerre járt Myanmarban és a barátaim szerint a legemlékezetesebb megfigyelése az volt, hogy nagy a szegénység.





Szerintem pedig az a legemlékezetesebb, hogy az emberek nagyon kedvesek, készségesek, keresik a kapcsolatot, mégha nyelvileg nincs is széles kommunikációs csatorna, mosolyognak és nem akarnak átverni. Sokan ajánlkoznak (nem pénzért) fotózásra.

Benzin árusok éjjel - nappal

Ázsia sok országában nagy a szegénység - szerintünk. Lehet, hogy a világ sok országában ... (mihez képest?)
Azonban Myanmarban van mit enni, sok és olcsó a kaja. Ugyan a mi ház fogalmunktól eltérő módon, de van hol lakni. Akiknek nehézségeik vannak, azok gyerekeit (kis szerzetesek) a reggeli adományokon keresztül támogatja a közösség.



Az is igaz, hogy a helyi TV a helyi sorozatban olyan -nyugati - életstílust jeleníti meg, aminek a mindennapokban nem sok nyomát látni (ez Thaiföldön is így van).



Bizonyára ez sokaknak mintául, célul szolgál. De vajon Európában mindenki "gazdagon" él?

Pincér (Mandalay)

Nehéz megbecsülni, hogy a burmaiak meddig viszonyulnak a látogatóikhoz íly módon (félő, hogy a növekvő jövés-menés elüzletiesíti mindazt, amit mi, turisták oly megragadónak tartunk ma).

A kis gyűjtögető

Yangonban mellém csapódik egy kissrác, van 6-7 éves, nagy zsák a vállán, mellette a láthatóan idősebb társa.



A kissrác nyomja angol szavakat, de közben figyel, egy-egy kukába belenéz, pénzt kér (és kap is) az útba eső üzletben.

Bár még dumál nekem is, de nem akarja feleslegesen vesztegetni idejét. A kapott pénzből megáll valami kaját venni, de ott is valaki fizet neki. Ügyes.

Kontraszt

Az Inle tónál a kerékpárt egy család adta bérbe, akik e szolgáltatás mellett éttermet is működtettek. Este ott is maradtam enni valamit. A szemközti asztalnál franciák: három gyerek, a szülők és az anyai (látszott) nagyszülők (szegény pasas).

A gyerekek rajzolgattak, míg a kaját várták. A felnőttek igen mértéktartóan, formálisan beszélgettek. A két nő időnként oda-oda szólt vmit a kissrácoknak - elég távolságtartóan.

A háziak két fia (a kisebbik a legnagyobb franciával lehetett egy idős) tévézett, időnként kaptak kisebb-nagyobb feladatokat. A nagyobbik, amíg ott voltam, legalább háromszor biciklizett el boltba, közben ezt-azt fel is szolgált.

A francia kölykök lassan kaptak két nagy tányér sültkrumplit. Össze is vesztek rajta, így a két nő - csesztetve a kölyköket - kért három üres tányért. A háziak fia ki is vitte nekik.

Az evés további neveléssel járt, a nők aktívak voltak, az apa pedig a sarokból (kissé kifordulva a társaságból) figyelte gyermekei fejlődését. Közben a két burmai kissrác végezte a dolgát, ha épp adódott vmi és közben nézték a tv-t.

Amerikaiak

Egy merev tartású, eléggé műturista (minden vacak volt rajta, de valahogy nem illett hozzá) arc magyaráz a 12 év körüli fiának az Inle tónál. Az archoz képest fiatal feleség hallgat, a gyerek - érdektelenül - tűr. Semmi érdekes.

Pár nap múlva Ngapaliban, a szálláson olvasgatok. Egyszercsak bevonul (úgy libasorban, ahogy illik) a fenti család, épp megérkeznek. Az arc úgy vonul, mint egy tábornok.

Később elhúznak kerékpárral, de a parton a gyerek ott olvasgat. Pár szót beszélünk: San Francisco, nem volt kedve kerékpározni. Megértem.