Internet (és helyi SIM)
Semmi sem úgy van. Az előkészületek során ránézel a mobil internet opciókra az interneten. Alapvetően a hazai szolgáltató és a helyi SIM vásárlás két szóba jöhető lehetőség. Ezek mellett én a thai prepaid SIM-re is rá szoktam nézni és vannak a világot elérő eSIM-ek is mostanában.
A magyar szolgáltató nem olcsó. A thai "délebbi-keletebbi" Ázsiában nagyon versenyképes és jól skálázható is, de máshol határeset. Ez az ország meg nincs is a kínálatában. Az eSIM opciókat nem is nagyon néztem, mert a helyi szolgáltatók kapcsán többen is kedvező feltételekről számoltak be.
Mivel kint elő vendéglátónkkal - véletlenül - együtt utaztunk nem volt az éjszakában kritikus kérdés a mobilnet. Reggel elindultunk a városba és számos mobil szolgáltatókatt képviselő üzletben érdeklődtünk: mindenhol igen borsos áron akartak SIM-et adni (nettel, belföldi és külföldi beszélgetési idővel 8000+ Ft-ért.
Végül egy orosz gagyogás világította meg a helyzetet: megszűnt a Í"csupasz" prepaid SIM árusítás turistáknak és csak ezekkel a csomagokkal lehet SIM-hez jutni. A "megkülönböztetés" pedig úgy megy, hogyha van lakcímed Azerbajdzsánban (lakcím kártya vagy valami ilyesmi), akkor mehet a sima prepaid (és vehetsz rá olcsón adatcsomagot), de ha csak az útleveledet tudod villogtatni, akkor marad a minden nagyon egyben csomag.
Így lettünk mi a hazai szolgáltató hűséges ügyfelei. Valószínűleg ezért nincs olcsó thai roaming sem. Mindez a "korszerűsített" szabályozás 2025 február óta áll fenn (ismét egy eset arról, hogy a neten levő információt kritikával kell fogadni).
Egyébként a mobilnet az országban elég jó :-)
Lehet, h itt lenne az ideje a világra szóló eSIM-nek, de azt a lengyel barátomnak Srí Lankán nem sikerült életre kelteni :-(
Bérelt autó
Jó árú és a szállásunkhoz közeli szállodában átvehető autót fizettünk ki előre egy aggregátor oldalon. Az első nap előtt kérték What'sUp-n a doksikat (útlevél, jogosítvány) és időben meg is jött másnap az arc az autóval. Nem az a típus (Hyundai i20 helyett Nissan Sunny), de ez nem egy tragédia. Elég sok sérülés volt rajta, de ez sem a mi problémánk. Fotózás, papírozás, teljesen korrekt információk írásban és szóban angolul, önrész és erre redukciós ajánlat (megköszöntük). Aztán indulás. A kocsiban volt már 287861 km és mi ehhez tettünk hozzá 1488-t.
Nem mondanám, hogy a legkényelmesebb autó volt, amit vezettem, de biztos, hogy a legtöbbet futott. A fékek kicsit visszafogottak voltak, a gumik is óvatosságra intettek, de ment - gond nélkül.
Közlekedés
A közlekedés is egészen kezelhető (Srí Lanka után nem is csoda). A helyiek kicsit agresszívek, feleslegesen azok, a sávokat nem követik, dudálgatnak is. Kezelhető.
Érdekesebb dolgok inkább a KRESZ néhány elemében vannak:
A körforgalom nem szabályozza az elsőbbségi viszonyokat. Hol a behajtásnál, hol a körforgalomban haladónak van elsőbbségadás tábla (vagy stoptábla). Hol senkinek semerre.
A buszsáv - leginkább Bakuban vannak ilyenek - a másik fura képződmény. Arra a buszon kívül senki rá ne hajtson. Jobbra kanyarodáshoz sem. És ebből adódik egy igen nagy figyelmet igénylő helyzet, ugyanis a jobbra kanyarodó így a második (bátrabbak a harmadik) sávból indítja a manőverét ... a buszsávban pedig vagy jön a busz (vagy rendőr) vagy nem. Nem árt figyelni.
A település határa tábla nem tűnt sebesség szabályozónak (fehér alapon fekete betűk). Lehet, hogy az, de nem sikerült rájönni, hogy miként. Ezzel szemben úton-útfélen vannak sebességet szabályozó (korlátozó) táblák és ezeket feloldó táblák is. Szerencsés esetben párban. Nem minden eset az. Az persze nem mindig tiszta, hogy a feloldó tábla után mi a szitu. Itt is a szerencsés eset az, ha kisvártatva (50-200 m) jön egy újabb sebességhatár, mert akkor tudni (véled), hogy mennyivel mehetsz.
A jellemző értékek 30-60-90-110 (de van néhol 50, 70, 80).
Persze nem kellene ezen a kérdésen így elmerengeni, ha nem lenne rengeteg (értsd: rengeteg) sebességmérő kamera az utak mentén. Szerencsés esetben ezeket tábla is előre jelzi (no meg a Waze), de ez sem biztos.
A sebességmérő kamerák számát csak a rendőrautók száma haladja meg. Bekapcsolt fényhíddal, de általában hang nélkül állnak, haladnak és néha fura mutatványokat mutatnak be váratlan helyeken.
Autópálya egy volt, amit használtunk (díj ellenében, Baku-Quba oda-vissza). Ellenben 110-es korlát más főbb utakon is előfordult (2*2 sáv, széles padka (amolyan leállósávféle, többségében jó útminőség). Ezeken persze mindenféle jármű előfordult, nem ártott figyelni.
