Két városlátogatást sodort elém az élet. Nekem semmi különös okom nem volt erre járni, azon túl, hogy már számtalanszor elvezettem e két város mellett Franciaországba menet-jövet, de magukat a városokat sosem néztem meg. Most repülővel érkeztem.
Egy kedves barátom Milánóról tett egy megjegyzést, miszerint nincs ott semmi különös. Nem szoktam elhinni ezeket a tömör véleményeket, de a tapasztalat most nem szól teljesen ellene.
Az én álláspontom inkább az, hogy mindenhol lehet érdekes dolgokat találni, csak keresni kell. Keresgettük Milánóban is és párat azért találtunk, bár nem sokat.
A Dóm és a környéke szolgáltatja a kültéri látnivalók legnagyobb hányadát. A bejutást jobban meg kellett volna tervezni - online.
Galleria Vittorio Emanuele II
Teatro alla Scala
Királyi palota és a San Gottardo templom tornya:
Santa Maria delle Grazie
Sforza Castle
Sempione Park
Az egyik diadalív:
És egy másik:
Itt-ott rengeteg egyenruhás (rendőr, őr, katona, stb - lásd a diadalív jobb oldalán), sokan komoly fegyverzettel. Otthonos.
Ennek persze lehetett oka a Téli Olimpia (a paralimpia még most is zajlik). De talán politikai okok is voltak. Nem kérdeztem meg. Számos helyen állnak még az olimpia promóciós épületei is (a támogató márkákkal brandelve). Sokan egy-egy ilyen helyen sorban állnak, hogy bejussanak. Fura. Reklám.
Egy csupa tükör helyi cég szponzorálta reklám az erődön belül. De van itt léggömbben lufi is:
A második nap végére pedig jutott egy komolyabb menet is Palesztináért, aminek a végét láttuk csak. Sokan voltak.