Balesetet egyet láttunk, az is miattunk volt. Egy kedves mercédesz sofőr Qubában felelőtlenül úgy döntött, hogy a zebrán átenged minket és a mellette haladó Ladát, aki látva ezt a képtelen helyzetet, hirtelen fékezett (amennyire ez egy 20+ éves Lada esetében értelmezhető) a mögötte haladó újkori traktor (más néven SUV) hátba kapta. Ennek oka a figyelmetlenségen kívül bizonyára az a szokásuk is, hogy a követési távolságon spórolnak :-O
A zebrának Bakuban - talán a rendőri jelenlét miatt - nagyobb a becsülete, mint vidéken.
A többi dologra azt mondanám, hogy nem különbözik nagyon a hazaitól.
Rendőr
A rendőrt mi sem úsztuk meg. Nem történt tulajdonképpen semmi, csak a bonyolult elágazásnál a navigáció nem volt elég korán elég egyértelmű Quba felől Bakuba visszaérve. Tekintettel az át- és besorolási szabályokra (vagy inkább szabálytalanságokra) a navigáció megértését egy gyors korrigálás követte (záróvonalon vagy forgalom elől elzárt területen - de ez nem is volt fontos). Inkább az volt probléma, hogy ott volt egy rendőr is.
Villogott, a sziréna is megszólalt, integetett is és valamit a hangszórón is kiabált (persze helyi nyelven). Azt nem mondanám, hogy egyértelmű lett volna, hogy mit akar és azt sem lehetett elsőre levenni, hogy kitől. Amikor mögém került és még mindig beszélt, gondoltam, hogy megállok (majd max őt kapják hátulról telibe - nem kapták). Kiszálltunk: én is, Ő is. Ő volt a meglepettebb. Angol nem ment, az orosz kicsit (legalábbis nekem).
Itt az a szokás, hogy a rendőr beültet maga mellé az anyós ülésre. Útlevelet nem kérte, csak a kocsi papírjait. Aztán valami tableten varázsolt és közben 80 manat (ANZ) értékről lejutottunk 60-ra és arról beszélt, hogy majd bankban kell befizetni. Nem lett volna ez élhetetlen, de a fene sem akart evvel foglalkozni. A kp-s kérdésre az összeg ismét csökkent, immár 30-nál jártunk, ami be is került a kocsi italos mélyedésébe. A kocsi "tiszta", én "tiszta" vagyok mondta ő, a tablet is eltűnt és én is. A kb 6000 Ft is.
Ezen kívül rendőrrel dolgunk nem volt. De sokféle rendőr van. Rendőr feliratot viselnek itt portán állók is. Ezek közül a sziklarajzoknál próbált a rendőr promózni neppereket a sár vulkánok felé irányuló szolgáltatáskínálattal.
Behajtáskor még próbáltuk ezt baráti segítségnek betudni, de a kihajtáskor, immár indokolatlanul megállítva minket, kissé erőszakosan avatkozott bele a piaci viszonyokba. De sikertelenül.
Délies
Ami több helyen is feltűnt, hogy a ruhák az épületek között kifeszített, csigákkal megsegítve mozgatott köteleken száradnak. Mint némelyik dél-európai országban látható.
Gáz
A booking.com-ról jött üzenet a Gandzsába foglalt szállástól - egy nappal az érkezésünk előtt. Informáltak, hogy nem lesz karbantartási munkálatok miatt másnap gáz a környéken és így meleg víz sem a szállodában. Ha nem tetszik, mondjuk le a foglalást. Na ja, de akkor kell másik. Egy darabig nézegettük a lehetőségeket, de nem tűnt - így egy nappal előbb - semmi versenyképesnek. A szállás pedig nagyon jó helyen volt.
Visszaírtunk, hogy nekünk jó lesz minden úgy, ahogy lesz. Marad a foglalás. Megérkezésünkkor ismét megkaptuk az információt erről a szerencsétlen helyzetről és kaptunk egy magasabb kategóriájú szobát és ingyen minibárt (üdítők, csoki), ami nagyon kedves dolog volt.
Valami félre mehetett, mert a meleg víz mindezekről nem tudott semmit és vidáman folyt a csapból. Mi meg használtuk. És ebben a kommunikációban a mesterséges intelligenciának nem is volt szerepe :-O
Ismert katona
Számos ország tiszteleg az "Ismeretlen katona" sírja vagy emlékműve előtt. Azerbajdzsánban számos helyen ismert katonák emléke előtt tisztelegnek egy-egy emlékhellyel, tablókkal, poszterekkel. Az évszámokból két dolog látszik: számosan nagyon fiatalon estek áldozatul a harcoknak és ezek a harcok a karabahi konfliktushoz kapcsolódnak. Szomorú látni ezeket a helyeket.
Azt is érdemes megemlíteni, hogy ezeket a helyeket nagyon rendben tartják: a kifakult plakátokat cserélik, az emlékhelyeket takarítják, rendezik - ezekre példát is láttunk. Talán a legjobb az lenne, ha az áldozatok számát sem szaporítanák tovább.
Talán itt érdemes még egy messzebbről megfigyelt dolgot megemlíteni: számos temetőből (ki)látszottak a sírkövek, melyeken általában fekete alapon az elhunytak fotói voltak begravírozva. Nem tudom, ez más országokban mennyire szokásos, de nekem feltűnt. A legfurább az volt, amikor az arcot az egyik kezével a füléhez tartott mobillal örökítették meg.
Luxizás?
A szállásunkkal szemben egy szalon kirakatára nézve készültek az alábbi képek. Nem tudom, hogy itt minek nevezik a jelenséget, de Magyarországon ezt a szót használnák rá :-)
